Izrael törvényhozása, a Kneszet történelmi döntést hozott, amikor elfogadta Itamar Ben Gvir belbiztonsági miniszter pártja, az Ocma Jehudit (Zsidó Erő) törvényjavaslatát. Ezzel olyan tabut döntött meg, amely az államalapítás óta szinte érinthetetlennek számított az izraeli politikában. Ráadásul arra a Ciszjordániára van méretezve a törvény (itt történik a legtöbb, zsidók elleni palesztin merénylet), ahol az izraeli szuverenitás korlátozott, katonai közigazgatás irányítja az Izraelhez kötődő területeket. Az egész probléma érzékeny mivoltát az is erősíti, hogy ezen a területen a palesztinok elleni zsidó terror annyira megerősödött, hogy (izraeli) kormányzati szinten foglalkoznak vele.

A háttérben azonban nemcsak biztonságpolitikai megfontolások húzódnak. A szavazással párhuzamosan a kormány közel nyolcszázmillió sékelt (több mint kétszázmillió eurót) biztosított az ultraortodox jesivák finanszírozására. Ez az engedmény – izraeli elemzők szerint – döntő szerepet játszott abban, hogy az ortodox pártok egyes csoportjai támogatták Ben Gvir javaslatát. A törvény így nemcsak morális, hanem politikai üzenetet is hordozott: a jelenlegi kormánykoalíció képes volt a vallásos és a szélsőjobboldali erőket egy irányba állítani.

Elfeledett fejezetek: ha Izrael kivégzett

Ritka, szinte kivételes jelenség a halálbüntetés Izrael jogtörténetében. Csupán kétszer hajtották végre a modern állam fennállása óta: Meir Tobianszkit 1948-ban végezték ki kémkedés vádjával, később azonban felmentették és rehabilitálták, Adolf Eichmannt, a holokauszt szervezőinek egyikét pedig 1962-ben bírósági ítélet után akasztották fel. Ez volt Izrael történetének utolsó kivégzése.

Bár 1954-ben eltörölték a halálbüntetést, hazaárulás miatt elvileg kiszabható volt, csak nem szabták ki. Az Eichmann-ügy idején a közvélemény többsége – ebben a különleges esetben – támogatta a halálbüntetést, de a zsidó értelmiség jelentős része – köztük Martin Buber filozófus és teológus – elítélte azt, vallási és etikai alapon. Szerinte az állam (ugyanígy az egyén) nem végezhet ki senkit, ez összeegyeztethetetlen a judaizmus alapelveivel.

Most, több mint hatvan évvel később Izrael újra e dilemmával néz szembe – jóval megosztottabb társadalomban.

Mit tartalmaz az új törvény?

A mostani jogszabály kimondja: a kivégzés akasztással történne az ítélet kihirdetésétől számított kilencven napon belül; a halálbüntetés olyan gyilkos cselekményekre vonatkozik, amelyek célja „Izrael állam létezésének tagadása”.

A javaslatot Limor Szon Har-Meleh képviselő terjesztette elő, aki 2003-ban túlélt egy palesztin merényletet, de férjét elveszítette benne. A személyes trauma érződik a törvény retorikáján is – a jogszabály „Izrael állam védelmére” hivatkozva igyekszik legitimitást nyerni. A törvény nyilvánvaló célpontjai a Ciszjordániában élő (és katonai igazgatás alatt élő) palesztinok, bár ezt expressis verbis nem mondja ki a szöveg.

Ellenzéki és szakmai kritikák

Az izraeli jogvédő szervezetek, értelmiségiek és ellenzéki pártok szerint a törvény súlyosan sérti a jogállamiságot, mert diszkriminatív, főként palesztin elkövetőkre vonatkozik, összeegyeztethetetlen Izrael zsidó és demokratikus alapjaival, ellentétes a nemzetközi jog alapelveivel, amelyek korlátozzák a halálbüntetés alkalmazását.

A Polgárjogi Szövetség (ACRI) és a Rabbik az Emberi Jogokért szervezet petíciót nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz, kérve a törvény megsemmisítését. Gilad Kariv (reform)rabbi, a Demokraták nevű baloldali ellenzéki párt képviselője arra is figyelmeztetett, hogy a törvény korlátozhatja a kormány mozgásterét a jövőbeni fogolycserékben, amelyek izraeli katonák kiszabadítására irányulnak. Szerinte a törvény bizonyos izraeli katonákat (és a börtönszemélyzetet) külföldön – akaratuk ellenére – háborús bűnösökké tehet.

A kritikák hatására a törvényjavaslat szövegét többször enyhítették: a bíróság mérlegelhet életfogytig tartó büntetést is, a joghatóság nem korlátozódik katonai bíróságokra, elhagyták azt a kitételt, amely csak izraeli állampolgárokra vonatkoztatta volna az áldozat fogalmát.

Mindez azonban keveset változtatott azon, hogy a törvény mögött az a határozott jobboldali, nacionalista konszenzus áll, melynek célja a palesztin merénylők kivégzése.

Nemzetközi visszhang: Izrael magára marad

Az EU azonnal reagált, hangsúlyozva, hogy a halálbüntetés ellentétes az európai jogrenddel, és visszalépés lenne a korábbi izraeli gyakorlathoz és állásponthoz képest. Németország, Franciaország, Olaszország és Nagy-Britannia külügyminiszterei közös nyilatkozatban fejezték ki aggodalmukat. Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztos Hivatala szerint a törvény súlyos eszkaláció a palesztinok diszkriminatív izraeli elnyomásában.

A közel-keleti térség reakciói vegyesek voltak: Egyiptom és Jordánia, ahol szintén van halálbüntetés, diplomáciai tiltakozást nyújtott be. Az izraeli arab pártok és a Palesztin Hatóság szerint a törvény „nyílt politikai provokáció”, amely tovább fokozza a feszültséget.

A kormányoldal viszont azzal érvelt, hogy ha az Egyesült Államok több tagállamában és Japánban is létezhet halálbüntetés, akkor Izraelnek is joga van alkalmazni azt a terror elleni harcban.

A gázai háború és a társadalmi átrendeződés

A Hamasz 2023. október 7-i támadása sokkhatásként érte Izraelt, és alapjaiban változtatta meg a közgondolkodást. A biztonságérzet elvesztése és a háborús létérzés új politikai dinamikát teremtett: az izraeli társadalom és politika jobbra tolódott.

A Ben Gvir-féle törvény ennek a folyamatnak a tünete. Támogatói szemében jogos válasz a terrorra; ellenzői szerint azonban elmossa az izraeli demokrácia határait.

Van-e visszaút?

A halálbüntetés gyakorlati hatékonyságát illetően a tapasztalatok egyértelműek: nem jelent valódi visszatartó erőt. Ugyanez a helyzet az alkalmazott házrombolásokkal is (a palesztin terroristák házait büntetésből felrobbantják, természetesen Ciszjordániában). A terrorizmus motivációi ideológiai természetűek, ezeket nem megtorlással, hanem hosszú távú, az igazságosság elvének megfelelő politikai rendezésekkel lehet csillapítani.

Izrael erkölcsi alapjai – a zsidó értékrend, az emberi élet szentsége és a demokrácia elvei – most komoly próbatétel elé kerültek. A halálbüntetés visszatérése nem pusztán jogi kérdés: tükör, amelyben az ország saját félelmeit, sebeit és önképét látja viszont.

 

A szerző történész, a NKE tudományos főmunkatársa

 

Nyitókép: Kibuc a 2023. október 7-i terrortámadás után (forrás: Kobi Gideon/Government Press Office of Israel, CC BY-SA 3.0/Wikimédia)