Néha sokáig semennyit. A nyugdíjasok járnak jól, akik feljegyzik a kannák érkezési sorrendjét egy kockás noteszbe, és hitelesítik azt. Hogy is mondjam: cigire és sörre nem kell költeniük.
Meleg víz hetente egyszer van. Némi szerencsével kétszer. Ha nem, akkor használjuk a hideget. Az legtöbbször folyik a csapból, még ha vékonykán is. A test alkalmazkodik. Előbb a vízhez, aztán a hiányhoz, végül a magyarázathoz. A fürdés, esemény. Beosztjuk, mint egy ünnepet, amit nem szeretünk, de várjuk, s megtartjuk.
Az áram délután elmegy a lakásokból. Máshol kell jobban. Sötétben hamarabb vége a napnak. Rövidebbek és egyformábbak a gondolatok is. Ám a gyertya mellett minden tárgy közelebb jön, minden mondat halkabb lesz. Energiatakarékos világkép.
Evésre sok időt nem fordítunk. Egy felnőttnek nem egészséges naponta háromezernél több kilokalóriát elfogyasztania, ki van mondva. És gyakorlatba is van ültetve. Hús helyett van elmélet, olaj helyett számítás, kenyér helyett logisztikázás.
A bolt előtt a sor elején állni többet ér, mint bármilyen tudomány. Ételjegy van, áru néha úgyszintén, összefüggés nincs igazán. Egyensúlyról beszélünk, miközben minden félrebillent. Az egyensúly szó jó szó. Sorban állva a kalóriákról nem diskurálunk. Pláne nem elégedetlenkedve. A hatóságnak éles a füle, hosszú és erős a karja, és valahogy a járműveik tankjából sem fogy ki a nafta.
Közben a rádióból naphosszat hallani a beszédeket a fényes jövőről. A téma legnagyobb szakértője beszél a legtöbbet: Nicolae Ceaușescu.
Remélem, hogy egy kicsit átvertelek, kedves Olvasóm. Ha nem, az az én hibám. Vagy ki tudja, kié… Nincs új a Nap alatt.
Nyitókép: Király Farkas / Firefly
