Elindulás az úton
„Festőművészek és festékek közé születtem. Anyai ágon több női családtag képzőművész. A színek, a festékek illata az otthon része volt, ahogyan a tevékenység szemlélete, az átszellemült alkotó látványa is.”
Mayer Hella művészi pályája szülei lelkes támogatásával indult. Ösztönzésükre már fiatalon rajzolni kezdett, és sokszor édesapja és édesanyja ült modellt számára. A grafikai képzésektől indulva rövidesen a festészet felé fordult, amit egy stockholmi képzőművészeti iskolában, a Gerlesborgsskolanban tanult. Ezt követően a Magyar Képzőművészeti Egyetemet is elvégezte, ahol Szabados Árpád volt a mestere.
Hatások
Merész, ám izgalmas váltás volt számára, amikor tizennyolc évesen Stockholmba költözött. Az otthon biztonságát egy új világ váltotta fel, melynek szokásait, nyelvét és kultúráját is fel kellett fedeznie. A tanulási folyamat alatt megmagyarázhatatlan, egyre erősödő hiányérzet keletkezett benne, mégpedig azért, hogy alkothasson. Így tehát fókuszáltan a festészeti tudása fejlesztésén kezdett el dolgozni.
Amikor a művészetét meghatározó eseményekről kérdeztem, álomszerű történetet mesélt el:
„A híres svéd Duchamp-kutató művészettörténész, Ulf Linde előadást tartott a Thielska Palatsetben. A helyszín egy idilli sziget volt Stockholm közepén. Kis palota, amelyet a sötét estében elszórtan meleg fények világítottak meg. A pompás épület alsó szintjén kortárs kiállítás volt látható, az épület falait pedig neves svéd festőművészek festményei díszítették, Ahogy felfelé haladtam a széles lépcsőn, meghallottam, hogy valaki zongorázik. Ulf Linde így fogadta a hallgatóságot. Ezután Duchamp világáról mesélt. Arról, ami a legnehezebben felfogható: milyen mögöttes tartalom bújt meg tulajdonképpen művészete mögött. Aznap éjjel volt egy álmom, ami a mai napig emlékezetes és meghatározó: busszal utaztam kietlen vidékre, majd egy város utcáit jártam. Talán már álmom közben rájöttem, hogy ez a hely, ez a táj a belsőm helyszíne volt. Itt gyűltek össze az eddigi benyomásaim, tapasztalataim, de főleg érzéseim, félelmeim és reményeim. Ez az álom útmutatóm lett: felsejlett bennem, hogy »mit« szeretnék festeni – addig hosszú éveken át a »mikénttel« foglalkoztam. Ezután már tudatosan erre az élményre kezdtem építeni az alkotásaimat.”
Senki földje
Mayer Hella festői látványvilága az alkotófolyamat során álomszerűvé, magányossá és túlvilágivá válik. Érdekes, hogy kompozícióinak főbb építőkövei vizuálisan nem tudnak megjelenni, mivel láthatatlanok. Ahogyan a zenében a szünet, itt a hiánynak van fontos szerepe. Megfestett, kietlen vidékei gyermekkori tapasztalatainak, a jelenkor megéléseinek, álmainak és reményeinek lenyomataivá váltak. Ő maga a fizikai forma megjelenítése nélkül szeretene jelen lenni a képekben, elveszni azok labirintusszerű kietlenségeiben.
A kompozícióiban tehát érzékelhető a nagy, egyetemes, időtlen létező, ami mellett eltörpülnek az egyéni életek. Az archaizáló épületek egyfajta képi eszközei a permanensen jelen lévő energiának: az ornamensek rögzítik és őrzik a múló idő hatásait. Az ábrázolt természeti elemek, a lombos fák, üde zöldekkel a pillanatnyiság tünékenységét elevenítik meg. Ebben a disszonanciában egyszerre van jelen az örökkévaló és a múlékony minőség.
A festő, mint közvetítő
Festészetében az emócióknak legalább olyan hangsúlyos szerepe van, mint magának a festéknek és a vászonnak. Legfőbb művészi célja az érzékek felkeltése. Az előre kitervelt struktúrák helyett a kép folyamatosan alakul a festés folyamata alatt. A művész a vászon előtt állva közvetítő szerepet tölt be a materiálisan is érzékelhető tárgyak és megjelenések, valamint az érzetek világa között. Személye határmezőt képez. Megélései a művészetalkotás folyamata alatt öltenek testet egy-egy víziójában. Ezen belül pedig helye van a kísérletezésnek és a hibázásnak is, és tanulási lehetőséget is biztosít.
„A festés tulajdonképpen komolyan vett játékosság: szórakoztat, és feszült figyelmet, jelenlétet követel. Ezen kívül: nézek, érzek, álmodom, olvasok. A kép megfestése előtt nincs semmilyen konkrét elképzelésem róla. Az borzalmas lenne. A kép meg kell, hogy lepjen engem! Ha nincs meglepetés, akkor nem készült el a kép. Ezért gondolom azt, hogy csak közvetítő vagyok, ami számomra nagyon hálás szerep.”
