Feltörekvő és középpályás művészek, új, kevésbé ismert művészeti központok, színterek, galériák és platformok felé fordulás tapasztalható. Jelzés, hogy a művészeti piac dinamikusabbá és hozzáférhetőbbé válik, lehetőséget teremtve szélesebb körű és változatosabb művészeti színtér számára. Jó példa erre a párizsi, a negyedik alkalommal megrendezett Art Basel Paris, valamint a vele párhuzamosan megjelenő tíz másik szatellit vásár is.
Az Art Basel Paris modern és kortárs művészeti vásár kellemes, bizakodásra ösztönző hangulatát és az értékesítés sikerét több tényező is befolyásolta. Jelentőséggel bírt a kiállító galériák gazdag kínálata, a korábban a gyenge műkereskedelmi piacra hivatkozással visszatartott, értékesebb művek is szép számmal kerültek ki a standokra. A keresletet pedig az amerikai műgyűjtők párizsi jelenléte is erősítette. Közülük többen az egy héttel korábban rendezett londoni Frieze-vásárok helyett inkább az attraktív francia fővárost, a Paris Art Week gazdag és izgalmas programkínálatát választották.
Tény, hogy a kortárs művészet és a műkereskedelem terén Párizs az élen jár, s biztosan veszi át a vezető szerepet Londontól. Az idei évben a gyűjtők minden eddiginél nyugodtabb körülmények között, a tömeget kizárva nézelődhettek, köthettek üzleteket. Az exkluzívabb élmény érdekében, az úgynevezett Avant Première időzítés keretében, a vásárt már egy nappal korábban megnyitották a külön meghívott gyűjtők egy szűk köre (galériánként hat fő) számára. A következő, a First Choice VIP-státusszal rendelkező vendégek látogatása csak másnap délelőtt kezdődött, amíg a széles közönség, csak a hétvégén, péntektől vasárnapig válthatta meg belépőjegyét a vásárra.
Az idén 206 galéria szerepelt a Grand Palais gyönyörűen felújított, reprezentatív épületének két szintjén. Ahogy a tavalyi évben, az idén is a hosszú múltra visszatekintő, a világ vezető blue-chip, modern és kortárs művészeti galériái kaptak helyet a földszinten. Itt, különösen a magasabb kategóriás (higher-end) galériáknál születtek a média által is felkapott, többmilliós értékesítések. Például a több városban tizenkilenc kiállítóteret fenntartó Hauser & Wirth Galéria kiválóan időzített: standjukon Gerhard Richter német művész festménye, az Abstrakte Bild (1987) címen huszonhárommillió dollárért cserélt gazdát. A kép vásárra bocsátása azért is nagyszerű műkereskedői húzás volt, mert éppen akkor mutatták be a művész nagyszabású retrospektív kiállítását a párizsi Fondation Louis Vuitton termeiben.
Ugyanitt az amerikai George Condo Multicolored Female Composition (2016) című munkájáért 4,5 millió dollárt fizettek. A kép eladásának aktualitását adta, hogy a művész, szintén retrospektív kiállítását a párizsi Modern Art Múzeumban láthatta a közönség. A hat galériával rendelkező White Cube Galéria az etióp-amerikai Julie Mehretu Charioter (2007) című festményét 9,5 millió dollárért értékesítette. A kilenc kiállítóteret működtető Pace Galéria standján többek között az olasz Amedeo Modigliani Jeune fille aux macarons (1918) című női portréja tízmillió dollárért egy európai magánintézmény vásárolt meg. Ugyanezen a standon a számunkra talán érdekesebb, legendás román kortárs művész, Adrian Ghenie festménye csak (!) 1,77 millió dollárba került. Az értékesítést illetően a műkereskedők kevésbé panaszkodtak, hiszen a kiemelkedő, milliós eladásokon kívül a több százezres tételek listáját is lehetne hosszan sorolni.
