Vajon milyen különös elképzelés vezette a katonává lett lotaringiai nemest, aki 1686-ban részt vett Budavár visszafoglalásában, hogy a Gömör–Szepes felől nagy medereséssel érkező Bódva folyó szigetén építse föl nagyvonalú, barokk kastélyát?

Budapesti teátrumok és a soproni színház,
a szegedi Új zsinagóga meg a Rumbach Sebestyén utcai, a Krausz- és a Wahrmann-palota az Andrássy úton, a Váci utcai Pesti Hazai Első Takarékpénztár, a Károlyi-palota – új életre kelt házak, korszakos építészpályák állomásai.

Megsárgult képeslapon elegáns, historizáló épület 1926-ból, harminc év múltán fekete-fehér felvétel, piszkos, málló vakolat, újabb fotó a hatvanas évek végéről: a házon szürke lux-flex alumíniumborítás,
s manapság a régi-új, földszín homlokzat – a Corvin.

Milyen titkokat őriz a föld mélye? Milyen tárgyi emlékeket és szellemi kincseket rejtenek a templomok sírhelyei, föltárásukkal miféle tudás birtokába juthatunk a régmúlt időkről? Erről beszélgettünk Pap Ildikó Katalin régésszel és Nagy Rebeka textilrestaurátorral.

Utak – kapcsolatok – hálózatok. Idén e központi téma köré szerveződik szeptember harmadik hétvégéjén a Kulturális Örökség Napjainak műemlékvédőket, műemlékeket, szűkebb és tágabb pátriájukat kedvelők, tisztelők Európa-szerte megrendezett eseménysorozata.

Megismerkedésünkkor, húsz éve a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal műemlék-felügyelője volt, pályáját nem módosította, a világ változott, s Veöreös András építész ma örökségvédelmi szakügyintéző, nem mellesleg egyetemi docens, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság új elnöke.

Majd három évszázada, 1736-ban Pestre költözött a burgenlandi kovácsmester, Unger Benedek. Letelepedett, berendezte műhelyét előbb az Új-Világ, ma Semmelweis utcában, majd az Egri (Hatvani) kapunál, a mostani Kossuth Lajos utcában. Megnősült, családot alapított.

Legépebben megmaradt román kori műemlékünk – elterjedt vélekedés a jáki apátsági templomról. Valóban? A korszak kiemelkedő emléke, de ünneprontás nélkül sem feledkezhetünk meg a későbbi építészeti beavatkozásokról, amelyekkel együtt mai teljességét hordozza.

Több mint egy évtizede, hogy nagyobb társasággal a Dunán hajóztunk. Kedves barátnőm Sepsiszentgyörgyön élő testvére, bár nem először látta, érdeklődéssel nézte a Duna-parton a házsorokat, kérdezgetett az épületekről, építészetükről, múltjukról, jelenükről.

Kicsit sárgább, kicsit savanyú, de a miénk…  a műemlékvédelem Citrom-díja óhatatlanul fölidézi A tanú szállóigévé vált mondatát. Ha nem is sárgább, de kétségtelenül savanyú. Bizony az. És bizony a miénk, hogy a méltatlan műemlékgondozásra figyelmeztessen.

Andrássy Gyula gróf álma, a pesti Sugár út a Belvárost volt hivatott összekötni a Városligettel. Az 1870-ben született határozat próbája lett a Podmaniczy Frigyes báró (Krúdy Gyula „Budapest vőlegényé”-nek nevezte) elnökölte Közmunkák Tanácsa működésének.

Amikor Fertőd–Eszterházán húsz éve az Esterházy-kastély felújítása a homlokzatfestéshez érkezett, művészettörténeti, restaurátori kutatások mutatták, Esterházy ’Fényes’ Miklós idején aligha lehetett k.u.k.-sárga, ha jobban tetszik, Habsburg-sárga az épület.