Ezen a jelképes kapun keresztül léphetünk a Major Kamill által teremtett finom, mitologikus utalásokkal teli világba, ahol a képzőművész egyszerre használja az elementáris pusztító és alkotó erőket, hogy végül kiegyensúlyozott formák és színek alakjában öltsenek testet a művei.

 

Mintha csak frissen fellelt régészeti leletek fragmentumai lennének az itt kiállított tárgyak egy babiloni zikkuratban, amelyek talán egy régen volt kultúra hírmondói is lehetnének. A művész festményei, zománcképei és zománcszobrai az organikus absztrakt geometria formanyelvén és az átlényegült használati tárgyakon keresztül esszenciális jelként megfoghatatlan ősiséget hordoznak magukban.

 

A képzőművészek számára mindig is fontos volt, hogy legyen egy szellemi töltet vagy egy idea, amivel a körülöttünk levő valóságot újraértelmezik. Major Kamill alkotói programjának inspirációja a természet mulandósága és az emberiség archaikus korából fennmaradt irodalmi remek a Gilgames-eposz és annak a kulturális kapcsolódásaként a Biblia. A művész felhívja a figyelmünket arra, hogy közös kulturális gyökereink észrevétlenül, de ma is hatnak a hétköznapjainkra több ezer év elteltével is.

 

Képzeljük csak el, milyen lehetne, amikor egy régész sok ezer éves kincsekre bukkan! Tegyük, fel, hogy hasonló helyzetbe kerül a látogató, amikor a Memory című kiállítást megtekinti. Hogyan tudja értelmezni a kiállított művek esztétikai jelentéstartalmát és kulturális kapcsolódás pontjait?

 

Ehhez valóban segítséget adhat a régészeti szakma diszciplínája, ami alapján a helyszínt, a történeti rétegeket és az írott források mellett a tárgyi együttesek kapcsolódási pontjait kutatják. Ugyanezeket a módszereket követve fedezhetjük fel Major Kamill műveiben is a szimbolikus tartalmakat, amelyek alapján a tárgyak önmagukon túli jelentéseket hordoznak.

 

Így lesz a monumentális méretű Akkád című festménysorozat rokona a mezopotámiai vésett agyagtábláknak, amelyek megőrizték az emberiség első hősi eposzát, amely a haladóságunkkal való szembenézés problémáját járja körül. A Hortus Meus című olaj-vászon képsorozat pedig, amely magyarul az Én kertem címet viseli, finom utalás az édenkertre és egyben a faragott domborművű babiloni ornamentikák szimmetriájára.

 

A legújabb művek a 2025-ben született zománc faliképek és szobrok, amelyek a szintén több ezer éves zománctechnika ipari felhasználásával készültek a bonyhádi EMA-LION Bonyhádi Zománcárugyárban. Major Kamill a lakatosok, a hegesztő, a zománcozó szakemberek és az égető mester segítségével hozta létre műveit. Gyakran saját kezűleg is alakította, taposta és roncsolta a sorozatgyártásból kivett tárgyak felületét, hogy így hozzon létre új formát, amely az ipari formatervezésből kiindulva képzőművészeti műalkotássá lényegült át.

 

A Nádor Galériában kiállított művek nagyobb részét a közönség eddig még nem láthatta, ez a tárlat ezért is különleges, mert Franciaországból frissen kerültek Magyarországra, illetve a művész személyesen több időt is eltöltött Bonyhádon zománcalkotásai létrehozásával. A Zsdrál-Art 2025 év eleje óta foglalkozik a Makláry Galéria mellett Major Kamill művészetével. A kereskedelmi galériák támogató szerepe mindig is meghatározó egy képzőművész életében.  

 

Major Kamill életművében fontos dátum az 1966-os év, amikor először alkotott a bonyhádi zománcgyárban és az ő hívására kezdődött el Lantos Ferenc vezetésével a Pécsi Műhely zománcművészeti alkotói programja. A gyár ma sajnos komoly gazdasági problémákkal küzd, emiatt kétséges, hogy meddig lehet megismételni a hasonló experimentális gyakorlatokat. Az ipari környezet egyszerre inspiráló és egyben egy utolsó helyszíne a kézműves technikák továbbélésének, amelyben az elmúlt évek során több kortárs művész is alkotott.

 

Major Kamill az 1970-es években Párizsba emigrált és aktív kapcsolatban volt Hantai Simonnal, Vera Molnarral és Reigl Judittal. Ez igen fontos szellemi töltet, amely jellegzetessé teszi műveinek interpretációját is.  Az ő művészetük is hatott termékeny életpályájára, amely ugyanakkor képes megújulni is, hiszen a tiszta geometria formanyelvével már a hetvenes években szakított.

 

Időben legfrissebb művei a most látható zománcozott lábas és vödör szobrai egyszerre furcsa totemoszlopként vagy abszurd organikus törzsekként jelennek meg. A felületük horpadt, a hegesztések saját rendszerüket követik, amelyek ellentmondanak a mindennapi használhatóságnak. A sorozatgyártás során létrejött tárgyak, amelyek sosem lettek volna önmagukban egyediek, mégis új egységben átformázva megdicsőülnek a képzőművész alkotói erejének köszönhetően.

Új világot láthatunk, amely emlékezik mindarra, ami előttünk volt.

 

A fotókat Géczi Máté készítette.

 

A pécsi Nádor Galéria (7621 Pécs, Széchenyi tér 15.) Memory című kiállítása június 13-ig látogatható.