Büszkén szoktuk mondani a cebui San Carlos Egyetem látogatóinak, hogy a Fülöp-szigetek középső részén először itt jelent meg az internet. Nagy áldás ez már évtizedek óta. Kezdetben az állami PLDT volt az egyetlen szolgáltató, 1995-ben liberalizálták az iparágat. A kétezres évektől kezdve a BPO-szektor (üzleti folyamatok kiszervezése) rohamosan fejlődött, és jelentős mértékben hozzájárult a GDP-hez. 2024-ben az internetpenetrációt 89 százalékra becsülték, 2025 elején pedig már 97,5 millió filippínó használta az internetet. Eddig a mobilhálózat dominált, a vezetékes szélessáv főként a városokban terjedt.
A városok és a vidék közötti digitális szakadék jelentős volt, különösen a megfizethetőség terén.
Sokan úgy érzik, hogy a nagy szolgáltatók kartellszerűen működtek: a jövedelmező nagyvárosokban versenyeztek, de a távoli területeket gyakran elhanyagolták. Ott a nagy cégekből legfeljebb egy működtette hálózatát.
A szolgáltatók a jövedelmező nagyvárosokban versenyeztek (a képeket Lányi Béla készítette mesterséges intelligencia felhasználásával)
A panaszok szerint egyszerűen átengedték a terepet annak a társaságnak, amelyik ott először megjelent. Versenyt nem akartak, hiszen az senkinek sem hozott volna újabb előfizetőket, mivel kevés ügyfélre számithattak. Ne felejtsük el, hogy ez az ország hétezer szigetből áll, melyek közül sok a nagy szigetektől távol helyezkedik el. Helyenként magas hegyláncok gátolják a közvetitést. A COVID-19 járvány alatt a telekommunikációs infrastruktúra túlterheltté vált, ami rámutatott a verseny és az új beruházások szükségességére.
Az új törvény
A Konektadong Pinoy („Hozzáférő Filipino”) internetes és telekommunikációs törvényt – más néven Nyílt Adatátviteli Hozzáférés Törvényt – hosszú előkészítés után hagyta jóvá a Fülöp-szigetek 19. Kongresszusa, de az államelnök nem írta alá. A helyi jog szerint
a parlament által megszavazott törvény automatikusan életbe lép, ha az elnök harminc napon belül nem írja alá és nem vétózza meg.
A Konektadong Pinoy így 2025. augusztus 24-én az elnök aláírása nélkül lépett életbe. Az aláírás hiánya politikai üzenet: jelezheti, hogy az elnök nem támogatja a törvényt, de nem kívánta megkockáztatni a vétót sem.
Kötelező lesz az infrastruktúra megosztása (Pixabay)
Lehetséges, hogy Marcos elnök maga sem biztos az intézkedés áldásaiban? Beszédeiben meg sem említette a törvényt, pedig sokak szerint ez nyithatja meg az annyira várt „új korszakot” a Fülöp-szigetek történetében.
A törvény célja az adatátviteli infrastruktúra fejlesztésének ösztönzése és a versenyt gátló akadályok eltávolítása.
Emellett védeni és előmozdítani kívánja az internetet mint nyílt platformot, amely támogatja a fogyasztói választási lehetőséget, a szólásszabadságot, a végfelhasználói ellenőrzést, a versenyt és az innováció szabadságát. A törvény elfogadása után várhatóan több mint ezer kisebb internetszolgáltató léphet a piacra, mivel egyszerűsödnek az engedélyezési eljárások, és kötelező lesz az infrastruktúra megosztása.
Kritikus hangok
Szabadabb lesz ugyan az internetszolgáltatás, de
nem jár-e ez további kockázatokkal? Megfigyelők szerint a törvény eltávolítja a hagyományos jogi, pénzügyi, műszaki és kiberbiztonsági szűrőket.
A nagy, eddig monopolhelyzetben lévő internetszolgáltatók diszkriminatívnak tartják az új rendszert: szerintük kétszintű szabályozás jön létre, amelyben a meglévő szolgáltatókra továbbra is szigorú előírások vonatkoznak, míg az új belépők kevesebb ellenőrzést kapnak.
A Globe, az egyik régóta szolgáltató vállalat közleményében figyelmeztetett: a törvény jelenlegi formájában „súlyos kockázatokat jelent, gyengíti a kiberbiztonságot, aláássa a nemzeti védelmi intézkedéseket, és veszélyezteti az ország gazdasági és nemzetbiztonsági érdekeit”.
Különösen aggályosnak tartják a kiberbiztonsági tanúsításra vonatkozó kétéves türelmi időszakot,
amely „időt biztosít visszaélésekre”. Emellett, véleményük szerint, a törvény lehetővé teszi a műholdas üzemeltetők számára a spektrum szabályozatlan használatát, ami interferenciát okozhat a védelmi és katasztrófavédelmi frekvenciákban – épp válsághelyzetek idején.
Az előterjesztők válasza
Imee Marcos szenátor, a törvényjavaslat fő szerzője szerint az új törvény véget vet a lassú és költséges internet régóta fennálló problémáinak. A törvény előterjesztői hangsúlyozták: minden új szolgáltatónak meg kell felelnie az Információs és Kommunikációs Technológiai Minisztérium, a Kiberbűnözés Elleni Nyomozó és Koordinációs Központ, valamint más hatóságok által meghatározott szigorú biztonsági szabványoknak. Két éven belül nemzetközi tanúsítványt is szerezniük kell, hogy a legjobb nemzetközi gyakorlatokat alkalmazzák.
Imee Marcos szenátor véget vetne a lassú és költséges internetnek (forrás: Avito C. Dalan for the Philippine News Agency, Public domain, Wikimedia Commons)
Abban mindenki egyetért, hogy
minden szolgáltatónak teljesítenie kell az alapvető biztonsági követelményeket, amihez a kisebb cégeknek állami támogatásra
van szükségük. Ez a támogatás akkor lenne indokolt, ha valóban hátrányos helyzetű térségekhez juttatják el az internetet. Ellenkező esetben a „nagy halak” hamar fel fogják falni a „kis halakat”. Kérdéses, hogy a kiterjesztett hozzáférés azok javát is szolgálja-e, akik önzetlenül az emberek testi-lelki fejlődésén dolgoznak.
Remények
Az új törvénytől azt várjuk, hogy a vidéki térségekben élők ellátása javuljon. A borongani egyházmegye papja, Christian Ofilan szerint az új törvény óriási segítséget jelent majd az egyház evangelizációs és lelkipásztori tevékenysége számára is. „Az internet manapság tele van online misszionáriusokkal, akik nagyban segítik az evangelizációt” – mondotta az atya. Hitterjesztési szempontból azonban jelenleg inkább önjelölt influenszerek bukkannak fel a Fülöp-szigeteki interneten.
Az intézményes egyház, legalábbis a katolikus, gyengén képviselteti magát – legfeljebb fontos társadalmi események képeznek kivételt. A nagyobb plébániáknak sincs internetes oldala, legfeljebb a szociális hálón, például a facebook-on. De ha van, akkor sincs megfelelően frissítve.
A lelkipásztorkodás most is inkább személyes találkozásokon alapul.
Az új törvény akkor segítene, ha szemléletváltás valósulna meg az Egyházban. Ez talán nem lenne nehéz, mert az egyházi iskoláknak jó az internetes jelenlétük. Az élükön álló papok, szerzetesek ebből jó inspirációt nyerhetnének.
