Három dimenzió – a test vagy tárgy szélességi, hosszúsági és mélységi kiterjedését jelenti, ami releváns címadás lehet egy plasztikákat bemutató kiállításon. Ám utalhat a tárlat három, egymástól markánsan elkülönülő szobrászművészének független irányokat jelentő útjaira és eredményeire is.
Közös iskolából indult, egyazon szellemiséget valló és továbbörökítő, ma már különböző utakon járó művészek egyéni törekvéseit mutatja be közös kiállításuk. Baráth Fábián, Gilly Tamás és Szirmai Nóra bár egymástól különböző szemléletű plasztikákat készítenek, mégis számos tekintetben azonosak: mindhárman Kecskeméten tanultak a Kandó Kálmán Művészeti Szakközépiskolában, ahol Lakatos Pál szobrászművész tanítványaiként szobrász szakon végeztek, s később a Magyar Képzőművészeti Egyetemen is szobrász szakra jártak. Az egykori osztálytársak ma Magyarország különböző pontjain élnek, munkásságukra pedig alapvetően az absztrakt formanyelv és a maradandó anyagok használata (acél, bronz, kő) jellemző.
A Három dimenzió című kiállításon a három szobrászművész összesen mintegy 30 alkotása a kecskeméti Hírös Agóra és Kulturális és Ifjúsági Központ tágas Kodály-termében nyomban beszippantja és a művekhez közel vonzza a szemlélőt. Műveik egymástól nem elválasztva, hanem a nagy térben koherens egységként, organikusan vezetik a látogató figyelmét, aki a végtelen térélményt és az alkotások kiegyenlített belső párbeszédét tapasztalhatja meg a szobrok között bolyongva.
Baráth Fábián és Gilly Tamás tömbszerű, szűkszavú szobrászatával szemben Szirmai Nóra nagyméretű, festett acélszobrai – az anyag tulajdonságával is szembemenve – légiesen könnyednek hatnak, eleganciát és mértéktartó dekorativitást közvetítenek. 2018 óta készülő festett acélsorozatából négy alkotás kapott központi helyet a kiállítótérben. A tárlatot megnyitó Lakatos Pál szobrászművész gondolatait idézve: „Elkezd rajzolni a térben és közben olyan értekezést folytat a térről – annak minden irányát kihasználva a szobrászat nyelvén –, amelyet csak a szobrászat eszközeivel lehet létrehozni.” Szirmai héjszerű, kifinomult rajzi vonalkultúrát és grafikai finomságokat idéző formái rovarszárnyakat: a kabóca és a fátyolka szárnyformáit absztrahálják, ezenkívül egy stilizált pálmalevél is helyet kap a térben. A napjainkban Vas megyében élő szobrászművész lírai finomságú alkotásainak szerves része a művek finom, hálószerű árnyéka, ezért a szobrokat önálló entitásként, posztamens nélkül vagy csak egy átlátszó – a lebegés érzését felerősítő – plexi talapzatra installálták.
Ahogy Lakatos Pál beszédében elhangzott, Baráth Fábián „nagyon elmélyült, átgondolt, fix és jól kitalált kompozícióra épülő plasztikákat készít, ráadásul bronzból, viaszveszejtéses eljárással. Úgy gondolom, a folyamatot talán fontosabbnak tartja, mint magát a végeredményt. Ez kiül a munkákra, s talán az sem véletlen, hogy szobrászállványon installálta a munkáit, ami a mű alakuló folyamataira, bármikor folytathatóságára utal. Az improvizáció nagy szerepet játszik nála a felületképzésnél. Nem véletlen ez Baráth Fábiánnál, aki nagy zenerajongó, és pontosan tudja, mi az improvizáció.”
A napjainkban a Szolnoki Művésztelepen alkotó művész eddigi majd másfél évtizedes művészi pályájának több alperiódusából mutat be alkotásokat a kiállítás, de a friss munkákon kívül a Lakatos munkásságának hatását leginkább mutató Torony című, 2014-ben készült plasztikája vagy tájplasztikáinak egy 2019-es, márványból faragott eleme is megtekinthető. Gazdag felületalakítású, a konkrét és az elvont határán mozgó alkotásainak fő mozgatórugói tér, forma és matéria hármas egységének megteremtése, az anyag önmagát irányító jelenségeinek szem előtt tartásával.
Gilly Tamás kiállított művei – két bronzszobrot leszámítva – lemezszobrok, és többségükben az utóbbi években készültek. Nagyméretű alkotásait a tér adottságaihoz választotta a kiállításba. A Biatorbágyon élő szobrászművész rendkívül letisztult formavilágú alkotásait keleti nyugalmat idéző meditatív aura lengi körül. Lakatos Pál róla szóló megnyitó gondolatai szerint: „Tamás felfedezte magának a derékszöget, annak a szigorát, felfedezte magának a síkot, a kicsi és a nagy kontrasztjából származó hihetetlen lehetőséget és virtuóz, bravúros mesterségbeli tudással alkalmazza ezt. Van egy japános szűkszavúsága, és ez egy fantasztikusan jó adottság, mert a szobrászat legyen szűkszavú, ha lehet, legyen tőmondat, legyen olyan mondandó, ami semmilyen más eszközzel nem mondható el, csak a szobrászattal.” Gilly műveit nemcsak a szűkszavúság, hanem a talányosság és a titokzatosság is körüllengi. Végletekig letisztult alkotásai szinte jellé redukálódnak, egyszerre közvetítenek mélyről jövő belső energiákat és kifinomult érzékenységet.
Trió formációban korábban még együtt, közös kiállításon nem szerepelt Szirmai Nóra, Baráth Fábián és Gilly Tamás alkotásai, azok együttes többszólamúsága egyenként és együttesen is nagyon letisztult, konzekvens alkotói attitűdöt tárnak a néző elé. Közös tárlatuk szemléletes képet ad a kiállítók műfajhoz, matériához, korunkhoz és a korábbi korszakokhoz való viszonyulásáról egyaránt.
Fotók: Baráth-Szabó Evelin
Szirmai Nóra, Baráth Fábián és Gilly Tamás szobrászművészek Három dimenzió című kiállítása október 3-ig tekinthető meg a Hírös Agóra és Kulturális és Ifjúsági Központban (6000 Kecskemét, Deák Ferenc tér 1.).