A magyar választók április 12-én meggyőző többséggel teremtették meg a következő parlamenti ciklus stabil kormányzásának feltételeit. A nemzetközi élet meghatározó vezetőinek, köztük az amerikai elnöknek első nyilatkozatai kedvező külső légkört vetítenek előre. A számonkérhetőség alapja is rendelkezésre áll a kormányzás felelősségét elnyerő párt választási programjával. Az új kormánypárt ígéretet tett arra is, hogy az olyan nemzeti konszenzust igénylő kérdésekben, mint az alkotmányozás vagy a választási törtvény módosítása, minden politikai erő és a társadalom széles köreinek bevonásával kíván döntést hozni. A sajtó és benne a mi feladatunk mindennek kritikus figyelemmel kísérése, és lapunk indulásakor lefektetett értékválasztásaink jegyében a polgári Magyarország hangjának minél sokoldalúbb szellemi képviselete és megszólaltatása.
Az elvégzendő munka szinte beláthatatlan. Abban a folyamatban, mely az 1990-ben bekövetkezett fordulathoz vezetett, az egykori rendszerváltók már megfogalmazták remélt központi céljaikat, ezek elérésétől, mint például a széles középosztály megteremtése, azonban még igen távol vagyunk. Alapos szociológiai felmérések azt mutatják, hogy a társadalom polgáriasultnak tekinthető szegmense az össznépesség csupán öt százalékát teszi ki, a mélyszegénység egyharmados aránya pedig az elmúlt harminc évben nem sokat változott. Mindazonáltal igen kedvező és fontos új fejleményeket is rögzít a kutatás. Erről összefoglalóan az idézett felméréseket irányító Kovách Imre, az egykori MTA Szociológiai Intézet tudományos tanácsadója 2025 tavaszán így nyilatkozott:
„Egyértelműen kivált a magyar társadalomból egy olyan vidéki társadalmi csoport, amely már nemcsak a klasszikus vidéki elitet, a földbirtokost, a polgármestert vagy az iskolaigazgatót foglalja magában, hanem egy jóval szélesebb réteget. Olyan emberekről van szó, akik különféle tőkéket tudtak felhalmozni, és nemcsak vagyoni és jövedelmi, hanem kulturális, kapcsolati és szimbolikus tőkét is. Ezek az emberek a presztízsük révén is jelentős befolyással bírnak a vidéki társadalomra, mert képesek azt megszervezni, és egyre inkább politikai értelemben is öntudatra ébrednek. Ma már nélkülük politikát csinálni nem lehet.”
Kovách Imre ehhez azt is hozzátette, hogy a 2024.júniusi önkormányzati választások eredményeként megjelent új vezetők sok helyen már éppen ebből a korábban nem látott, erős autonómiaigénnyel fellépő csoportból kerültek ki (Qubit podcast 2025. április 8.). Jelentős, a közbeszéd fősodrán jóval kívül eső megállapítások, a mögöttes társadalmi valóság feltárása a sajtónak is fontos és széles körű érdeklődésre számot tartó, izgalmas feladata. Nekünk is részt kell benne vállalnunk!
Nemrégiben lapunk szerkesztősége a Magyar Szemle folyóirattal együttműködésben a vízzel kapcsolatos szerteágazó kérdések figyelemmel kísérését vállalta magára, ezt most számos olyan problémakörrel kell kiegészíteni, amelyek ugyan már jól láthatók, de a választási kampány fülsiketítő hangzavarában nem kaphattak figyelmet.
Az új kormánypárt rendkívül ambiciózus programot tett az asztalra. Ebben 1990 óta nem látott méretű, lényegi átalakítások tervei körvonalazódnak az alkotmányozástól kezdve az egészségügy, az oktatás, a környezetpolitika, a gazdaság- és szociálpolitika, a kultúra területén, valamint az Európa-politika, a külpolitika és a biztonságpolitika különbözőaspektusaiban. A kormánypolitika lényegét a költségvetés struktúrája és belső arányai fejezik ki a legpontosabban. Ezért annak szükségképpen bekövetkező átalakítása nemcsak a rövid távú kényszereket tükrözi majd, hanem a változások tényleges irányát is kézzelfoghatóvá fogja tenni. Témában tehát nincs hiány.
Ma még sok mindent nem tudunk a készülő új berendezkedésről. Árgus szemmel figyeljük például a kultúra ügyét. Néhány dolog azonban ismert, köztük örömmel olvassuk a programban a műemlékvédelem évtizedek óta időszerű rendbetételéről szóló részeket. Ezzel a témakörrel eddig is sokat foglalkoztunk, az új és reményeink szerint korszerű hivatal felállítása után a szakterület lényegi dilemmái is érdeklődésünk fókuszába kerülhetnek. S figyelmünknek ugyanígy ki kell terjednie a múzeumügy, a tudomány, a felső- és közoktatás nagy horderejű, új megoldásokat követelő kérdéseire is.
Mindezt a polgári Magyarország újra napirendre került programjának szellemében, amelyet más körülmények között is igyekeztünk legjobb tudásunk szerint képviselni.
A szerző művészettörténész, az egykori Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke
Nyitókép: Az Országút első, 2020. január 31-én megjelent számának címlapgrafikája: Orosz István: EU–Magyarország, 2020
