„Inkább ti látogassatok meg engem” – írtam vissza 2015 januárjában, amikor az ismert magyar építész, Kertész András e-mailben Manilába, a Fülöp-szigetek fővárosába hívott. A híres Domonkos-rendi „pápai és királyi” University of Santo Tomas 1930-ban alapított építész karának, a College of Architecture-nek vendége volt a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karán működő Építész Szakmai Intézet küldöttsége tagjaként, Bachmann Bálint dékán és Medvegy Gabriella dékánhelyettes társaságában.
Némi gondolkodás után a pécsiek beadták a derekukat, s eljöttek hozzánk, Cebuba, Manilától ötszázhetven kilométerre a Fülöp-szigetek második legnagyobb városába. Katolikus szerzetesrendünk,
a verbiták missziója itt tartja fenn a University of San Carlost. Akkoriban az ottani építészeti tanszék vezetőjeként gondoskodtam mintegy ezerötszáz hallgató szakmai és emberi fejlődéséről.
Nem is bánta meg a magyar küldöttség ezt a látogatást, hiszen Joseph Michael Espina dékán vezetésével oktatóink és diákjaink nagy érdeklődéssel fogadták őket. Néhány hónap múlva pedig már alá is írták a két egyetem megállapodását.
A szocialista Magyarországon csak a fővárosban volt egyetemi szintű építészképzés. Az egykori Budapesti Műszaki Egyetemen, mai nevén Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen ezért volt és van hagyománya a nemzetközileg ismert, híres oktatók munkájának és a jól felépített oktatásnak. A pécsi építésziskola ennél sokkal rövidebb múltra tekint vissza, bár Magyarország első, 1367-es alapítású egyetemének részeként.
A kiváló professzor, Bachmann Zoltán és barátai munkájának eredményeként vált az egykori önálló főiskola 2004-től egyetemi karrá.
A dinamikus pécsi képzés méltó az egyetemi rangra: feltörekvő, fogékony az új vívmányok iránt, és nyitott a nemzetközi kapcsolatokra.
A partner cebui verbita egyetemnek 2015-ben, kapcsolataink születésekor huszonötezer hallgatója volt. 1595-ös alapításával ez az egyetem számít a Fülöp-szigetek legrégebbi iskolájának. Egyetemi rangot csak hetvenöt éve kapott, az építészképzés pedig hetvenéves múltra tekint vissza. Mivel a Fülöp-szigeteken is fővárosközpontú az értelmiségi élet, a szigetvilág második szellemi központjának számító Cebu egyeteme sokáig csak háttérszerepet játszott. Mindez megváltozott, amikor
Joseph Michael Espina, az építészkar dékánja, apját követve kiemelte és megalapozta a képzés versenyképességét,
azzal a szellemi kihívással, amely az embert, az emberi méltóságot, a személyességet látja minden építészeti feladatban.
Cebui építészhallgatóink 2015-től kezdtek el Pécsre járni: félévenként hárman. Bár a két egyetem közötti egyezmény alapján tandíjmentességet élveztek, minden egyéb költséget a családjuknak kellett fizetnie. E szokatlanul nagy anyagi áldozatot sokszor csak az egész család összefogása révén tudták meghozni. Mégis jöttek! Mivel
Ázsiában nagy a tekintélye azoknak, akik Európában tanultak, a Pécsett töltött félévek jó befektetésnek bizonyultak.
Később Cebuból oktatókat is küldtünk pécsi továbbképzésre. Egyikük, Rowell Shih ott szerezte meg a doktori címét is, mégpedig jellegzetesen cebui témával: a gyakran pusztító tájfunok ellen védettséget biztosító speciális menedék terveinek elemzésével és korszerűsítésével. Ezt a pécsi bírálók magyar viszonylatban is figyelemreméltónak ítélték, hiszen Európában is adódhatnak különleges veszélyhelyzetek.
Bár a kölcsönösség jegyében Magyarországról félévenként szintén három hallgatót vártunk Cebuba, a magyar diákok azonban ezt csak azzal a feltétellel vállalták, ha költségeiket fedezik, hiszen ők az Európai Unió polgáraiként számos ösztöndíj közül válogathatnak. Eddig egyetlen sikeres és tehetséges pécsi hallgatónő, Juhász Karolina érkezett csak Cebuba, az Erasmus Mundus támogatásával. Nagy örömünkre jöttek viszont magyar oktatók.
