Klári hívott, hogy még egy utolsó borotválást akar a Géza. – Nem lesz több – suttogta. Egy órával később beléptem a barokk múzeumra emlékeztető lakásba, és az égig érő dolgozószobát uraló rusztikus heverőn fekvő alakra néztem. 

Az a rohadt Nyugat – hallom a gúnyos megjegyzést, alig leplezetten állítva, hogy a Nyugat persze nem, de mi, magyarok, annál inkább rohadunk. Én azonban, itt, Ausztriában is büszke magyarként autózom a valóban kiváló utakon, sétálok a már-már vitrinbe illő, de legalábbis tüchtig házak között, hazai cipőtalpammal koptatom a kisváros kiváló kőburkolatú járdáját.

A magyar polgárosodást „a futball tükrében” vizsgáló jeles történész külügyi szolgálatban is állt. Geopolitikai írásait kötetbe gyűjtötte.

Marilynne Robinson, a hazánkban is ismert, hívő keresztény amerikai írónő egy helyütt a „szászként kerültem bazilikába” ellentmondásos fordulatával él. Az irodalomtörténész sokat tűnődött ennek jelentésén. Végül megkérdezte a ChatGPT-t, mit is gondol.

Az amerikai nagystratégiáról és visszavonulásról, a rendszerváltozásról beszélgettünk Daniel Frieddel, az Egyesült Államok korábbi európai ügyekért felelős külügyminiszter-helyettesével az Egyensúly Intézet májusi konferenciája után.

Egyedülálló módon mutatkozik be Krasznahorkai László a szentendrei MűvészetMalomban. A Minduntalan című kiállítás életművének kulcsmotívumai köré szerveződik: következetesen épülő prózájának összetettségét, motivikus kapcsolódásait, az emberi lét alapjait érintő kérdésfeltevéseit teszi átélhetővé.

Vannak filmek, amelyeknek olyan tökéletes az alapötletük, hogy valójában nem lenne más dolguk, csak felnőni az indító gondolathoz. Igaz lehetne ez az idős színészek otthonában játszódó, Agatha Christie inspirálta Ma este gyilkolunk című krimire is?

Soha életemben nem akartam bokszolni. Az iskolában a kézilabda meg a magasugrás ment jól, a tornatanár, a kövér Lovik – Döbröginek hívtuk – rendszerint beválogatott, egy-egy jól sikerült passz vagy pláne gól után reszelős, el-elakadó hangján enyhén dadogva beordítortta, „h-h-ha tu-tudatosan csi-csináltad, akkor na-na-nagyon sz-sz-szép volt!”.

Ha valaki százévesen írja meg emlékiratait,
az önmagában különlegességszámba megy. Ráadásul
a viszontagságos-sikeres életútról szóló beszámolóból egy  mélységesen rokonszenves,  cselekvő kortárs személyisége bontakozik ki.

Építészetet tanít, veszélyeztetett fiatalok intézetében hitoktató, egyetemének nemzetközi kapcsolatait építi hazájától sok ezer kilométerre Lányi Béla misszionárius szerzetes.

XXXX