Ünnep a kerek évforduló, a hetvenedik születésnap, melynek alkalmára a Munkácsy Mihály-díjas festőművész eddigi csaknem ötven alkotói éve különböző korszakainak válogatott műalkotásai láthatók.
A mezőberényi születésű, nyomdászcsaládból származó festő 1975-től a szentendrei művészeti élet, majd a Szentendrei Régi Művésztelep egyik meghatározó alkotója.
Festészete és szemléletmódja a képi redukción keresztül megvalósuló lényeglátáson nyugszik, aminek megjelenítésére geometrikus formarendet, az arányrendszerek szabályait, s az anyagi világ három alapszínét, a fehéret, a vöröset és a feketét alkalmazza. Ez a fajta vizuális leegyszerűsítés teszi lehetővé, hogy a szemlélő figyelme mindinkább a transzcendens dimenzió felé irányuljon. A faalapra készült művek – akár az ortodox ikonok, melyek inspirációként is meghatározók számára – egymásra építkező rétegekből épülnek fel, és letisztult szimbólumrendszert alkalmazva, nonfiguratív megfogalmazásban kortárs ikonokká válnak. A forma, a téma és a megjelenítés eszközei egyöntetűen és harmonikusan a személyes hitvallás kifejezői, amelynek alapja a szakralitás, a művészet, és a szakmai-családi-baráti közösség tisztelete.
Ván Hajnalka művészettörténész a Bereznai70 kiállítás megnyitóján ekképpen fogalmazott: „Bereznai Péter elanyagtalanító, leredukáló, absztrakciót a végletekig vivő útját ugyancsak és jelenleg is rója. A formakeresése még foglalkoztatja. Témáinak lényeglátását a mai napig csiszolja és finomítja. … művei között lenni olyan, mintha szakrális térbe lépnénk. A képeibe belelehelt komolyság, bennük van azután is, hogy önálló életet élnek. Monumentálisak, mert nagy erővel bírnak, de nyugalmat árasztanak, mert az aranymetszés harmóniájára épültek. Geometriájuknak köszönhetően egyszerre képviselnek kvantitatív, mondandója és kivitelezése révén pedig kvalitatív minőséget.”
Első jelentős alkotói periódusával, az úgynevezett Fekete képekkel indul a kiállítás összeállítása. Az 1990-es években készült kompozíciók alapvető vizuális sajátosságai az egész eddigi életművet végigkísérik. A tárlat fő falán helyet kapó Gaia ikonikus mű, mely az első Fekete-korszak végén született és utat nyitott a festő számára a szimbólumok univerzuma felé. Ebben a szuggesztív táblaképben gyökereznek, és ebből nőnek tovább a következő szériák kompozíciói. Festményciklusai a mai napig a sajátos geometrikus rendszerbe foglalt szvasztikamotívumok és mandalák misztikus világán, valamint a festőművész értelmezésén keresztül a bölcsesség és mágia fogalomkörén vezetik végig nézőit.
A művész, a tipográfián keresztül felismert isteni arányrendszert alkalmazva jellemzően formázott hordozókon lényeglátásra törekvő, absztrahált és egyszerűsített geometriai elemekből építkező kompozíciókat hoz létre. A Fekete-fehér (Jin–Jang) kompozíció az egymást feltételező, mégis ellentétes erők tökéletes egyensúlyát foglalja sávozott kompozícióba. Ez a kép is jól mutatja, hogy a filozofikus és szakrális tartalmakkal felruházott művek a művészet tradícióit megtartva és azokra alapozva egyetemes igazságokat hivatottak bemutatni. A Sötétség Közepén (Katedrális) című kompozíción szintén az ikonfestészet hagyományai tükröződnek. A fa hordozó, az arany és az áttetsző bóluszrétegek, melyek láttatják az ikertornyok struktúráját átsugárzó isteni fényt.
Természetesen Bereznai Péter alkotásait elválaszthatatlan kötelék fűzi a Szentendréhez köthető képző- és népművészeti s a szerb ortodox egyházi hagyományhoz is. A tárlaton példa erre az Ősz a Szamárhegyen vagy a Szentendrei Kereszt (Ortodoxia) című kompozíció, melyen négyzetes formákból építkezve rajzolja ki a kereszt motívumát. A fehéren és feketén átható szürke mezők a látható és láthatatlan világ összefüggéseire irányítják a figyelmet.
Azokat a mértékadó alapértékeket és igazságokat láttatja a kiállítás válogatása, melyek átragyogtatva megemelik az élet mindennapjait. Ragyogja be ez a fényesség a festőművész következő évtizedeit is!
A Bereznai70 kiállítás február 25-ig látható a Szentendrei Régi Művésztelep kiállítóterében (2000 Szentendre, Bogdányi út 51.).