Idén sem volt magyar galériás megjelenés az Art Basel Paris vásáron, de a hazánktól elszakadt, majd máshol karriert épített művészeket, Hantai Simont, Victor Vasarelyt vagy Moholy-Nagy Lászlót más jeles galériák képviselték. Az utóbbi művésztől nagyméretű festmények és fotók is szerepeltek egy kurátori koncepció keretében a párizsi La Minotaure Galéria standján, amely három másik galériával társulva a kísérletező felfedezéseket, a művészet radikális újradefiniálását és a gondolkodás kiterjesztését vizsgálódó művészeket mutatott be. Mellettük a szintén a magyar származású szobrász és grafikus, a párizsi avantgárd egyik kiemelkedő, a kubista szobrászat korai úttörőjének számító Joseph Csáky egy művét, az 1913-as szürke márványszobrot, a Figure habillée (Öltözött alak) címűt is kiállították. A düsseldorfi Kadel Willborn Galéria az ugyancsak Bauhaus-művész, Lucia Moholy (Moholy-Nagy László első felesége), a modern dizájn és a funkcionalitás metszéspontját feltáró minimalista fotómunkáit is láthatta az érdeklődő közönség.
A negyven éve Hamburgban és húsz éve Bejrútban is galériát működtető Sfeir-Semler Galéria ez alkalommal is arab származású, de világ más részén kiteljesedett művészeket állított ki, többek között az libanoni-amerikai Etel Adnan, palesztin-amerikai Samia Halaby és szír-német Marwan (Marwan Kassab-Bachi) munkáit, ezzel is hangsúlyozva a Kelet és Nyugat közötti kulturális kapcsolatok erejét. A galériák történetét reflektáló, The Rise of Arab Art című, a közel-keleti kortárs művészet fejlődését és intézményesülését felvázoló könyv bemutatójára az Art Basel kísérőprogramjában, panelbeszélgetés keretében a vásárral szembeni Petit Palais auditóriumában került sor. A New York-i Helly Nahmad Galéria mini Picasso-kiállítást rendezett a standján, míg a londoni Richard Nagy Galéria ez alkalommal is a bécsi szecesszió mestereinek, Egon Schielének és Gustav Klimtnek a műveit állította ki. A korábban már említett White Cube Galéria az amerikai Alexander Calder egyik munkáját helyezte a stand középpontjába, a falra pedig az ismert kínai művész, Cai Guo-Qiang absztrakt diptichonja került. A zürichi és bécsi Galerie Eva Presenhuber standjának közepén toronyszerűen magasodott Ugo Rondinone legújabb, hegyek sorozatából származó három szobra. A monumentális, egyenként három-három egymásra helyezett kőtömbből álló, majd háromméteres oszlopok világos, élénk színekben pompáztak a tudatosan üresen hagyott térben, ezzel is hangsúlyozva a művek látványos dominanciáját.
Fiatal galériák vagy feltörekvő művészek kiállításai a Grand Palais emeletére kerültek. Ezek a művek – természetesen – a fiatalabb, kezdő gyűjtőket célozták meg, mivel az áraik jóval szerényebbek voltak, akár már néhány ezer dollártól kezdődtek. Többek között itt mutatkozott be az Emergence szekció is, ahol tizenhat standon fiatal, feltörekvő művészek egyéni kiállításai várták a közönséget. A Bank Galéria (Sanghaj, New York) a kínai művész és designer, Duyi Han installációját mutatta be, mely egy sárgás tónusú, bútorozott enteriőrbe helyezett, kínai selyemszövettel borított kanapék, székek, hagyományos állólámpák, tapétázott falak kompozícióját képezte, utalás a mentális egészség és a kulturális örökség összefüggéseire.
Szintén frissítően hatott a vásár forgatagában a másik, a Premise szekció, ahol a tíz galéria gondos kurátori munkát mutató kilenc egyedi kiállításán a művészettörténeti kánon kihívása vagy az 1900 előtt készült, kevésbé ismert művek szerepeltek. A New York-i Tina Kim Galéria a ma kilencvenöt éves koreai művész, Lee Shinja 1960-as évekből származó geometrikus ábrázolású textilmunkáit mutatta be. A művésznek egyébként nagyszabású retrospektív kiállítása látható a Berkeley Art Museumban.
Közismertté vált, hogy az anyavásár, az Art Basel a közel-keleti terjeszkedés részeként Art Basel Qatar néven szervez vásárt, amelynek nyitóeseményét 2026. február 5. és 7. között rendezik Dohában. Ennek promóciójára a párizsi vásáron külön lounge-t alakítottak ki, s kávéval várták a vendégeket.
