A művészeti hagyatékok sorsa nem csupán adminisztratív vagy jogi kérdés, hanem kulturális felelősség is. Egy életmű fennmaradása sokszor nem a művek megszületésén, hanem azok későbbi gondozásán, értelmezhetőségén és hozzáférhetőségén múlik. Mi történik a műtárgyakkal, dokumentumokkal, archívumokkal és személyes történetekkel akkor, amikor az alkotó már nincs jelen, hogy kontextust adjon nekik? Ki vállalja ilyenkor a rendszerezés, a megőrzés és a továbbadás felelősségét?
A beszélgetés a műtárgyak és művészeti hagyatékok utóéletének összetett kérdését járja körül. Egy örökös személyes dilemmái, egy hagyatékrendező-szoftver fejlesztőjének rendszerszintű gondolkodása és a GalleryTool alapítójának szakmai tapasztalata találkozik egy közös térben, ahol a gyakorlati szempontok és az emberi történetek egyszerre kapnak hangsúlyt.
A résztvevők nemcsak a tárolás, archiválás és rendszerezés technikai kihívásairól beszélnek, hanem arról a sokszor láthatatlan munkáról is, amely egy hagyaték élővé tételéhez szükséges. Hogyan őrizhető meg egy mű jelentése az idő múlásával? Miként lehet eligazodni a fizikai és digitális archívumok egyre növekvő világában? Hol húzódik a határ adminisztráció és gondoskodás között — és hogyan válhat egy hagyaték puszta tárgyi örökségből értelmezhető, továbbadható kulturális emlékezetté?
A beszélgetés arra is keresi a választ, hogyan változik a hagyaték fogalma a 21. században, amikor az alkotói életművek már nemcsak műtermekben és raktárakban, hanem felhőalapú rendszerekben és digitális adatbázisokban is tovább élnek. A megőrzés kérdése így egyszerre válik személyes, intézményi és technológiai kihívássá.
Ez az este nem lezárt válaszokat kínál, hanem közös gondolkodást arról, hogyan lehet felelősen viszonyulni ahhoz, ami utánunk marad — és hogyan válhat a megőrzés aktusa a kulturális emlékezet egyik legfontosabb formájává.
Helyszín: 1034 Budapest, Bécsi út 163.
Nyitókép: Bánki Ákos / Chat GPT
