Sorai tökéletesen illeszkednek a csíkszeredai Csíki Székely Múzeum (Mikó-vár) Székelyföldi Képzőművészek Arcképcsarnoka című időszaki kiállításához, mely Siklódy Ferenc csíkszeredai grafikusművész majd négyszáz rézkarc eljárással készült portréját, valamint technikailag és stilárisan is változatos gyűjteményi arcképeket mutat be.

Részlet a kiállításból, előtérben a Kájoni-prés. Fotó: Gegő Imre / Csíki Székely Múzeum

 

A csíkszeredai múzeum öt időszaki termébe lépve nem tradicionális értelemben vett, érettségi tablókat idéző portrék sorozatából álló tárlat fogadja a látogatót, hanem professzionálisan rendezett, lüktető dinamikájú tér- és műtárgyegyüttes. Az arcképcsarnokok hagyományosan tablószerű tálalása helyett a plasztikák, táblaképek, a grafikai és könyvnyomtatási technikákat bemutató eszközök, videók és formabontó installációs elemek veszik körül a grafikákat az izgalmasan megmozgatott, dinamikusan rendezett térben. A tárlat ritmikája, letisztultsága és léptéke napjaink jellemző, a világ bármely pontján érvényesíthető kortárs vizualitással fogadja és tereli a látogatót teremről teremre.

Enteriőr részlet. Fotó: Kelemen Csaba

 

„Az erdélyi képzőművészet egyik hagyományos ága nem (vagy nem kizárólag) a művészi autonomitásra, sokkal inkább a reproduktivitásra, a hűséges megörökítésre törekszik.” Siklódy Ferenc a székelyföldi képzőművészet történetének azzal állít méltó emléket, hogy az alkotókat, a művészek képmását helyezi fókuszba. 1999 óta készíti a mára négyszázötven darabból álló – ebből a Mikó-várban háromszázhetvenet állított ki – sajátos mementóját, mely a székelyföldi képzőművészet valamennyi jegyzett, ma már nem élő művészét törekszik vizuálisan megörökíteni.

Siklódy Ferenc grafikusművész a Kájoni-prés mellett. Fotó: Kelemen Csaba

 

A valaha élt székelyföldi képzőművészek felkutatása komoly gyűjtőmunka, melyekhez – a kiállításban egyébként nem szereplő – életrajzi szócikkek is készültek, kezdetben Szatmári László szerkesztő, később más szerzők jóvoltából is. A székelyföldi művészek mellett Siklódy sorozatának részét képezik az egykor a régióban alkotott, vagy annak kulturális életében nyomott hagyott alkotók is.

Enteriőr részlet. Fotó: Kelemen Csaba
 
 
A rézkarc eljárással készült, tenyérnyi méretű (100 × 70 mm) portrésorozat elemei a megörökítésen kívül a hiteles ábrázolásról is szólnak, dokumentumfunkcióval is bírnak. A hitelességet erősíti, hogy Siklódy a képzőművészekről készült korabeli portréábrázolásokat, önarcképeket, fotókat vesz alapul. Nézetük – a portrék, önportrék, arcképcsarnokok ábrázolási konvencióihoz idomulva – többnyire szembenézet, nemritkán háromnegyed profil. Siklódy Ferenc nem egy az egyben veszi át a portrék kompozícióját, hanem azokat a célja érdekében egyszerűsíti.
 
Enteriőr részlet. Fotó: Kelemen Csaba
 
 
A fő hangsúly az arcokra kerül, melyek Siklódy grafikáin a jellemábrázolás, a megörökítés területei. Bravúros, finom szövésű vonalhálók alkotta rézkarcaira nem jellemző háttér- vagy környezetábrázolás, műteremrészletek vagy eszközök megjelenítése. A szűkített mellképek mindegyikén két adat szerepel: az ábrázolt személy neve, valamint a születési és a halálozási éve. De az arcképek árulkodnak arról is, hogy a grafika alapjául szolgáló portré vagy önportré a művész melyik életszakaszában készülhetett, milyen volt a társadalmi helyzete, noha ezen információk nincsenek külön feltüntetve.
Enteriőr részlet. Fotó: Képiró Ágnes 

 

Siklódy arcképcsarnoka a csíkszeredai kiállításon társalkotásokkal egészül ki: a múlt neves székelyföldi képzőművészeinek hagyományos értelmében vett portréival és önportréival, valamint metaforikus önarcképeivel – Erdély múzeumainak gyűjteményeiből – Marosvásárhelyről, Székelyudvarhelyről, Sepsiszentgyörgyről és Gyergyószentmiklósról kölcsönözve. A kiállított portrék mellett videók, présgépek, grafikai eszközök nyújtanak betekintést az alkotás folyamatába, a központi teremben pedig a – Kájoni János arcképéhez és nyomtatványaihoz párosított – Kájoni-prés, Erdély első magasnyomású nyomdagépe a könyvnyomtatás előtti tiszteletet fejezi ki.

Enteriőr részlet. Fotó: Képiró Ágnes 

 

A kiállításban nincs szöveges magyarázat, nem is igényeljük, ugyanis önmagában véve, saját dinamikája által válik beszédessé az összesen több, mint 400 művet bemutató tárlat. Siklódy Ferenc egyedülálló vállalkozásának kiállításban (is) manifesztálódó eredménye nemcsak a székelyföldi képzőművészet történetének méltó mementója, hanem magának az alázatos és elhivatott alkotónak is sajátos, egyszerre metaforikus és szimbolikus, őszinte hittel és lelkesedéssel teli „önportréja” is.

 

 

A Székelyföldi Képzőművészek Arcképcsarnoka. Siklódy Ferenc kiállítása – melynek kurátorai Részegh Botond és Ferencz Zoltán – november 20-ig látható a Csíki Székely Múzeumban (Csíkszereda)