Macron ismét félreugrik a kegyelemdöfés elől

Első kinevezését alig egy hónapja, szeptember 9-én kapta Sébastien Lecornu, de rekordhosszúságú idő után október 5-re összeállított kormánya tizennégy óra alatt megbukott. A kabinet tizennyolc fős listáján tizenkettő volt a korábbi kormánynak is a tagja, és csak hat új személy került bele. Ismét tagja lett viszont az a Bruno Le Maire, aki néhány hónapja bejelentette, visszavonul a politikai élettől. Egykori republikánusként 2017-ben állt át Macron elnök stábjába, és hosszan ő vezette a gazdasági és pénzügyi tárcát, így neve összeforrt a francia kiadásnövekedéssel. A republikánusok szerint ezermilliárd euróval nőtt Franciaország adóssága 2017 óta, amiért részben ő maga felel. Az alaposabb elemzések ugyan rámutatnak arra, hogy a gazdasági növekedés figyelembevételével inkább négyszázmilliárd euróról lehet szó, de visszatérése a kormányba a republikánusokat kínosan érintette. A jobbközép párt, ha hiteles akar maradni a választók szemében, nem vehet részt olyan kormányban, amelynek az általa kárhoztatott Le Maire is tagja. Bruno Retailleau republikánus pártelnök ezért bejelentette, hogy megfontolja részvételét a kormányban. Mielőtt azonban a végleges döntés megszületett volna a Republikánus Pártban, Sébastien Lecornu lemondott, és ezzel a szeptember óta húzódó belpolitikai válság újabb fordulatot vett. Az október 5-én kinevezett kormány tehát a mérsékelt jobboldal miatt bukott el.

Macron helyett Lecornu nyilatkozik

Az államfő a kudarc ellenére, a franciák döbbenetére azt kérte a lemondott miniszterelnöktől, hogy folytassa még negyvennyolc órát a tárgyalásokat, és találjon szélesebb alapot a kompromisszumhoz, vagy ha ez nem lehetséges, akkor ez is legyen világos, mert Macron a konzultációk tükrében akarja meghozni döntését. Október 8-án este mindenki azt várta, hogy ismerteti a megoldást. Ez nem történt meg. Helyette Lecornu nyilatkozott a televízióban, elmondta, hogy az államfő újabb negyvennyolc óra múlva, tehát október 10-én új kormányfőt kíván kinevezni, nincs szándékában előre menekülni, nem lesz előrehozott választás. Pedig a lapok már a voksolás dátumait is tudni vélték. Lecornu azt is jelezte, hogy a nagy nehézségek árán 2023-ban megalkotott legfrissebb nyugdíjreform-törvény felülvizsgálatára sor kerülhet, mert emiatt sem tud kialakulni centrista koalíció. Megígérte, hogy október 13-án időben beterjeszti a 2026-os költségvetés tervezetét. (Nem tette.) Kijelentette azt is, hogy Macron lemondása továbbra sincs napirenden, mert az csak fokozná az instabilitást. Lecornu kifejtette, hogy a sajtóhírekkel ellentétben Macron öt százalék alá akarja vinni a költségvetési hiányt jövőre.

Csak előrehozott választás ne legyen

A francia elnök október 10-én magához rendelte a mérsékelt nemzetgyűlési pártok vezetőit, nem hívva meg persze a radikális jobboldali Nemzeti Tömörülés és a radikális baloldali Engedetlen Franciaország felelőseit. A kétórás megbeszélést követően este tíz órakor a legnagyobb megdöbbenésre ismét Lecornut nevezte ki kormányfőnek, aki vállalta, hogy sem ő, sem a kormány tagjai nem indulnak a 2027-es elnökválasztáson. Hangsúlyozta továbbá, hogy elsősorban szakértő miniszterekre támaszkodik, és a korábbi bejelentésének megfelelően a 2023-as nyugdíjreform-törvényben meghatározott korhatár emelését elhalasztja az elnökválasztás utánra, de az előírt járulékfizetési időszak emelésének ütemét nem változtatja meg. Macron ettől, illetve Lecornu nyugodt és egyben kompromisszumkész magatartásától reméli, hogy az új kormány képes lesz a centrista erőket összetartani és megakadályozni az előrehozott választást.

