Franz Ullrich bambergi építésszel, várostervezővel iskoláiról, magyarnyelv-ismeretéről, pályafutásáról, a klasszikus városépítészetről, egységes gondolkodásról és tervezésről, világörökségről, romániai és magyarországi kapcsolatairól beszélgettünk.

Az Ars Sacra fesztivál keretében tudományos konferencián tisztelegnek a Magyar Sion egyházi központ megálmodója, Rudnay Sándor hajdani hercegprímás áldozatos tevékenysége előtt Esztergomban a Szent Adalbert Központban, szeptember 17-én.

Az ember könyveket böngész, ha teheti, turkál köztük; néha azon kapom magam, olyanokba olvasok bele, majd utána olvasom el, amelyekről azt hittem, talán nem érdekelnek. A minap kezembe került egy könyv, A kard regénye, a fegyver monográfiája.

Megismerkedésünkkor, húsz éve a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal műemlék-felügyelője volt, pályáját nem módosította, a világ változott, s Veöreös András építész ma örökségvédelmi szakügyintéző, nem mellesleg egyetemi docens, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság új elnöke.

Nádi farkas, toportyánféreg: ezekkel a nevekkel illették a régiek ezt a közepes alkatú, sárgásszürke ragadozót, és egyáltalán nem szerették.

A közelmúltban jelent meg az építési és közlekedési miniszteri rendelet, amely budapesti és vidéki épületek, épületegyüttesek műemléki védéséről, illetve egyes korábban műemléknek nyilvánított ingatlanok védettségének megszüntetéséről döntött.

Molnár Zsolt botanikust, etnoökológust, a Hagyományos Ökológiai Tudás Kutatócsoport vezetőjét a hagyományos ökológiai tudás mibenlétéről, kutatásáról, alkalmazási módjairól, valamint a gazdálkodás és a tudomány területén máig vitatott helyzetéről kérdeztük.

Vajon hogyan tud együtt élni a mai modern világban ember és vadállat? Mi a teendő, ha egy medve vagy farkas települ a városba, ahol élünk? Igen összetett és cseppet sem problémamentes kérdés, de a jó hír, hogy van megoldás!

Nincsen abban semmi különös, semmi meglepő, hogy a Zsennyével (első említése 1237-ben Sennye) kapcsolatos hírekre mindig fölfülelek; falumról van szó, benne az éppen százéves, vert falú házzal, amelyben születtem, amelyet fönntartok, máig látogatok.

Megérkezett a visegrádi Mátyás Király Múzeumba és A kard öt évezrede című időszaki kiállításon már látható egyedi kialakítású bronzkori fegyver, a Szent Margit-protoszablya, amely jelenlegi ismereteink szerint Európa első szablyaszerűen ívelt pengéje.

Hagyományosan szeptember harmadik hétvégéjén, idén 21-én és 22-én olyan történeti épületek, épületegyüttesek és kertek is megtekinthetők, amelyek máskor nem, vagy csak ritkán látogathatók. A kapunyitás önkéntes, a szervezők még várják a jelentkezőket.

Az ember beavatkozása a természeti folyamatokba esetenként nem csupán az ökológiai rendszerek többé-kevésbé előre látható sérülését okozhatja, hanem az emberiség létét érintő, senki által nem várt mellékhatásokkal is járhat.

Kovács János jókedvűen ébredt. Nem volt ez gyakori, igen megörült neki. Ilyenkor mindig föléledt benne a vágy, tenni kéne valamit. A világmegváltáson túl volt, nyugdíjasként ez már nem aktuális, a világ megértésével viszont ebben a korban érdemes foglalkozni.

Műemlékek és világörökségi helyszínek sora szerte a világban már alig tudja elviselni a tömegturizmus nyomását, akad, amelyik már elesett. Változás kell, de ez legalább olyan nehéz, mint tétlenül nézni az örökségi helyszínek értékeinek pusztulását.

A háború utáni lengyel újjáépítés fogalommá vált. A totális rekonstrukciót elvből elutasító modern műemlékvédelem Varsó esetében ugyanis egyszeri és kivételes módon elfogadhatónak tartotta az elpusztult épületek eredetihez hű visszaállítását.

Túl a szekularizáción, túl a semleges állami attitűdön, akár a hívők számára is ellenszenves lehet a teológia megjelenése a politikában. A következőkben mégis a kettő egymásra utaltságát szeretném igazolni.

A kétezres évektől a helyi védelmet élvező épületek töltik be azt a szerepet, amelyet fél évszázada a városképi vagy faluképi jelentőségűek. Akkor ezek a házak kvázi műemlékek voltak, évtizedekkel később, a kategóriák egységesítésével lettek műemlékek.

A magyar építészet jelentős műveket létrehozó mesterei távoztak az elmúlt hónapok­ban. Életkorukból adódóan olyanok, akiknek a pályája az 1950-es években indult, egyetemi tanulmányaikat akkor végezték, amikor még élt a szocreál, de a moderniz­mus már újra létjogosultságot szerzett.

Így árulták hajdanán a sváb legények Budapesten a mocsári teknőst, ahogy azt Szilárd János leírja az Egy viharvert legény tarsolyából című könyvében. Kíváncsiságból ő is vett egyet, de nem tudta rászánni magát arra, hogy fazékba tegye. Mások étlapján azonban azóta is szerepel.

Állítólag tényleg ott lakott valahol a Rába árterében, Körmend és Szentgotthárd között. A madaras ember élőhelyének megválasztása is hozzáértésre mutat, hiszen ez a folyó legszebb, legérintetlenebb része. Emiatt pedig itt lehet a legtöbb madarat látni, ami fontos szempont lehetett a számára.

Új szenvedélyem van. Kukázom. Pár hete strandon voltam. A nyugágyamon keresztrejtvényt fejtettem, mikor arra lettem figyelmes, hogy a szél ide-oda gurít egy műanyag palackot. Már harmadszor akadt meg a lábamnál, gondoltam, kidobom a szemetesbe.

A második világháború után, kiváltképp a nagyvárosokban súlyos volt a lakáshiány, nehéz helyzet alakult ki a fővárosban. Az 1949-es népszámlálás adatai szerint Budapesten több mint négyen laktak közös otthonban, s a lakások hetven százaléka egyszobás volt.

Majd három évszázada, 1736-ban Pestre költözött a burgenlandi kovácsmester, Unger Benedek. Letelepedett, berendezte műhelyét előbb az Új-Világ, ma Semmelweis utcában, majd az Egri (Hatvani) kapunál, a mostani Kossuth Lajos utcában. Megnősült, családot alapított.