Ha Magyarországon műemlékvédelemről beszélünk, az első korszak kiemelkedő alakjainak sorában is az elsők között van a fenti sorok írója, a művészettörténész, besztercebányai, utóbb nagyváradi püspök, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, az első magyar topográfia, a Csallóköz műemlékeit számba vevő munka szerzője, Ipolyi Arnold, aki a XIX. század második felében vetette papírra intelmét. Az első műemléki tárgyú jogszabály megszületése előtt, amikor 1871-ben megfogalmazta azt a tervezetet, amelyből ugyan még nem született törvény, de része volt abban, hogy létrejött a Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottsága a vallás- és közoktatásügyi miniszter felügyelete alatt, az a szervezet, amelyet mindmáig az intézményes magyar műemlékvédelem első lépéseként tartunk számon.

Úgy mondjuk, a műemlékvédelem Európában mindenütt a nemzeti öntudatra ébredés föllángolásával kezdődött. Az azóta eltelt másfél évszázad éppen azokat a sokoldalú, lelkes és elszánt művészettörténészeket, historikusokat, régészeket, építészeket, természettudósokat és vidéki levelezőket igazolja, akik akkor, talán valóban romantikus hevületükben nekiláttak, hogy végigjárják, lajstromba vegyék, leírják, lerajzolják, egy idő után fényképezzék a régi századokból megmaradt emlékeket, a föld felszínén és alatta, az épületeket, külső- és belső állapotukat, szerkezetüket, berendezéseiket. Munkáik, melyek között ott voltak a műemlékek nyilvántartásához kidolgozott felvételi ívek is, a Műemlékek Országos Bizottságának gyűjteményébe kerültek, s ezek azok a múlhatatlan szellemi értékű dokumentumok, amelyek az intézményrendszer változásával tovább és tovább öröklődve, s persze bővülve ma a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (MÉM MDK) Terv-, Irat- és Fotótárában találhatók, kutathatók.

Ipolyi Arnold csallóközi topográfiájának megjelenése után azonban hiába volt a szakemberek tudása és szándéka, hiába volt az első hazai és sok európai, elsősorban német és osztrák példa a „monumentális statisztikára” (a kifejezés alapja a német „monumental Statistik”), majd egy évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy komolyan fölvetődjék a magyarországi műemlékeket helyrajzi rend szerint föltérképező, műtörténeti, építészeti és históriai kontextusba helyező nagytopográfia létrehozásának gondolata.

A Gerevich Tibor és Dercsényi Dezső szerkesztésében, a Magyarország Műemléki Topográfiája sorozatban kiadott első kötet Esztergom múzeumairól, könyvtáráról és kincstáráról szólt (ezt manapság a szakemberek nem tartják szorosan a témához tartozónak). Majd 1955 és 1987 között egymás után jelentek meg a kötetek: Győr-Sopron megye műemlékei – Sopron és környéke műemlékei (Szerkesztő: Dercsényi Dezső. Írta: Csatkai Endre), Nógrád megye műemlékei (Szerkesztő: Dercsényi Dezső), Budapest műemlékei I. (Szerkesztő: Pogány Frigyes), Pest megye műemlékei I–II. (Szerkesztő: Dercsényi Dezső), Budapest műemlékei II. (Szerkesztő: Pogány Frigyes), Heves megyei műemlékei I–III. (Szerkesztő: Dercsényi Dezső–Voit Pál), Szabolcs-Szatmár megye műemlékei I–II. (Szerkesztő: Entz Géza). Valamint 1959 és 1961 között megjelentek kistopográfiák is: Genthon István: Magyarország művészeti emlékei I–III. Dunántúl, Duna–Tisza köze, Tiszántúl és Zakariás G. Sándor: Magyarország művészeti emlékei 3. Budapest című munkája.