Szakszervezeti tüntetés a költségvetéstervezet ellen Dijonban október 2-án, forrás: Haldu, CC0 / Wikimedia 

Baloldalnak is, vállalatoknak is tetsző

Október 12-én jelentette be a miniszterelnök az új kormány megalakulását. Az eredeti tervvel ellentétben nem huszonnégy, hanem harmincnégy tagot hívott meg kabinetjébe. A régiek mellett többeket a civil szférából és a fiatalság köréből választott ki, egyszerre szakértői és politikai, afféle „hibrid” kormányt állítva össze. A baloldali pártok számára szintén elfogadható személyeket is keresett, hiszen legfőképpen a Szocialista Párt buktathatja meg a kormányát. Így többek között a környezetvédelmi minisztérium élére a Természetvédelmi Világalap (WWF) franciaországi, köztudottan atomenergiaellenes elnökét nevezte ki. Megnyerte továbbá a Système U, majd az Auchan vezetőségi tagját, Serge Papint, mintegy remélve, hogy a vállalati világ gesztusként értékeli azt.

Republikánus számítás és félelem

Erősen ellentmondó profilú személyiségekből állította tehát össze kormányát. Közülük hatan republikánusok, jóllehet pártjuk úgy döntött, hogy csak kívülről támogatja kormányt, és a belépőket kizárja soraiból, köztük a párt korábbi elnökét, Annie Genevard mezőgazdasági minisztert. A kormányalakítás egyébként a legnagyobb belső feszültséget a republikánusoknál okozott, mert egyszerre kívánnak felelősségteljesnek mutatkozni, vagyis azt hangsúlyozni, hogy nem öncélúan akarják megbuktatni a kormányt, de az egyre népszerűtlenebb Macron elnökkel sem akarnak közösséget vállalni. Személyi ellentétek is feszülnek Bruno Retailleau pártelnök, távozó belügyminiszter és Laurent Wauquiez nemzetgyűlési frakcióvezető között. A párt ugyanakkor nem kíván előrehozott választást sem, mert nem szeretne koalícióba lépni a Nemzeti Tömörüléssel. Márpedig ha most voksolásra kerülne sor, Marine Le Pen pártja kerülne az élre, és a republikánusok attól tartanak, a Nemzeti Tömörülés megerősödése végzetes csapást mérne rájuk.

Macron továbbra is kísérletezhet

A franciák felesleges időhúzásként értékelik az új kormány kinevezését, és nehezményezik, hogy az elnök a többség akaratának teljes figyelmen kívül hagyásával döntött. A felmérések szerint a lakosság nyolcvanöt százaléka úgy véli, az új kormány kinevezése nem fog megoldást hozni. Hatvanhat százalék előrehozott választást akar. Leginkább Marine Le Pen pártja hangoztatja ezt, hiszen a felmérések szerint a szavazatok harmincöt-harminchat százalékát kapná, vagyis a legnagyobb politikai erő lehetne. Támogatottsága dinamikusan nő. Eric Zemmour pártja (Visszahódítás) hat százalékkal átlépheti a választási küszöböt. A Republikánus Párt tizenhárom százalék körüli eredményt is elérhet, szemben a 2024-es 8,4 százalékkal. A legnagyobb vesztesek a Macronhoz kötődő centrista pártok (Renaissance, MoDem, Horizons) lennének. A tavaly még huszonkét százalékot szerző csoport most legfeljebb tizennégy-tizenhat százalékot tudna szerezni. A baloldali pártok kisebbségbe szorulnának. Ha az Új Népfront (NFP) ismét összeállna is, akkor is összesen legfeljebb huszonöt százalékos eredményt tudna felmutatni. A Nemzeti Tömörülést leszámítva a jelenlegi parlamenti pártok többsége ódzkodik az előre hozott választástól. Ezért is kísérletezhet Macron elnök más megoldásokkal egyelőre.

Nem kíván úgy bevonulni a történelembe, mint aki akarva-akaratlanul először hatalomra segítette Marine Le Pen pártját. Ezért mindent megtesz azért, hogy ne kerüljön sor idő előtt a nemzetgyűlés felosztására. „Parlamenti válságról”, nem pedig általános politikai válságról beszél. Esze ágában sincs lemondani, pedig a felmérések szerint a lakosság hetven százaléka és még egykori miniszterelnöke, esélyes elnökjelölt, a jelenlegi kormánykoalíció egyik pártjának  vezetője, Edouard Philippe támogatná azt. Jean-Luc Mélenchon a parlamenten keresztül akarja kikényszeríteni az államfő lemondását. Ezt azonban a közéleti szereplők többsége nem támogatná, mert még súlyosabb válságba lökhetné az országot.

