XXXX

Noha Rembrandt rendszerint komor hangulatú, drámai képeket festett, nem vetette meg az erotikát sem, és felesége (Saskia) halálát követő vadházassága miatt még az egyházzal is összetűzésbe került. Ennek ellenére senki sem ábrázolta nála tapintatosabban az emberi érintést, ölelést, szeretetet.

Szép ember volt az én nagyapám. Nagyon szép. Piros arca a borízű almák színét mintázta, s hófehér bajszát a sűrűn hulló, porka havak felejtették itt. Béke és boldog végtelenség áradt a lényéből.

Két zeneszerző találkozik idén Pannonhalmán, a Főapátság művészeti fesztiválján augusztus 22–24. között. Egyikük, Felix Mendelssohn Bartholdy a múltból, másikuk, Jörg Widmann napjainkból, s ami összeköti őket, az a XXI. Arcus Temporum, az időívek.

Úgy érzi, mintha mindig is egyetemi éveinek megírására készült volna, elmondása szerint azonban a szürke, ócska hetvenes évek megtorpant időszaka visszatartotta. Bereményi Géza Kossuth-díjas író ma is hallja a hangot, ami a háta mögött örökké azt mondogatja: „Kit érdekel ez, mi ez?”

Elköteleződésre, szolgálatra hív Isten szent Lelke, akivel eltelve félelem nélkül, fölösleges vágyaktól szabadon, az értelmetlen kísértéseknek ellenállva járhatjuk földi utunkat, mindig megtéve embertársainkért, közösségünkért azt, amire képesek vagyunk.

Wolf Messing hideg és tartózkodó. Képtelen volt gazsulálni. Berija elvtárs úgy tett, mintha nem venné észre, pedig nagyon is látta.
Belekarolt. Bevezette az épületbe. Hosszú folyosóra értek, amelyet középtájt rács választott ketté. A belügyis katonák mindenütt szoborrá merevedtek, amikor meglátták rettegett főnöküket.

Tizenhárom év, tizenötezer perc örökségvédelem, ezerkétszáz riport, a hang- és szöveganyagot kísérő megannyi fotográfia – így összegzi Kovács Olivér szerkesztő-riporter a Közkincs-kereső archívumát, amely 2013-tól gyűjti a műemlékes, régészeti rádióműsor adásait.

Nagysága abban rejlik, hogy francia kortársaival, az impresszionistákkal egy időben, de tőlük teljesen függetlenül, önállóan fedezte fel a napfény formákat felbontó és színalakító szerepét. – Kortárs reflexiók bemutatásával tiszteleg a Magyar Nemzeti Galéria a 180 évvel ezelőtt született festőművész előtt.

Ügyvédi thriller, pszichohorror és lírai önvizsgálat, szatirikus, társadalomkritikus felhanggal. Az unikornisdaráló nem ígér katarzist – csak görbe tükröt. A művészet, a jog és a belső szürreális valóság határterületeiről beszélgettünk a szerzővel, Zentai Adéllal.