Alapításának centenáriumán, 2002-ben a felújított Szolnoki Művésztelepen számos kezdeményezés valósult meg, köztük azóta is folyamatosan működő, időszaki kiállításoknak teret adó művészeti galéria létesült.

Idén ősszel immár nyolcadik alkalommal rendezték meg a Székelyföldi Grafikai Biennálét Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredában, melynek felhívására minden eddiginél többen, kilencszázhuszonhat művész kétezer-negyvenhat alkotással jelentkezett.

Három dimenzió – a test vagy tárgy szélességi, hosszúsági és mélységi kiterjedését jelenti, ami releváns címadás lehet egy plasztikákat bemutató kiállításon. Ám utalhat a tárlat három, egymástól markánsan elkülönülő szobrászművészének független irányokat jelentő útjaira és eredményeire is.

2003 óta a Szolnoki Művésztelep vezetője. Autonóm művészeti munkássága mellett művészetszervező tevékenysége is kimagasló. Legújabb, Szóma Széma című sorozatának tárlatát május végéig láthatták az érdeklődők a Budapest belvárosi Széphárom Közösségi Térben. Az alkotói pálya főbb stációiról és legújabb képciklusáról is beszélgettünk Verebes György Munkácsy Mihály-díjas festőművésszel.

Ha arra a kérdésre keressük a választ, hogyan lehet az időt megragadni a képzőművészet nyelvén, kielégítő választ kapunk Nagy Gábor festőművész Időrétegek című kiállításán. A tárlat a korai alkotásoktól a legfrissebbekig mintegy száz rajz, festmény, plasztika és fotó bemutatásával az idén hetvenöt éves mester öt évtizedes munkásságát összegzi.

Debrecen biennálé jellegűen, évente a népszerű műfajok váltakozásában rendezi meg a Tavaszi Tárlatot: kétévente grafikákat és fotókat, a köztes években festményeket állítanak ki. Plasztikák minden évben szerepelnek a seregszemlén. Idén ötvenkét kiállító hetvenegy pályaművét mutatják be a Bényi Galériában, közülük tizenkét alkotó részesült díjazásban.

A fenti címmel rendezett konferenciát a Szolnoki Művésztelep a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával. A kétnapos rendezvényen művészek, művészettörténészek és a társszakmák képviselői négy szekcióban tizenhárom előadást tartottak.

Nemcsak az egyre gyarapodó művészközösség alkotásainak találkozási lehetőségét adják a Szolnoki Képzőművészeti Társaság éves seregszemléi, hanem olyan csoportos nagykiállítások létrejöttét is jelentik, melyek évente más-más hívószavak jegyében szerveződnek.

Immár hagyomány, hogy a Szolnoki Művésztelep és a Szolnoki Képzőművészeti Társaság a Magyar Festészet Napja programsorozathoz csatlakozva egész napos ünnepség keretében rendezi meg a Képzőművészet Ünnepét Szolnokon.

Évtizedes hagyomány a Vásárhelyi Őszi Tárlatok kiemelkedő fiatal kiállítóit ösztöndíjjal és nívódíjjal jutalmazni, majd az elismerést követő évben – az előző évi fődíjassal együtt – önálló kiállításokon bemutatni.

Az Etyeki Műhely és a MAMŰ Társaság szakmai együttműködésének jegyében nyílt meg Győrffy Sándor képzőművész Kohézió című kiállítása. A tárlaton bemutatott monotípiák összetartó ereje, kohéziója jóval tágabb és sokrétűbb annál, mint hogy konzekvensen felépített, tudatosan alakuló, ismétlődő, de meg-megújuló, mégis egymástól minden lapjában különböző sorozatnak tekintsük.

Október közepén Baráth Nóra, Boros Miklós János és Piti Zsuzsanna közös kiállítása nyílt meg a nyíregyházi Pál Gyula Teremben. A majdnem egy hónapig látogatható kiállítás apropóját a három alkotó pécsi egyetemi éveire visszanyúló, azóta is aktív személyes és szellemi kapcsolódási pontjai adták.