Bár szakmai körökben nyilvánvaló volt, hogy elengedhetetlen a műemléki értékek szisztematikus feltárása, felkutatása, számbavétele, tudományos elemzése, értékelése, egységes szempontrendszer szerinti leltározása, az átfogó, összegző, kutatható inventárium elkészítése, a múlt század nyolcvanas éveinek végén az alapkutatás lelassult (bár voltak kezdeményezések Veszprém megyében, Somogyban, Komárom-Esztergom megyében és Kőszegen), többségük félbemaradt. A kétezres évek első évtizedében a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal folytatta a védett műemlékállomány revízióját, így jelent meg kilenc megyei műemlékjegyzék, s megindultak nagytopográfiai programok Veszprém megyében és Kőszegen, az intézmény folyamatos átalakítása, majd megszüntetése azonban lehetetlenné tette a topográfiai kutatások folytatását. Ebben az időben inkább helyi kezdeményezésre, így Fejér megye művészeti emlékeinek feltárására folyt a munka, aminek megjelent köteteit Entz Géza Antal, illetve Sisa József szerkesztette. A 2010-es években pedig topográfiai kutatások voltak Kőszegen és Tokaj-hegyalján.

A népi építészetről mesél Balatonfüreden Római út számos épülete

Amikor 2022-ben az MMA Kiadó gondozásában, Jankovics Norbert szerkesztésében megjelent Veszprém város építészeti topográfiája a MÉM MDK munkatársainak kutatási eredményei nyomán, fölcsillant a remény, folytatódhat, új teret, lehetőséget kaphat a műemléki topográfiai munka – a műemléki értékű objektumok levéltári, bibliográfiai adataira, helyszíni bejárásokra, in situ műemléki vizsgálatokra, fotó-, rajz- és szöveges dokumentáció elkészítésére, feldolgozására, összegzésére támaszkodó multidiszciplináris alapkutatásának eredményei kutatható, egységes, folyamatosan frissülő adatbázisban rögzülhetnek, könyvként jelenhetnek meg. Hiszen a topográfiai kutatások az épített örökség értékeinek megismerése és hasznosítása szempontjából hatalmas, mással nem helyettesíthető ismereteket jelentenek. Nemcsak a múltról szóló történeti, építészeti, művészettörténeti, s nem utolsósorban társadalmi értékükben fontosak, nemcsak a megőrzés és a továbbhagyományozás szempontjából értékesek, hanem elengedhetetlen tudást adnak örökségvédelmi hatósági problémák megoldásában, védetté nyilvánításkor, alapvetőek a vidék- és területfejlesztésben, várostervezésben, s figyelmet érdemelnek turisztikai kérdések előtérbe kerülésekor is.

Az intézményes műemlékvédelem régi adósságát törleszti most az Építési és Közlekedési Minisztérium, a Magyar Művészeti Akadémia és a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ, megkezdve Magyarország műemléki értékeinek egységes szempontrendszerű és metodikai földolgozását.

Az állami finanszírozású országos topográfiai program első szakaszában a Veszprém, Balatonfüredi és Balatonalmádi járás harminchárom településén ezernégyszáznegyvenkilenc, a Veszprém, Ajkai és Devecseri járás tíz településén hatszáztizenhat, a Komárom-Esztergom, Esztergomi és Tatabányai járás öt településén háromszázhuszonhárom, a Borsod-Abaúj-Zemplén, Szerencsi járás egy településén harminchat adatlapot vettek föl a kutatók az adatgyűjtés és terepbejárás során. Heves, Eger városban tizenhárom adatlap született a topográfiai előtanulmányok készítése során. Ily módon 8067 mappába összesen 72 972 dokumentum és képfájl került. Ezután következik majd az adatok elemzése, egységes rendbe szedése, tanulmányok készítése, a kutató adatbázis föltöltése.

A munka a remények és tervek szerint folytatódik, akár évtizedekbe telik, hogy Magyarország Műemléki Topográfiája elkészüljön, s nem titok, soha nem lehet azt mondani, hogy kész, itt a vége. Az épített örökség föltérképezésének véglegességéről aligha beszélhetünk, az épületek állapotának változásait, esetleges fájdalmas pusztulását éppúgy rögzíteni kell majd, mint az újabban műemlékké lettek sajátságait, az adatok aktualizálása, az állandó monitorozás nem maradhat el. A figyelem nem lankadhat, mert ahogy a latin mondás szól: Saxa loquuntur – A kövek beszélnek. Ez ad súlyt a jelentős munkának, s ez a szépsége is. 

 

Nyitókép: Vajon áll-e még a régi parasztház a somlóvásárhelyi szőlőben?
Fotó: Mészáros Zoltán/Fortepan