Textilmintázatba terített emlékszövedékek tornyosulnak festett és rajzolt kompozícióin. A fiatal művész képek formájában ontja magából a lélekfolyamatok történéseit, melyekből egyetemes alapigazságokat képes kiemelni. Gyermekként még semmi különöset nem látott abban, hogy folyamatosan rajzolt, alkotási vágya azóta csak fokozódott.

Legújabb számunkban Bartus Ferenc Remake című kiállításáról, az ipari műemlékek hasznosításáról, Jókai szülőföldjéről, Immanuel Kant filozófiájáról olvashatnak, Szemerei János evangélikus püspökkel, Konkoly Dániel költővel, Lakatos Mónika énekesnővel, Fülöp Tímea kurátorral beszélgetünk.

Elvégzett tevékenységük jutalmaként szokták kapni az államférfiak a rangos elismerést, nem célul kitűzni, de Mar-a-Lago királya az ilyen finomságokra nem ad.

Lüktető, színgazdag, akrillal vászonra festett alkotások üdítően hatnak a téli szürkeségben. A Ciprus és Hold című kiállítás Szegedi Csaba műveiből válogat. A képeken az átlényegített táj, emberi érzések, álmok és vágyak keverednek egymással, hogy olyan harmonikus világba vezessenek, amelyben a színek, a formák és a gesztusok egybeolvadó egységének parádés összjátéka valósul meg.

Különleges kincseket rejt a történeti épületekről és környezetükről, legapróbb részleteikről, múltjukról, jelenükről, sorsuk alakulásáról a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ fotótárának építészeti gyűjteménye.

Kevesen ismerhetik a helyieken kívül a mezőkövesdiek mondását: „Inkább korogjon, csak ragyogjon.” A szegény matyók is ragaszkodtak a népi viselethez, hímzett pártákhoz, s mindent megtettek annak érdekében, hogy legyen vasárnap felvehető ünnepi öltözetük, mert ebben élték meg az identitásukat.

Eddigi írásaimban arról szóltam, miért és miként kell őriznünk a nyelvet, nyelvjárásainkat. Ideje, hogy megfordítsuk mindezt, és arról beszéljünk, hogyan őriz a nyelv minket.

Pánikhelyzetből adódó feszültségében szólni képtelen főszereplőt követ Schwechtje Mihály nagyjátékfilmje olyan emberi környezetben, amely elveszítette a bajbajutottak iránti fogékonyságát. Szétforgácsolódott jelenünk érzékletes bemutatása.

Poros és „megúszós” a Ludwig Múzeum Női kvóta című kiállítása, amelyet ráadásul kétrészesre nyújtottak, így márciusig még van alkalmunk másodszor is felbosszantani magunkat a koncepción és a rendezésen is.

Klaus Iohannis, Románia elnöke, aki soha nem az aktivitásáról volt híres, most végre tényleg csinált valamit: lemondott.

Csoóri Sándornak sok arca él bennünk. Az összehúzott szemű, derűsen-ironikusan figyelő. Az önfeledten nevető. A jeremiásian komor. Ezek mindig ott rejteznek egymásban, átjátszanak egymásba – egy lebilincselő ember arcai.

Klaus Iohannis, Románia elnöke, aki soha nem az aktivitásáról volt híres, most végre tényleg csinált valamit: lemondott.