A BRICS, azaz a legutóbbi évekig Brazília, az Oroszországi Föderáció, India, a Kínai Népköztársaság és a Dél-afrikai Köztársaság együttműködési fóruma a 2010-es évek elejétől világszerte sokak fantáziáját megmozgatta.

John Lukacs magyar származású amerikai történész a XX. század második felének némely tengerentúli jelenségét írta le ezzel a szokatlan fogalommal. Vajon van-e használatának a jeles gondolkodó okfejtésén túlmutató érvénye?

Illúzióim nincsenek. Önökkel együtt magam is tudom, hogy a művelődéstörténet mélyére nézve főleg az elit műveltségét látjuk. Ha elmúlt századok kocsmakultúrájára is kíváncsiak vagyunk, részletekben vájkáló szakirodalomhoz kell fordulnunk.

„Azzal, hogy a fókuszom kizárólag az alkotásra irányul, olyan meditatív állapotba kerülök, amelyben az állandóan száguldó gondolatok elcsendesednek. Az energiám pedig kizárólag a teremtésre koncentrálódik, ott tart a jelenben.”

Tudja, mit jelent az elismerés, ezért döntött úgy, hogy egyetemi ösztöndíj létrehozása után díjat alapít azoknak, akik a tánc szolgálatára tették fel az életüket. Török Jolánnal művészettel nevelésről, táncpedagógiáról, jubileumról is beszélgettünk.

Áldás vagy átok az övezet lakóinak a sok kihasználatlan adottság? Átveszi-e az irányítást Amerika Donald Trump terve szerint a 2023 ősze óta dúló irtózatos háború által sújtott Gázában, hogy létrehozza a Közel-Kelet riviéráját, vagy ellenajánlatot tesznek az arab államok?

Skonda Mária és Völgyi Miklós gyűjtő házaspár jelenléte megkerülhetetlen a mai magyar műgyűjtésben és a magánmecenatúrában. Számtalan csoportos kiállításhoz kölcsönözték gyűjteményük darabjait, mintegy ötven egyéni kiállítást rendeztek eddig, szakmai folyóiratokban-kiadványokban publikáltak és szerepeltek. 

Életünk egyik legnagyobb kihívása az ellenségszeretet parancsa. Ne harcoljunk azok ellen, akik ellenünk törnek? Áldást mondjunk azokra, akik átkoznak bennünket? Jézus követői a kizökkent világot próbálják ezáltal a helyére tenni, azok megváltozásáért imádkozva, akik gyűlölik őket.

Borha Zoltán, a Párizsi Magyar Intézet igazgatója 1983 októberében villásreggelire hívott meg, amelyet a művelődési miniszterhelyettes, Rátkai Ferenc tiszteletére adott. Rátkai a beszélgetést meghökkentő mondattal kezdte. Nekünk úgy kell politizálnunk – magyarázta –, hogy amit csinálunk, azt értékeljék Párizsban is, Moszkvában is. Mert Budapest – folytatta – pontosan félúton van Moszkva és Párizs között.

Simon-Mazula Tibor képei az esztétizálás ellenére sem válnak pusztán szemet gyönyörködtető, problémátlan alkotásokká; immanensen hordozzák a magányt, az elmúlás melankóliáját, és valami olyan titkot, ami a narratíva sejtetése ellenére épp a kulcsmomentumot rejti el a néző szeme elől.

A rendszerváltó miniszterelnök szeme előtt a német szociális piacgazdaság képe lebegett. Előttem is. Tragikus, ami most Németországban történik. Végzetesen kihat ránk is. Hazánk, ha tetszik, ha nem, erősen kötődik Németországhoz. Jogrendje, kultúrája, kereskedelmi és tőkekapcsolatai szerint is.