Az amerikai kontinens őskori betelepüléséről a tudománynak mára meg­oszló a véleménye. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy mintegy ötvenezer évvel ezelőtt, amikor a világtengerek átla­gos vízszintje jóval alacsonyabb lehetett a mainál, a Bering-szoros akár száraz lábbal is járható volt.

Maga most ottan egy régi mappát lapozgat, bár nem azokat a vázlatokat keressük. Tájképek érdeklik, azt mondta, nem? A kiállításhoz. Azok ott nem azok. Persze, hogy nem titok.

Fantasztikus az a gesztusáradat, az a festészeti detonáció, amellyel Zoltán Mária Flóra jelentkezik műveivel a Három Hét Galéria falain. Első benyomásunk a színek orgiája. Rózsák és cölini kékek, lilák, feketék és zöldföld festéknyomok a vásznakon, kartonokon.

Robert Capa, Frida Kahlo és Herczeg Ferenc művei január 1-jétől bárkiéi lehetnek, lejárt a védelmet nyújtó hetven év.

Ellenzéki és kormánypártok, jogtudósok, civil szervezetek és a média egybehangzóan úgy ítélik meg, hogy a román hatóságok két hónap alatt sem tudták meggyőző bizonyítékokkal indokolni a decemberi elnökválasztás eredményének megsemmisítését. Az állampolgárok közben egyre dühösebbek.

Szombathy Bálint (Pacsér,1950 – Pest, 2024), művésznevén Art Lover, szabadkai-újvidéki-budapesti „artista”, alkotói tevékenységét szabadverssel, szöveg-intervenciókkal, vizuális költészettel kezdte, a hetvenes évek elején konceptuális akciókkal és mail art-tal folytatta.

Pályája kezdete óta indigó- és grafitképeket készít: az egymásra rajzolt képek egészen sajátos és jól felismerhető esztétikáját hozza létre, amelyen keresztül korunk kép- és információáradatára is reflektál. Korábban személyes élettörténetének fontos motívumait járta körül, most univerzális narratívából indult ki.

Amikor megjelenik a szlovén punk, 1977-ben a Pankrti banda énekese a Državni ljubimci (Állami kegyencek) bakelit borítóján az „öreg” emelet magas kőszobrát öleli és csókolja a lábát… És, nincs „csirkedarálós” per, mint Szegeden.

New Function címmel a Miskolci Galéria tárlata a Magyar Nemzeti Bank kortárs képzőművészeti gyűjteményéből válogatva reflektál arra a folyamatra, amelynek során az új és régi ipari eljárások, eszközök, illetve anyagok beépülnek a művészetbe, kiegészítve a klasszikus hagyományokat.

Nagyot csalódnak, akik ideig-óráig tartó örömtől, gazdagságtól, hatalomtól várják a boldogságot. A birtoklásvágy foglyainak gyakran már e világon sem jut idejük élni. Igazán boldog az lesz, aki nem önmagában, s nem önmagáért él.

A „világnyomorról” és az irdatlan vagyoni különbségekről tett közzé jelentést az egyik legnagyobb jótékonysági szervezet a Davosi Világgazdasági Fórumra időzítve.

Ülök a nyóckeri xyu „undorgrund” művészklubban, a neve Mersz , nem romkocsma, csak egy „hátratolt helyőrség”, utána már csak a kínai piac következik. Hatvanhat éves vagyok, szerb állampolgár és szomorú. Nyomorúságos megélhetési gondok gyötörnek. Része vagyok a „történetnek”.