A tárgyak és fényképek minden apró részlete a feledés ellen küzd, egyszerre bensőséges és nyugtalanító. Dondyuk archívuma arra emlékeztet, hogy a zóna múltja sosem válik teljesen múlttá, és az emlékezés folyamatos felelősség.
Negyven év telt el a csernobili atomerőmű 4-es blokkjának robbanása óta, de a zóna emlékezete lassan eltűnik. Maxim Dondyuk ukrán fotográfus kiállítása egyedülállóan fogja össze a történelem mikrotörténeteit: családi fényképek, levelek és negatívok révén megállítja a feledést, és újra láthatóvá teszi a tragédia előtt létezett hétköznapi életet.
Több mint húszezer dokumentumot foglal magában a kiállítás anyaga, amelyek között a romos házakban és elhagyott tárgyak között talált fotók, képeslapok és levelek is szerepelnek. Ezek a tárgyak az idő és a sugárzás nyomai alatt új mintákat, színeket és torzulásokat kaptak – Dondyuk ezt a jelenséget „kémiai kollaborációnak” nevezi. A károsodások nem pusztán a tárgyak állapotát mutatják, hanem a feledés lassú folyamatát is, amely ellen a fotográfus munkája küzd.
Dondyuk tudatosan kerüli a Csernobilról szóló közhelyeket és a pusztulás látványát. Fotográfiái a hiányra, a jelenlétre és az emberi történetekre koncentrálnak: az elhagyott terek, személyes dokumentumok és családi tárgyak érzékeny, meditatív együttese új jelentést ad a tragédia múltjának és jelenének. Az archívum egyszerre bensőséges és kollektív: személyes történeteket és közösségi traumákat tár fel, láttatva az elfelejtett hétköznapokat.
A zóna Csernobilnál jóval többet jelent, mint a fizikai helyszínt: kulturális szimbólum is. Dondyuk fotói a Sztrugackij fivérek Piknik az árokparton és Tarkovszkij Stalkerjával állnak párbeszédben, és az HBO 2019-es Csernobil sorozatára is reflektálnak. Míg a popkultúra gyakran adrenalindús kalandként vagy látványos díszletként ábrázolja a zónát, Dondyuk visszavezeti a nézőt a fotográfia alapvető aktusához: a tanúságtételhez.
Éles kontrasztban áll a talált családi képek melegsége és az elhagyott terek meditatív tájképei, mégis szorosan összefonódnak. Dondyuk archívuma arra emlékeztet, hogy Csernobil nem lezárt történelmi fejezet, hanem folyamatosan bomló és átalakuló helyszín. Negyven év után a sugárzás talán csökken, de az emlékezet felelőssége nő – erre figyelmeztet a folyamatosan épített archívum minden részlete.
A kiállítás a Budapest FotóFesztivál 2026 hivatalos programjának része.
Kurátor: Kéri Gáspár
Fotók: MAI MANÓ HÁZ sajtóképek.
A kiállítás május 17-ig látható a Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Házban (1065 Budapest, Nagymező utca 20.).
