Nem lebontani, inkább belakni a hajdani ipartelepeket, gyárakat, szerelőcsarnokokat. Megőrizni az építészeti emlékeket akkor is, ha nem vagy csak részben műemléki értékek, ám korukról, városuk fejlődéséről, társadalmi, gazdasági vonatkozásairól mesélnek.

Két sárga láda várakozott a Folyamőr utcai lakópark már megépült magasházainak tövében, a járószint alatti mélységben, hogy azután érdeklődő pillantásoktól kísérve daru segítségével magasba emelkedjenek. Vajon mit rejtenek a ládák? Hová indulnak?

„Darvas Ivánról szeretnék írni. Bocsássák meg, ha közben rólam is szó esik, de ki- és visszakapcsolódó mágnesként pályánk újra és újra találkozott” – Várkonyi Zoltán sorai 1978-ból, akkortájt nála jobban kevesen ismerték Darvas igazi arcát, színészetét.

Negyven éve egy születésnapi interjúban azt mondta, az ember lehet ugyanabban a pillanatban egyik énjével hatéves, a másikkal ötszáz. Akkor Makk Károly, a múlt század második felének kiemelkedő filmes egyénisége hatvanesztendős volt. Ma száz lenne.

Végig ennek az anyaföldnek a szülötte e szép épület, nincs ehhez köze se idegen múltnak,
se modern külföldi jelennek: idevaló, tövesgyökeres alkotás – a művészettörténész
Lyka Károly jegyezte föl e mondatot Lechner Ödön Postatakarékpénztár palotájáról.

Ma lenne kilencven esztendős és már négy éve nincs köztünk Törőcsik Mari. Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, háromszoros Kossuth-díjas színésznőre, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjára az Országút korábbi írásával emlékezünk.

Legyen a kastélyban ötvenkét szoba, ahány hét van egy esztendőben, s az ötvenkét szoba háromszázhatvanöt ablakkal (ahány nap van egy évben) nézzen a hatalmas angol parkra – szól a szabadkígyósi historizáló neoreneszánsz Wenckheim-kastély legendáriuma.

Eredeti rajzok, fotók, makettek, hanghatások, hang- és filmfelvételek idézik fel Makovecz Imre képzelőerejét, hitét, szimbolikát hordozó, megszületett és tervezőasztalon maradt alkotásait a Műcsarnok Angyalok és építészet című kiállításán.

Eredeti rajzok, fotók, makettek, hanghatások, hang- és filmfelvételek idézik fel Makovecz Imre képzelőerejét, hitét, szimbolikát hordozó, megszületett és tervezőasztalon maradt alkotásait
a Műcsarnok Angyalok és építészet című kiállításán.

Robusztus, permi vörös homokkő oszlopok, finom egyenetlenséggel vakolt fehér falak, keskeny ablakokon beszűrődő természetes fény, minimalista kőoltár, fölötte függő fémkorpusz és sírkő, nyújtott, csavart szárú görög kereszttel – a Királykripta Tihanyban.

Régi időkről mesél Sopron Fő terének három egymás melletti, mára összekötve új életre kelt háza. Egyikük Mátyás királynak adott szállást, a másik a XV. században városháza volt, a harmadikat középkori részleteket megőrizve a XVII. században emelték.

Legyen szeptember harmadik hétvégéje a műemlékeké, az épített örökségé, vegyük észre hol, milyen környezetben élünk, mit mesélnek a házak, a falak, a díszítések a régmúltról és a közelebbi időkről – ez az alapgondolata a Kulturális Örökség Napjainak.