Elsőként 2016-ban
Rétfalvi Donát pécsi tanszékvezető egyetemi docens töltött egy félévet Cebuban.
Előadásokat tartott, gyakorlatokat vezetett a helybeliekkel együtt. A sok újdonság ellenére sikerült jól beilleszkednie. Először a tankörök méretén lepődött meg, hiszen Cebuban akkoriban harminc hallgató jutott egy-egy gyakorlati tervezést tanuló csoportra, szemben a pécsi tizenkettővel. Nemsokára észrevette, hogy Cebuban a nehezebb körülmények ellenére is színvonalas hallgatói tervek születnek. Végül megtapasztalta azt a hallgatók és oktatók közötti jó együttműködést is, ami a cebui egyetem sikereinek egyik titka.
Leginkább azonban a két egyetemet cebui tisztségviselőink 2017-es pécsi látogatása hozta közel egymáshoz. Espina dékán és az építészeti tanszék új vezetője, Margret Rosario közelről tanulmányozhatta, hogy
egy ázsiai szemmel nézve kisváros, Pécs, miképpen tett szert olyan nemzetközi hírnévre,
mely külföldi hallgatók ezreit vonzza. Mély benyomást tett rájuk az a családias és kreatív légkör, amelyet Pécsett tapasztaltak.
A következő évben, az Erasmus Mundus program jóvoltából már közös műhelygyakorlatokkal is gazdagíthattuk egymást. Kertész professzor vezetésével azt vizsgáltuk Cebuban, hogy egy 1925-ben épült,
különlegesen díszített és műemléki védettséget élvező raktárépületet hogyan lehetne új, korszerű használatra átalakítani.
Mivel az épület turisztikailag közkedvelt helyen, a város közepén áll, sok hallgató látogató-központot, sőt hajómúzeumot álmodott az ősi falak közé, hiszen ezen a városrészen kevés a turisták étkezési és egyéb igényeit kiszolgáló intézmény.
Cebuból fiatal oktatónk, Neil Andrew Menjares utazott egy hétre Pécsre, ahol városépítéssel kapcsolatos elveit osztotta meg hallgatóságával. Az utóbbi három évre ugyan szintén elnyertük az Erasmus Mundus ösztöndíjat, de a koronavírus keresztülhúzta számításainkat. Mire lecsendesedett a járvány, már csak a 2021/2022-es tanév második félévére futotta az ösztöndíjból. Nagy örömünkre akadt azonban két lelkes pécsi oktató,
Kovács-Andor Krisztián és Zilahi Péter, akik a koronavírus okozta félelemmel és az abból fakadó nehézségekkel dacolva felszálltak a Cebuba tartó repülőgépre.
Mivel ekkor még nem volt jelenléti oktatás, először azon törték a cebuiak a fejüket, miképpen lehetne ezt a lehetőséget jól kihasználni, hiszen a nagysikerű Kertész-workshophoz hasonló műhelymunkát a helyzet nem tette lehetővé. A vendégprofesszorok előadásaikat csak az interneten keresztül tarthatták meg. Mivel azonban Krisztián a műemlékvédelemnek, Péter pedig a szolidáris lakásépítésnek a szakértője, elvittük őket azokra a helyekre, ahol a cebui egyetem gyakorlati munkát végez ebben a témában. Volt is mit mutatni! Elmentünk
a 2021. decemberi szupertájfunban megsérült műemléktemplomokhoz,
illetve egy olyan apró szigetre, ahol szegényeknek csapadékvíz-tározóval és evakuációs központtal ellátott iskola épül.
Nem volt ugyan a csereprogram része, mégis 2022 májusában Pécsre látogattam, és előadást tarthattam a Fülöp-szigeteki magánvárosokról, ahol nagy és elegáns lakott területek magántulajdonban állnak. Ezek átütő erővel ültetik át a neoliberális gondolkodásmódot a városépítészetbe, amellyel szemben a szigetvilág gyenge állama alig tanúsít ellenállást. Több pécsi oktató megjegyezte, hogy ez a tendencia csírájában Magyarországon is megfigyelhető, bár még nem hódított akkora tért, mint a délkelet-ázsiai országban. Lehet, hogy a „magánvárosok” Magyarországon is elterjednek majd? Van tehát mit tanulnunk egymástól. Tudunk is, mert sok tekintetben, alapvető kérdésekben nagyon hasonló a két egyetem gondolkodása és beállítottsága. Reméljük, hogy a jó együttműködés folytatódik.
Nyitókép: a cebui egyetem régi épülete
