Milyen titkokat őriz a föld mélye? Milyen tárgyi emlékeket és szellemi kincseket rejtenek a templomok sírhelyei, föltárásukkal miféle tudás birtokába juthatunk a régmúlt időkről? Erről beszélgettünk Pap Ildikó Katalin régésszel és Nagy Rebeka textilrestaurátorral.

Vajon milyen különös elképzelés vezette a katonává lett lotaringiai nemest, aki 1686-ban részt vett Budavár visszafoglalásában, hogy a Gömör–Szepes felől nagy medereséssel érkező Bódva folyó szigetén építse föl nagyvonalú, barokk kastélyát?

Utak – kapcsolatok – hálózatok. Idén e központi téma köré szerveződik szeptember harmadik hétvégéjén a Kulturális Örökség Napjainak műemlékvédőket, műemlékeket, szűkebb és tágabb pátriájukat kedvelők, tisztelők Európa-szerte megrendezett eseménysorozata.

Megismerkedésünkkor, húsz éve a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal műemlék-felügyelője volt, pályáját nem módosította, a világ változott, s Veöreös András építész ma örökségvédelmi szakügyintéző, nem mellesleg egyetemi docens, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság új elnöke.

Majd három évszázada, 1736-ban Pestre költözött a burgenlandi kovácsmester, Unger Benedek. Letelepedett, berendezte műhelyét előbb az Új-Világ, ma Semmelweis utcában, majd az Egri (Hatvani) kapunál, a mostani Kossuth Lajos utcában. Megnősült, családot alapított.

Legépebben megmaradt román kori műemlékünk – elterjedt vélekedés a jáki apátsági templomról. Valóban? A korszak kiemelkedő emléke, de ünneprontás nélkül sem feledkezhetünk meg a későbbi építészeti beavatkozásokról, amelyekkel együtt mai teljességét hordozza.

Több mint egy évtizede, hogy nagyobb társasággal a Dunán hajóztunk. Kedves barátnőm Sepsiszentgyörgyön élő testvére, bár nem először látta, érdeklődéssel nézte a Duna-parton a házsorokat, kérdezgetett az épületekről, építészetükről, múltjukról, jelenükről.

Kicsit sárgább, kicsit savanyú, de a miénk…  a műemlékvédelem Citrom-díja óhatatlanul fölidézi A tanú szállóigévé vált mondatát. Ha nem is sárgább, de kétségtelenül savanyú. Bizony az. És bizony a miénk, hogy a méltatlan műemlékgondozásra figyelmeztessen.

Andrássy Gyula gróf álma, a pesti Sugár út a Belvárost volt hivatott összekötni a Városligettel. Az 1870-ben született határozat próbája lett a Podmaniczy Frigyes báró (Krúdy Gyula „Budapest vőlegényé”-nek nevezte) elnökölte Közmunkák Tanácsa működésének.

Amikor Fertőd–Eszterházán húsz éve az Esterházy-kastély felújítása a homlokzatfestéshez érkezett, művészettörténeti, restaurátori kutatások mutatták, Esterházy ’Fényes’ Miklós idején aligha lehetett k.u.k.-sárga, ha jobban tetszik, Habsburg-sárga az épület.

„Aki nem tud, az tanít, aki tud, az teremt. Amit én elértem, azt csak azért sikerült, mert nem az iskola négy fala közé bújtam meg, hanem megismertemazt az emberanyagot, amit alakítani akartam” – Számvetésében írt így Turi Sándor, a paszabi tanító.

Hatvanesztendős a hol alapműként emlegetett, hol vitatott, imádott és átkozott Velencei Karta, s harmincéves a sorfordító Narai Dokumentum. A Műemléki Világnap tudományos tanácskozásán a karták mai értelmezéséről, újragondolásáról lesz szó.