Megismerkedésünkkor, húsz éve a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal műemlék-felügyelője volt, pályáját nem módosította, a világ változott, s Veöreös András építész ma örökségvédelmi szakügyintéző, nem mellesleg egyetemi docens, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság új elnöke.

Legépebben megmaradt román kori műemlékünk – elterjedt vélekedés a jáki apátsági templomról. Valóban? A korszak kiemelkedő emléke, de ünneprontás nélkül sem feledkezhetünk meg a későbbi építészeti beavatkozásokról, amelyekkel együtt mai teljességét hordozza.

Több mint egy évtizede, hogy nagyobb társasággal a Dunán hajóztunk. Kedves barátnőm Sepsiszentgyörgyön élő testvére, bár nem először látta, érdeklődéssel nézte a Duna-parton a házsorokat, kérdezgetett az épületekről, építészetükről, múltjukról, jelenükről.

Kicsit sárgább, kicsit savanyú, de a miénk…  a műemlékvédelem Citrom-díja óhatatlanul fölidézi A tanú szállóigévé vált mondatát. Ha nem is sárgább, de kétségtelenül savanyú. Bizony az. És bizony a miénk, hogy a méltatlan műemlékgondozásra figyelmeztessen.

Andrássy Gyula gróf álma, a pesti Sugár út a Belvárost volt hivatott összekötni a Városligettel. Az 1870-ben született határozat próbája lett a Podmaniczy Frigyes báró (Krúdy Gyula „Budapest vőlegényé”-nek nevezte) elnökölte Közmunkák Tanácsa működésének.

Amikor Fertőd–Eszterházán húsz éve az Esterházy-kastély felújítása a homlokzatfestéshez érkezett, művészettörténeti, restaurátori kutatások mutatták, Esterházy ’Fényes’ Miklós idején aligha lehetett k.u.k.-sárga, ha jobban tetszik, Habsburg-sárga az épület.

„Aki nem tud, az tanít, aki tud, az teremt. Amit én elértem, azt csak azért sikerült, mert nem az iskola négy fala közé bújtam meg, hanem megismertemazt az emberanyagot, amit alakítani akartam” – Számvetésében írt így Turi Sándor, a paszabi tanító.

Hatvanesztendős a hol alapműként emlegetett, hol vitatott, imádott és átkozott Velencei Karta, s harmincéves a sorfordító Narai Dokumentum. A Műemléki Világnap tudományos tanácskozásán a karták mai értelmezéséről, újragondolásáról lesz szó.

Szabolcsban a Holt-Tiszánál, a folyó hajdani árterén, ahogy a helyiek emlegetik, a korábbi ólaskertekben talált rá Andrássy Gyula gróf uradalmának arra a magaslati területére, amelyet érdemesnek s a világ zajától elég távolinak vélt álomkastélya fölépítésére.

Csakis belülről lehet megérteni a színházat. Csak aki a színpadon van, az tudja, hogyan működik az egész. Kevés, ha a rendező elméletben útba igazítja a színészt, érezni kell az egységet. Ott kell élni együtt, ez a színház lényege – Tordy Gézát idézem.

Zsámbék neve manapság egyet jelent késő román templomának aszimmetrikus tornyaival, magasba meredő oromfalával sejtelmes sziluettet kirajzoló, szoborszerű romjával. Memento. A hajdani templomé, pusztulásé, az elhagyatottságé, a műemlékvédelemé. Memento. Vajon meddig?

Egy új lemezalbum három LP-koronggal, két dalnok – múlt s jelen: Cseh Tamás és Víg Mihály, a dalszerző író Bereményi Géza, a homályból földerengő, hajdani színházi előadás: az Uránbányászok, László Lajos igaz története meg a rendező: Paál István.