Régi időkről mesél Sopron Fő terének három egymás melletti, mára összekötve új életre kelt háza. Egyikük Mátyás királynak adott szállást, a másik a XV. században városháza volt, a harmadikat középkori részleteket megőrizve a XVII. században emelték.

Elegáns építészeti albumot forgatok. Írások elsősorban kortárs, esetenként műemlék épületekről, nagyvonalú fotók, tervrajzok. A szerzővel, Okrutay Miklós építésszel, műemlékvédelmi szakmérnökkel a könyvről, pályájáról, eszményeiről beszélgetünk.

Tizenhárom év, tizenötezer perc örökségvédelem, ezerkétszáz riport, a hang- és szöveganyagot kísérő megannyi fotográfia – így összegzi Kovács Olivér szerkesztő-riporter a Közkincs-kereső
archívumát, amely 2013-tól gyűjti a műemlékes, régészeti rádióműsor adásait.

„Darvas Ivánról szeretnék írni. Bocsássák meg, ha közben rólam is szó esik, de ki- és visszakapcsolódó mágnesként pályánk újra és újra találkozott” – Várkonyi Zoltán sorai 1978-ból, akkortájt nála jobban kevesen ismerték Darvas igazi arcát, színészetét.

Nánit, a szobalányt még Benke Rozália játszotta, Thisbe, Gertrud a Hamletban és Gertrudis a Bánk bánban, Cleopatra, Margit királyné a III. Richárdban, Stuart Mária, Zrínyi Ilona, Malborough hercegnő az Egy pohár vízben már Laborfalvi Róza volt.

Készülődik a Körszálló bontása – söpört végig az építész szakmán éppúgy, mint a főváros, elsősorban budai lakóin a hír. S bár a múlt század második felében emelt épületek megsemmisítése sokszor népszerű, ezúttal az ujjongás elmaradt, sőt…

Kőszeg óvárosában, a középkori szerkezetét máig őrző Jurisics téren, ahol minden háznak önálló históriája van, egymás tőszomszédságában magasodik a XVII. században emelt Szent Imre és a középkori, Szent Jakab tiszteletére szentelt templom.

Két egymásra tekintő, egymásra felelő, monumentális palota a Szabadság téren. Alpár Ignác szinte azonos időben épült, tekintélyt parancsoló alkotásai. A hajdani Tőzsdepalota és a Nemzeti Bank épülete. Egyikük megújulásra vár, a másik épp túl van rajta.

Gyakran hangzik el: egy szó, egy mondat nem önmagában él, nem önmagában van értelme, meghatározza szövegkörnyezete, s maga is meghatározza kontextusát. Nincs ez másként az épített örökséggel sem, legyen az lakóház, középület, templom, kastély, palota.

Két sárga láda várakozott a napokban a Folyamőr utcai lakópark már megépült magasházainak tövében, a járószint alatti mélységben, hogy azután érdeklődő pillantásoktól kísérve daru segítségével magasba emelkedjenek. Vajon mit rejtenek a ládák? Hová indulnak?

„Nemzeti múltunknak vannak századai, melyekből... történeti feljegyzést, vagy egy sort nyelvünkön alig vagyunk képesek felmutatni; míg...számos műemlék maradt ránk… Minden ilyen nemzeti műemlék elenyésztével nyilván történetkönyvünk egy-egy lapja szakad ki.”

Nem lebontani, inkább belakni a hajdani ipartelepeket, gyárakat, szerelőcsarnokokat. Megőrizni az építészeti emlékeket akkor is, ha nem vagy csak részben műemléki értékek, ám korukról, városuk fejlődéséről, társadalmi, gazdasági vonatkozásairól mesélnek.