Huszonnégy esztendeje minden augusztus első hétvégéjén Vas vármegyében, a Rum–Zsennye–Rábatöttös háromszögben letelepedett művészek elképzelése nyomán a három falu szellemi életének újrateremtői megrendezik a Cicelle Aranyháromszög Művészeti Napokat.

Egészen az utóbbi évekig a legalább százesztendős akácokat szerettem leginkább a Rába-parti fák s bokrok közül. Nem a tíz-tizenöt éves sarjadékokat; azok még idomtalanok, mint egy kamasz. Mostanában aztán az égerek könnyed szépségére is felfigyeltem, amelyekből jócskán akad a folyó árterében.

A váci Apor Vilmos Katolikus Főiskola azon két magyar felsőoktatási intézmény egyike, amely annyira fontosnak tartotta a foglalkozást a magyar cigányság helyzetével, hogy a romológiát a képzésébe is beépítette. Báder Iván docenssel beszélgettünk.

Régi és új filmek, életműdíjak és díjözön, szikrázó napfény, romantikus esti hangulat a csillagok alatt és hűvös vetítőterem: a MOZ.GO a nyár elején újra megtöltötte Veszprémet, Balatonfüredet és Balatonalmádit a magyar mozgókép varázsával.

Munka és gondoskodás gesztusait vizsgálja Eleonora Agostini olasz fotográfus a vendéglátás világán keresztül. A projekt főszereplője a fotográfus édesanyja, aki régóta pincérnőként dolgozik a család saját éttermében.

Meghalt Ion Iliescu, a Ceaușescu-diktatúra utáni első román államfő, kilencvenöt évesen. Augusztus 7-ére, temetése napjára Romániában nemzeti gyásznapot rendelt el az ottani kormány.

Mézes Zsolt László tanulmánya a kereszténység és a társadalom viszonyát vizsgálja, különös hangsúllyal a hit és a megértés egymáshoz való kapcsolatára. Az írás célja nem csupán az ismeretközlés, hanem a világról és önmagunkról való tapasztalat mélyebb újragondolása.

A költő centenáriuma mindenekelőtt (és mindenek fölött) egyetlen kérdésre kíván választ: hol van a jelenben ez a költészet. Ám ez a kérdés azért oly különösen zord hangoltságú a mai időkben, mert mindenek elé odatolakodik egy másik kérdés: hol van ma a költészet, Van-e egyáltalán…?

Nemcsak zenélni, mesélni is nagyon szeret. Rengeteg humorral idézi meg famíliája, a maga és muzsikustársai mindennapi és művészi történeteit. Bujtor Balázzsal hegedűről, családi legendákról és édesapja, Bujtor István emlékéről is beszélgettünk.

Tizenegy alkotó egyéni módon értelmezi, s különbözőképpen fejezi ki a repetícióhoz fűződő sajátos viszonyát. A műfajilag sokszínű tárlat izgalmas válogatást nyújt, a kiállított munkák és alkotók pedig lakóhelyük szerint is kapcsolódnak egymáshoz, hiszen valamennyien Budapest XII. kerületének művészei.

„Nemegyszer történt velem, hogy már rég nyomdába kellett volna adnom a Juhász Ferenc- és a Nagy László-kéziratokat, de én titokban hazavittem őket és velük éjszakáztam” – írta Csoóri Sándor visszaemlékezve az Új Hang szerkesztőségében eltöltött éveire. Ahogyan Csoóri Sándor szerette Nagy Lászlót és persze Juhászt, az forradalmi volt.

Nyüzsgő nyaralóhely közelében, a horvátországi Karner-öböl két elárvult kopár, sziklás szigetén szenvedtek egykor számolatlanul a titói rendszer üldözöttei, egészen a nyolcvanas évek végéig. A közelben négy ferences barát éli csöndes, imádságos életét.