Somogyi Győző életútja önmagában is rendkívüli volt. A Képzőművészeti Gimnázium után a papi hivatást választotta, 1967-ben katolikus pappá szentelték, majd éveken át szolgált lelkipásztorként. Később a képzőművészet mellett kötelezte el magát, de alkotói gondolkodását mindvégig meghatározta a keresztény világkép, a közösségi felelősség és a magyar kultúra iránti elkötelezettség.

Festészete és grafikája tudatosan kívül maradt a művészeti divatok gyorsan változó világán. Következetesen figuratív alkotóként a magyar és keresztény képi hagyományokból építkezett, miközben saját, azonnal felismerhető formanyelvet hozott létre. Műveinek visszatérő témái a Balaton-felvidék tájai, a népi kultúra, a vallási motívumok és a magyar történelem alakjai voltak. Különösen jelentős az a több évtizedes munkásság, amelyben a magyar hadtörténet, a történelmi viseletek és nemzeti emlékezet képi feldolgozására vállalkozott.

A magyar kultúra napja - Kiállítás nyílt Somogyi Győző és Párkányi Raab Péter műveiből Székesfehérváron 
Készítette: Bodnár Boglárka MTI/MTVA

 

Az Országút olvasói számára sem ismeretlen életműről beszélünk. Lapunk több alkalommal foglalkozott művészetével, kiállításaival és gondolataival. Somogyi Győző azok közé a művészek közé tartozott, akik számára az alkotás nem pusztán esztétikai tevékenység volt, hanem kulturális és erkölcsi felelősség. Ahogy egy Országútnak adott interjúban fogalmazott: „Szükség van arra, hogy megismerjük kulturális gyökereinket, nemzeti sorsunkat, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk.” E gondolat nemcsak hitvallása, hanem egész életművének egyik legfontosabb szervezőelve is volt.

Művei a múlt felé fordultak, de sohasem a nosztalgia szándékával. A történelmi emlékezet, a közösségi identitás és a szellemi örökség kérdéseit a jelen számára tette átélhetővé. Képei, grafikái, könyvei és történelmi rekonstrukciói generációk számára segítettek újraértelmezni a magyar történelemhez és hagyományhoz fűződő viszonyt.

Salföld, a Balaton-felvidék és a magyar művészeti élet meghatározó alakját veszítette el személyében. Életműve azonban továbbra is velünk marad: képeiben, írásaiban, gondolataiban és abban a szellemi örökségben, amelyet következetes alkotói és emberi magatartásával hagyott ránk.

Nem a múlt festője volt, hanem az emlékezet őrzője.

Emlékét tisztelettel őrizzük.

 

Nyitókép: Gáspár Stekovics, CC BY 4.0 Wikimedia Commons