Kastélyok újulnak meg, hajdanvolt várak „épülnek fel” országszerte. Megszépültek, múzeumként látogatókra várnak, valamennyiben van már kávézó is. És azonkívül? Csillagfényes, meleg nyári estéken óhatatlanul felvetődik a hogyan tovább kérdése.

A kormány az energetikai vészhelyzetre hivatkozva rendeletben függesztette fel a fakitermelésnek a természetvédelmi és az erdőtörvényben szereplő korlátait. Ökológusok a természetvédelem végéről beszélnek, erdészeti illetékesek szerint csupán a tűzifaellátás javítása a cél.

A Damjanich utca mikrovilágát is feldúlták a XX. század kataklizmái, ám a Horthy-naccságának csúfolt nagymama, a zöldséges Epstein bácsi és a regnumi atyák szelleme legyőzte a csillagos házak, a deportálás és az elvtársi betelepítés sötét árnyait.

A budai Várnegyed polgárvárosában, ott, ahol a Kard utca ráfut a Bécsi kapu térre, két saroképület néz szembe egymással. Két ház, két korszak. Az évszázadok nyomait magán viselő biedermeier csíkos falfestésű palota és a XIII. századi alapokon nyugvó kortárs mű.

Sokunk életének része a balatoni ingázás, az autópályán való ide-oda száguldozás vagy éppen döcögés, a hétvégék unott rutinja; pedig a Dunántúl ennél sokkal többet kínál, csak el kell hagyni a járt utat. Autópálya helyett mehetünk országúton is…

Elképesztő magyar innovációs ötlet: ötvenezer éves grönlandi biojég menthetné meg a Balaton hőségben fuldokló halait.

Gál István egész életét Vecsésen töltötte. Legkorábbi emlékei a II. világháború idejéhez kötődnek. Ha foszlányokban is, de emlékszik azokra az épületekre, melyeket akkoriban sodort el a történelem. Többek között ezeknek állít emléket a makettjei készítésével.

Zuhog a víz a kazettás malomkerékre. Ezer esztendőn át a vászolyi Szent Jakab-forrás és Pécselyen, a Zádor-várnál eredő, majd a Klára-majornál egyesült, Balatonba igyekvő víz tartotta életben ezt az ipartörténeti remeket.

A műemléki helyreállítások korát éljük. Ez nemcsak Magyarországra, hanem kis túlzással az egész világra igaz. Ám a megújult épületek látogatói legtöbbször csak az aktuális állapottal, a restaurált vagy rekonstruált végeredménnyel találkoznak.

Építészeti extravagancia és természeti csoda egyesül a velencei Bence-hegyi kilátóban, ahonnan a Dunántúl egyik legszebb panorámája tárul az utazó elé. A látványért különösebben meg sem kell erőltetnie magát, csak tartani egy bő negyedórás pihenőt.

Lakóházak, pajták, górék, füstölők, pincék, aszalók, malmok, csárdák, iskolák, útszéli keresztek: a népi építészet jellemző alkotásai, szerencsére még szép számmal akadnak itthon. Megmentésükre, felújításukra jött létre a Népi Építészeti Program.

Minden valamirevaló természeti csodához fűződik egy legenda: sárkányok, óriások, tündérek öröme, bánata vagy harca formázta a tájat olyanra, amilyennek látjuk. Ezúttal egy kacsa nyomába eredünk, amely feltárta hazánk egyik legszebb geológiai értékét.

„A szerelemnek múlnia kell” – idézi kesernyésen Zorán nótáját a Balaton szerelmese az egykorvolt ifjúság szépségeire emlékezve, melyeknek helyét gondtalanul szemetelő-piknikező turisták, bicsnek, plázsnak, portnak csúfolt strandok vették át.

Napfény felé nyújtózkodó, szemét a fénytől kezével védő légies női alak – A reggel. Georg Kolbe szobra 1929-ben a barcelonai világkiállítás német pavilonjának külső oldalán kialakított vízmedencében állt. Ma Berlinben a Kolbe Múzeumban látható.

Tündérkastély, az örök szerelem és hűség kastélya – a környékbeliek emlegették így a Nádasdyak romantikus otthonát. Boldogság és tragédiák sora kísérte históriáját, erről is mesél a hazai kastélyépítészetben egyedülálló, romantikus műemlék.

A veretes 1984-es esztendőben az Általános Épülettervező Vállalatnál formálgattuk az egyre kornyadozó szocializmus építészeti arculatát. Nem is akármilyen csapatban dolgozhattam az akkori, ma már legendásnak mondott Varga Levente-műteremben.

Ötven évvel ezelőtt indult útjára Bedő István vezetésével a Dunán Regensburgtól a Fekete-tengerig vitorlázó magyar expedíció. Az út résztvevői közül többen már eltávoztak az élők sorából, de Fejéregyházi Andrást, a Srácot, hála Istennek, jó erőben találtam.

Baranya gazdag műemlékekben. A titok nyitja történelmében, vallási-felekezeti gazdagságában és településföldrajzi adottságaiban is rejlik. Utunk most a megye legdélebben fekvő sávjába, az Ormánságba, majd a nyugati szélére, a Szigetvidékre vezet.

Sűrű nádas kísérte partszakaszok, tóparti sétányok, a kertekben a villaépítészet kiemelkedő alkotásai és a népi építészet élő emlékei, a félsziget nyugati oldalának háborítatlan természeti világa, kenderföld meg levendulás… Ilyen is volt a balatoni táj.

A Balaton irtózik attól, ha át akarjuk formálni, ha nem óhajtjuk tudomásul venni az ő természetét. Talpra kellene állítanunk a világot, amit mi magunk állítottunk fejtetőre. Hol véletlenül, hol tudatosan. Mert úgy gondoltuk, hogy mi az urai vagyunk ennek a világnak.

Attila hunjairól, portyázó magyarokról, hátrafelé nyilazó lovasokról is szólnak a legendák a Római Birodalom hatalmát idéző itáliai Aquileiában, ahol
a Dolomitokból érkező Natisone eléri a tengert, ahonnan autós híd vezet az „arany szigetre”, Gradóba.

Zöld jelzés a tonnányi akkumulátort cipelő elektromos városi terepjáróknak, sorompó a hagyományos kisautók és hibridek, a bio- és szintetikus üzemanyagok alkalmazása előtt? Az ideológia megint győzni készül a józan ész felett. A végén még az ipari lobbinak kell szorítanunk?

A természet pazar bőkezűsége és a tájat formáló szorgos emberi igyekezet különleges szépségekkel ajándékozza meg a Balaton-vidék vándorait. Itt tényleg minden kő, minden útszéli kereszt mesél, szépet, s komorabbat, ahogy a magyar sors megadja.