A tárlat fődíját Szalai Kata nyerte el, további díjazottak: Varga Tamás, Illés Gábor, Tamus István, Durucskó Zsolt, Karácsonyi György, Zakar Antal, Nagy Gábor György, Nagy Sándor Zoltán, Lénárt Attila, Szász Zsuzsa és Gál András.
Debrecen jelenkori kultúrájának szövetében komoly beágyazódással van jelen a művészi grafika és a fotográfia, elég csak felemlíteni olyan élő és pezsgő szerveződéseket, mint a Debreceni Fotóklub vagy a Grafikusművészek Ajtósi Dürer Egyesülete, melyek őrzik a képviselt műfajok, eljárások tradícióit és a mindenkori nyitottság jellemzi őket az innovációra, miközben helyi vagy helyi kötődésű művészeket kapcsolnak össze, táplálva ezáltal a közösségi, alkotói diskurzusokat és a generációk párbeszédét. Valami ilyesfajta diskurzus a 33. Debreceni Tavaszi Tárlat is, mely nemcsak a nevében marad debreceni, hanem konokul ragaszkodik ahhoz, hogy akik ott művészként bemutatkoznak, mind debreceniek vagy debreceni kötődésűek, kiemelve ezáltal a tárlat helyi kulturális identitást erősítő küldetését.
A kiállításon szereplő témák előhívják az analógiát: a régi mondás úgy tartja, minden út Rómába vezet, de az idei tárlat tematikája inkább azt erősíti, hogy „minden út a kálvinista Rómába vezet”. Hiszen elég csak egy kicsit lassabb, alaposabb sétát tenni a kiállítótérben, máris a nagyvilág tárul elénk: az urbanizáció és a nyugton hagyott, burjánzó természet nyomai, magas hegyek, a Kárpátok, a Duna, Párizs, Mexikó, India vagy az Űr – csak néhányat kiemelve a kiállítási anyag gazdag témaválasztásaiból.
Nemcsak térben, hanem időben is érezzük a nagy távlatokat, intervallumokat: számos idézetet olvashatunk le a művekről (és a címadásokból is) az antikvitástól napjainkig, a fotóművészet és a grafika évszázados nagy elődjeinek áttételes üzenetei és a kortárs alkotók tiszteletteljes hozzáállása révén. A kiállítás a vizuális művészetek hagyományos tematikáinak sorát gazdagon kínálja, így számos portré, táj, csendélet, történelmi, narratív és történetsűrítő jellegű alkotás veszi körbe a befogadót, s elvont fogalmak, érzések és érzetek vizuális kivetülései és az alkotói fantázia megannyi leképeződése is a tárlat, melyben a meditatív csend és a szakralitás is tetten érhető. Stilárisan is sokrétű a kiállítás: az ábrázoló művészet és a figurativitás ugyan erős, de a természetből, látottból kiindult vagy gondolati absztrakció is számos formában jelen van, csakúgy, mint az alkotói attitűdök megannyi spektruma, az aprólékos, hihetetlen precizitást és részletgazdagságot felmutató művektől az egészen laza, játékos gesztusokig.
Technikailag és a műfajok közötti átjárásokban is rendkívül sokszínű a tárlat. A kiállított művek organikusan, egyetlen nagy egységként, belső ritmikájukban és az alkotások egymással diskurzusba hozott viszonyrendszerében is nagyon egységessé teszik a tárlat összképét. A térben mozogva, a művek befogadási folyamatában a fotó- és grafikai dominanciájú kiállítás szerves részeivé válnak a szobrok és az installációk, üzenve, hogy a művészet és a műfaji átjárhatóságok szabadsága napjainkra már nem is a technikák, műfajok közötti különbségtétel, a kategóriákban való szigorú gondolkodást erősítik, hanem a szabad értelmezési és kísérletezési lehetőségeket, jelezvén azt is, hogy a fotó, a grafika és a plasztika nemcsak technikai műfaj, hanem egyfajta gondolkodás- és látásmód is.
A képző- és fotóművészet aktuális problémákra, korunk jelenségére reflektáló jellege is velejárója egy-egy kortárs seregszemlének, így a 33. Debreceni Tavaszi Tárlatnak is számos műve közvetíti az aggódó alkotói magatartást, mely hol direktebb, hol indirektebb módon protestál fragmentálódó világunk és az emberi kapcsolatok szétesése, valamint napjaink és az utóbbi évek világeseményeinek mindannyiunkat érintő, kollektív traumái és krízisei ellen. Összességében gazdag és sokrétű képet ad a ma Debrecenben élő vagy a városhoz kötődő kortárs fotó- és grafikusművészek, valamint szobrászok munkásságát bemutató seregszemle, melynek kiállított művei nemcsak lokális, hanem országos viszonylatban is figyelemreméltók.
A 33. Debreceni Tavaszi Tárlat a Bényi Galériában (Kölcsey Központ – 4026 Debrecen, Hunyadi utca 1–3.) június 20-ig látogatható.