Az Art Basel Paris Public programja ezúttal nem a megszokott Tuileriák kertjében (Jardin de Tuileries) kapott helyet, hanem szerte a város ikonikus helyszínein, ezzel is nyitottabbá, hozzáférhetővé téve a művészetet a nagyközönség számára. Például a Vendôme téren (Place Vendôme) volt látható Alex Da Corte Kermit the Frog, Even (2018/2025) című, óriás balon békafigurája.
A nagyvásár mellett, számos más művészeti és designvásár is várta a látogatókat Párizsban. A Paris Internationale hatvanhat fiatal és feltörekvő galériát és művészt mutatott be a világ minden tájáról, a korábbi kiadásoktól eltérően új helyszínen, a Rond-point des Champs-Élysées épületének három szintjén. A Moderne Art Fair – ahogy a nevében is szerepel – hatvan kiállító galériája a modern művészetet képviselte, a két hatalmas sátrat az idén a Place de la Concorde-on építették fel. Az Asia Art Now nagyszabású vásár a Szajna partján, a Monnaie de Paris épületében és az udvaron felállított sátrakban mutatta be az ázsiai vagy ázsiai művészeket képviselő, több mint hetven galériát, az eseményt a gazdag kísérőprogramok, performanszok és panelbeszélgetések tették teljessé. A mostanában igen trendy afrikai művészet sem hiányozhatott, mely a AKAA Art & Design Fair révén volt jelen.
A negyvennégy galéria a Le Marais negyedben, a Carreau du Temple vásárcsarnokban talált otthonra. Szintén a környéken zajlott a MENART Fair vásár, amely a Közel-Kelet és Észak-Afrika régiójának (MENA) művészeire fókuszált negyven galéria standján. Valamivel távolabb tizenegy galéria részvételével mutatkozott be a Place des Vosges vásár, mely a nevével azonos tér egyik épületében várta a látogatókat. Az idén indult útjára a Detroit Salon rendezvénysorozata is, amely Detroit kreatív hangjait és globális hatását mutatta be Párizsban a Hôtel de Talleyrandban és a Palais de Tokyóban. A harmincegy művész kiállítását beszélgetésekkel és kulturális programokkal fűszerezték. A Design Miami/Paris a gyönyörű L’hôtel de Maisons villában és annak kertjében gyűjtötte össze a designvilág nagyjait, összesen negyven nemzetközi galériát. A kerámia- és üvegművészetre fókuszáló, debütáló Ceramic Art Fair, huszonhárom francia és külföldi kiállítója az impozáns Maison de l’Amérique Latine épületében kapott helyet, ahol a magyar kötődésű Initio Arts & Design Galéria a kerámiaművészet jeles magyar képviselőit is kiállította.
A vásárokon kívül a Paris Art Week más kísérőrendezvényei, múzeumi kiállítások és programok is várták a közönséget. A Louis Vuitton Alapítvány impozáns épületében, Gerhard Richter 2026 márciusáig megtekinthető tárlatát, vagy a Bourse de Commerce épületében a Pinault Gyűjtemény a nagy érdeklődésre számot tartó, jövő januárig nyitva tartó Minimal című tematikus kiállítását a vásári látogatók is kötelezően keresték fel. A másik nagy szenzáció, a Fondation Cartier pour l’Art Contemporain: ez az újonnan megnyílt helyszín (a Louvre-ral szemben) a francia Jean Nouvel építész tervei alapján átalakított hajdani áruház, melynek három szintjén a gazdag gyűjteményből mutatnak be válogatást Exposition Générale címen, amely 2026. augusztus végéig látogatható.
Jó érzés tudni, hogy a globális politikai és gazdasági viszontagságok közepette sincs leállás, a művészet rendületlenül tör utat magának, kapcsolódnak be újabb, eddig ismeretlen térségek, nemzetek, tarol a demokrácia. Frusztráló érzés, hogy mindeközben Európa keleti térsége, ezen belül is a magyar kortárs művészeti színtér nemzetközi megjelenése hanyatlik, háttérbe szorul.
Fotók: Art Basel Paris sajtóképek.
