Pécsett a Kodály Központot az operajátszás új, alternatív helyszínének tartja.

Nem félszcenírozott, hanem koncertszerű előadás lesz az Aida október 18-án és 19-én a Kodály Központban, mert úgy vélem, vagy színházi igényű egy produkció, vagy koncert. Persze amellett, hogy feliratozzuk, akadnak azért az előadásban a történetre vonatkozó utalások, gesztusok. Csak a saját jeleneteikben lesznek például pódiumon az énekesek, s némileg az öltözékük is utal az általuk alakított figurára, egy-egy rész hangulatát pedig a világítás is követi.

Nagyon szeretem Verdi kompozícióját, több mint egy évtizede vezényeltem először, rendezhettem is már, de mindig rácsodálkozom, milyen bölcs volt a komponista, amikor a mű született.

Az Aida partitúrája letisztult, s szinte minimalista eszközökkel ér el maximálás hatást. Másik kedvenc darabom a Nabucco, s ez a két opera érdekesen keretezi a zeneszerző életművét. Zenészként kompozíciója technikájára is folyton rácsodálkozom. Ahogy néhány hangközzel megteremti a közel-keleti hangulatot, elénk varázsolja a Nílus-partot…  Megalomán vagyok, szeretem az ilyen óriási darabokat, mint amilyen az Aida is, s örülök, hogy a szereposztást – sok-sok lemez, felvétel hallgatását követően – magam állíthattam össze, az énekeseket nemzetközi kínálatból válogathattam. Számomra nemcsak a hang szépsége fontos, hanem az is, hogy az énekes mennyire képes megjeleníteni az adott karaktert, s miként illeszkedik a többi hanghoz. A címszerepet Boross Csilla énekli, akivel már dolgozhattam együtt ebben a darabban, riválisát, Amnerist pedig Ruzana Grigorian. Matthew Plenk kelti életre Radamèst, Molnár Levente Amonasrót, s ahogy meghallottam Burak Bilgili sztentori hangját, nem is tudtam mást elképzelni Ramfis szerepére. 

Kesselyák Gergely próbán a karmesteri pulpituson
Fotó: Vass Benjámin/PFZ

 

A Nemzeti Énekkar és a Pannon Filharmonikusok a közreműködők.

Nagyon várom az előadásokat, azt, hogy Verdi dallamai felhangozzanak a Kodály Központ elképesztő akusztikájában, olyan kitűnő kórussal, mint a Nemzeti Énekkar, nem is beszélve a Pannon Filharmonikusokról. Másfél éve állok vezető karmesterként az együttes élén, szeretek velük dolgozni, nagy kedvvel, tehetséggel játszanak operát. Azzal a zenei igényességgel muzsikálnak ezekben a zenedrámákban is, amelyet a Kodály Központban megszoktak.   

S már a második közös operánkra készülünk, hiszen az elmúlt szezon végén a Turandotot adtuk elő. Az előadás nagy sikert aratott Pécsett, s megmutatta, miként tud érvényesülni egy ilyen mű ebben a térben. A fővároson kívül egyedül a pécsi koncertterem rendelkezik akkora zenekari árokkal, amelyben elférnek az olyan hatalmas előadói apparátust igénylő művek is, mint Puccini utolsó operája vagy Verdi Aidája.

Ez az előadás megerősítette korábbi terveit?

Három éve dolgozom azon, hogy életre hívjam a Central Europe Festival-operahouse-t, s ebben a Pannon Filharmonikusok igazgatója, Horváth Zsolt is partnerem. A pécsi Kodály Központ kitűnő akusztikájával ugyanis kiválóan alkalmas az operák bemutatására, csak másfajta előadásokra, mint amilyenek egy dalszínházban felhangzanak.

Ez a terem új, alternatív operajátszó helyszín, nagyon kényelmes nézőtérrel, ahol olyan szépséggel szólalnak meg a művek, mint sehol másutt.

A sorozattal az volna a cél, hogy Giacomo Puccini után ne fulladjon ki a repertoár, s azokat a szerzőket is megismertessük, megszerettessük a közönséggel, akiket ritkán hallgatnak. Említhetem közülük Julius Korngoldot, Leoš Janáčeket, Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovicsot, Nino Rotát, de persze azért Puccini sem maradna ki, ő az origo, az életműve ugyancsak fontos része volna a sorozatnak. Az eredeti elképzelésem az, hogy felhangozna két opera és egy szcenírozott szimfónia, s mellé meghívnánk még egy vendégelőadást is. Mindezt sorozatban, tömbszerűen játszanánk.

Kesselyák Gergely, a Pannon Filharmonikusok vezető karmestere
Fotó:Dékány Zsolt/PFZ

 

Hogy látja mindezt a Színművészeti Egyetem operarendező szakának osztályfőnökeként?

Azt gondolom, hogy az emberiség számára nem mindig az jelentette a színházat, amit ma annak tartunk. Gondoljunk az amfiteátrumokra vagy a Globe Színházra, a katarzis megszületése nagyon sokféle térben elképzelhető, csak megfelelő munka kell hozzá.

A komponista zsenijét kell pódiumra vinni, s ha ilyen páratlan akusztikában szólalhatnak meg a darabok, az sokkal többet tesz hozzá, mint bármilyen kulissza…

Bízom benne, hogy sikerül támogatást szereznünk, és minél hamarabb megszülethet a Central Europe Festival-operahouse a pécsi Kodály Központban. Tulajdonképp beharangozónak is nevezhetjük ezeket az első előadásainkat. S hogy mekkora az érdeklődés, azt nemcsak a Turandot telt háza jelezte, hanem az is, hogy az első Aidára elővételben elfogytak a jegyek, így ismétlő előadást kell tartanunk. Remélem, hogy olyan élményeket tudunk majd nyújtani, hogy a publikum a jövőben is ilyen kíváncsisággal forduljon a színre kerülő zenedrámák felé.

 

Nyitókép: A Pannon Filharmonikusokat Kesselyák Gergely vezényli Fotó: Vass Benjámin/PFZ 

A fotókat a Pannon Filharmonikus Zenekar bocsátotta az Országút rendelkezésére


Kedves Olvasónk!

Az Országút fontos változások előtt áll. Szeretnénk, ha Ön is elmondaná véleményét, és ezzel hozzájárulna a lap jövőjének alakításához. A kitöltés legfeljebb 3 percet vesz igénybe. Kérjük, kattintson a linkre:

https://forms.gle/9i51yAgckGXLKUJ57

Köszönjük a segítséget!
Az Országút szerkesztősége