Szikár képtáblák tanúskodnak a kiállítótérben Bereznai Péter eddigi életművéről. A fehér falak között a méltóságteljes fekete festékmezőkből kivilágló arany minőségek szakralitást idéznek, és ünnepélyes hangulatot teremtenek. 

Textilmintázatba terített emlékszövedékek tornyosulnak festett és rajzolt kompozícióin. A fiatal művész képek formájában ontja magából a lélekfolyamatok történéseit, melyekből egyetemes alapigazságokat képes kiemelni. Gyermekként még semmi különöset nem látott abban, hogy folyamatosan rajzolt, alkotási vágya azóta csak fokozódott.

Képzőművészeti pályája startvonalán hátraarcot mutatott a centralizálódott budapesti művészeti világnak, és szülőföldjére, Öcsödre költözött. Akkor még menekvést és kapaszkodót remélt a mára aktív alkotóműhellyé vált művészeti fundamentumtól. Pap Gábor festményei mennybéli magasságok és pokoli mélységek megéléséből születnek.

Festményei a tudatos és a tudattalan jelenlét határán egyensúlyoznak. Inspirációit általában valós helyszínek nyújtják, ám konkrét látványviláguk helyett csak benyomásaikat rögzíti. Róla szóló összeállításunkban kiderül, miként lepheti meg egy éppen készülő mű a saját alkotóját is.

Kollekciójának fiatal művészeit minden eddiginél szélesebb válogatásban mutatja be Ankarában a Magyar Nemzeti Bank Arts and Culture divíziója. A digitális kor egymásnak feszülő kortárs alkotói metódusait a tárlat fókuszába állító koncepciójáról a kurátort, Rieder Gábort kérdeztük.

Tobzódás, lendület és felszabadultság jellemzi leginkább műalkotásait, legyen szó festményekről, domborított vásznakról vagy akár kerámia tárgyakról. Az ő művészetében a vonal is alkothat teret, és az intuitív gesztusfestés is lehet nyomat.

Amikor kiérünk az utcára, rutinszerűen haladunk napi útvonalainkon, vagy maradt még némi kíváncsiság néhányakban és figyelik az épületeket, a járókelőket, az utcán zajló életet? Vagy itt is az útvonalat böngészve a képernyőre meredünk? Bács Emese kiállítása Rólunk szól.

Amikor kiérünk az utcára, rutinszerűen haladunk napi útvonalainkon, vagy maradt még némi kíváncsiság néhányakban és figyelik az épületeket, a járókelőket, az utcán zajló életet? Vagy itt is az útvonalat böngészve a képernyőre meredünk? Bács Emese kiállítása Rólunk szól.

Művészi pályája a képregényrajzolástól egészen az absztrahált tájképekig vezet. A Képzőművészeti Egyetem elvégzése után huzamosabb időt töltött Írországban, ahonnan néhány éve tért haza. Biztos grafikai tudását társszakmáiban is aktívan használta, ám most újra jelentős szerepet játszik mindennapjaiban a festés.

Festészete nem zárható vásznainak feszítőlécei közé. Kiállítási enteriőrjeiben kompozíciói kikúsznak a térbe, így közelebb lépnek a nézőkhöz. Festményei is gyakran nyitnak ablakot új terekre. Legújabb sorozata pedig olyan érzetet kelt, mintha körbenézhetnénk saját közvetlen közegében, a műteremben – bár a figyelmünket azért ő irányítja.

Aki igazán, őszintén kíváncsi saját énjének feltáratlan rétegeire, az mer farkasszemet nézni festményeivel. Kell ugyanis némi bátorság ahhoz, hogy a látottakat meghökkentő furcsaságként vagy kendőzetlen őszinteségként határozzuk meg. 

A betonról a legtöbb embernek az építőipar, az egysíkú szürkeség, esetleg a forróság jut eszébe.  Ám ha a kortárs szobrászat felől közelítjük meg ezt a különleges anyagot, új tulajdonságait és funkcióit fedezhetjük fel. Erről kérdeztük Veres Balázs szobrászművészt, aki műalkotásai létrehozásához a betonkeverőt is bekapcsolja.