A válság következményei

Macron döntései mégis egyre nagyobb felháborodást váltanak ki, ami hosszú távon akár robbanáshoz is vezethet. Az emberek úgy vélik, csak azért kapkodott az új kormány kinevezésével, mert mindenképpen ott akart lenni Egyiptomban a Gázáról szóló konferencián, miközben először az ország saját ügyeinek rendezésével, nem pedig a nemzetközi ügyekkel kellene foglalkoznia, különösen úgy, hogy Párizs befolyása külföldön is nagymértékben csökkent. A politikai válság ráadásul súlyos gazdasági következményekkel is jár. Már október 6-án reggel a tőzsde kétszázalékos eséssel reagált a hírre, a nagyvállalati vezetők pedig kongatják a vészharangot. A francia államadóság kamata 3,59 százalékról 3,61-re nőtt. A francia és a német kötvényhozamok közötti különbség a piacokon nyolcvankilenc bázispontot tett ki, ami rekordnagyságú különbség, és jól mutatja Franciaország sebezhetőségét. A hosszútávú olasz államkötvények már alacsonyabb kamaton kelnek el, mint a franciák. Az Európai Unió második legnagyobb gazdaságában zajló események egyre nagyobb aggodalmat okoznak külföldön is.

A francia miniszterelnök íróasztala, forrás: Pierre-Yves Beaudouin, CC BY-SA 4.0 / Wikimédia  

Leginkább a szocialistákon múlik

A Lecornu-kormány rendkívül nehéz feladat előtt áll, mert a francia költségvetés rendbetétele a szociális kiadások csökkentése nélkül nem lehetséges, amelyet a várható társadalmi felháborodás miatt semelyik politikai erő sem kíván felvállalni. A nyugdíjreform bevezetésének elodázása, illetve a kiadások terén a korábbi tervezetnél nagyvonalúbb 2026-os költségvetés az unió harmadik legeladósodottabb országának a gazdasági helyzetét tovább ronthatja, ami kihathat az eurózónára is és Franciaország nemzetközi pozícióira is. Az eredetileg tervezett negyvennégy milliárdos megtakarítási csomag szinte kizárt, elemzők már csak tizenkét-tizennégy milliárd euróval számolnak. Az új kormány tartós fennmaradására még így sem látszik megfelelő garancia. Kevés esély van arra, hogy a Szocialista Párt semleges magatartást tanúsít vele szemben, hiszen leginkább az az érdeke, hogy Macronnal élesen szembe helyezkedve jobb eredményt érjen el a jövőben, mint a 2024-es választáson. A kormány jövője azonban rajta múlik. Várhatóan minden adandó alkalmat meg fog ragadni, hogy a többi baloldali párttal és a Nemzeti Tömörüléssel együtt megbuktassa a Lecornu-kabinetet. Az új kormány számára veszélyt jelenthet továbbá a Republikánus Párt is, hiszen most már nem tagja a kormánynak. Még ha a költségvetési törvényt kormányrendeletek útján át is lehet erőszakolni a parlamenten, valamely bizalmatlansági indítvány megszavazása egyáltalán nem kizárt. Október 13-án a Nemzeti Tömörülés és a Lázadó Franciaország be is nyújtott egyet-egyet. Elfogadásuk az ellentétes nézetek ellenére egyre kevésbé elképzelhetetlen.

A Lecornu-kormány leginkább abba kapaszkodhat, hogy a pártok többségének nem érdeke a 2026-os önkormányzati választások előtt előrehozott nemzetgyűlési választást tartani. Jelenleg egyedül a Nemzeti Tömörülés látszik megerősödni, ami azonban a 2027-es választásokon elegendő lehet a nemzetgyűlési abszolút többség és az elnöki pozíció elnyeréséhez.

A szerző történész, a Habsburg Ottó Alapítvány tudományos igazgatóhelyettese

Nyitókép: Sébastien Lecornu, forrás: U.S. Secretary of Defense / Wikimédia