Kortárs műalkotásokon keresztül hívja intellektuális utazásra a látogatókat a Femininológia budapesti kiállítása is, mely a horvát és a magyar kultúra jelentős nőalakjait idézi meg. A kurátori koncepció arra ösztönöz, hogy újra feltegyük a kérdést: kik voltak azok a nők és asszonyok, akik a történelmi viszontagságok ellenére a mai napig útmutatással bírnak? Egyáltalán, hogyan tükröződik napjainkban a nők alkotómódszere, és tapasztalata, legyen szó irodalomról, képzőművészetről vagy zenéről? Hogyan nyúlnak és viszonyulnak a nőművészek más nők művészi vagy társadalmi életművéhez?
Játékos hangzású a Femininológia cím, mégis markáns jelentésrétegeket hordoz: a feminizmus és a fenomenológia szavak ötvözéséből született. A fenomenológia, a jelenségek tudománya arra indít, hogy a világot közvetlenül, előítéletek nélkül próbáljuk látni. A feminin előtag pedig a latin eredetű kifejezés jelentéstartalmait bontja ki, a nőiséghez kapcsolódó kreatív, teremtő, lágy jelzőkhöz társulva.
A kiállító művészek kortárs reflexiói felelevenítik a történelem nőalakjait: nemcsak emléket állítva nekik, hanem egyúttal reflektálva is rájuk. A művészek között találunk üveg-, textil- és videóművészeket, festőket, szobrászokat, akik saját médiumokon keresztül újraformálják az elődök arcát és történetét.
Néhány példát kiemelve: Ország Lili alakját Bács Emese helyezi új kontextusba: egy városi labirintusban bolyongó festőnőt látunk, mintha saját kompozícióinak struktúráját elevenítené fel. Gábor Éva Mária holografikus videómunkája dinamikus mozgásban mutatja Dienes Valéria mozdulatait, test és szellem egységét. Szőke Barbara üvegplasztikája Keleti Ágnest idézi meg egy légies, ám koncentrált mozdulat pillanatában, mely egyszerre lett a kitartás, Z erőfeszítés és elegancia allegóriája. Nádasdi Katalin textilmunkája a történelmi múltból Szent Piroskát hívja elő, aki hajdan a keleti és nyugati kereszténység között épített hidat. Szőcs Éva pedig Salkaházi Sárát állítja elénk, akinek élete az önfeláldozás csendes hősiességét példázza.
Két ország női öröksége a kiállításon közös történetté fonódik, mely tovább fűzi a Femininológia projekt jövőjét. Bár a tárlaton nincs jelen, mégis a két nemzet nőművészeit sorra véve érdemes megemlítenünk Berger Otti személyét is. Ő a ma Horvátországban található, magyar nemzetiségű és múltú faluból, Vörösmartról került a dessaui Bauhaus textilműhelyébe. Rövid élete tragikusan ért véget Auschwitzban, művészete azonban mára nemzetközi hivatkozási ponttá vált, alkotásait többek között a New York-i The Metropolitan Museum of Art gyűjteményében is őrzik.
A kiállítás műfaját tekintve hommage-ok sorozata. Az hommage – a hódolat, a tiszteletadás műfaja – többet jelent puszta emlékezésnél. Ez a műfaj lehetőséget teremt arra, hogy a múlt alakjaival közvetlen kapcsolatba kerüljünk, és ne csupán megidézzük őket, hanem gondolkodjunk fenomenális szellemi és művészeti örökségükről.
A kurátor szavait idézve ez a tárlat arra hívja a látogatót, hogy ne csak a nők múltját, de a jövőben rejlő lehetőségeiket is meglássák – a művészetben, a közösségben, önmagunkban.
A kiállítás a Horvát Képzőművészek és Képzőművészeti Kritikusok Szövetsége szervezésében jött létre. Megtekinthető október 19-ig a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége galériájában (1061 Budapest, Andrássy út 6.).
Képek az MKISZ jóvoltából, engedélyével.
|
