Vajon van-e még építész, akinek munkássága, megépült házainak sora oly mértékben hatással volt az elmúlt öt évtized budapesti városképének alakulására, mint Finta Józsefé. Az akkor fiatal tervező neve a Duna Intercontinental Szállóval lett egyszeriben ismert.

Egy új lemezalbum három LP-koronggal, két dalnok – múlt s jelen: Cseh Tamás és Víg Mihály, a dalszerző író Bereményi Géza, a homályból földerengő, hajdani színházi előadás: az Uránbányászok, László Lajos igaz története meg a rendező: Paál István.

A négy nagy – így jegyzi az építészettörténet az Árpád-korból csekély számban fennmaradt román templomunkat. Ják, Lébény, Zsámbék, Türje. Az első háromról sok szó esik, megújulásról, méltatlan sorsról, újraépítésről. S eközben a negyedik csöndben életre kelt.

Élhető, fejlődő Budapest, amely hitelesen őrzi és a jövő számára továbbadja múltját, jelenét. Erő Zoltán három éve a város főépítésze, nem kinevezésekor kezdett a főváros építészeti, műemléki, városrehabilitációs és városfejlesztési kérdéseivel foglalkozni.

Középkori kistemplomok, apátságok, kolostorok, temetők, üveghuta, kovácsműhely, oskolamesteri ház… a Bodrog vidékén, a Mátrában, szerte Nyugat-Magyarországon. Hat évtized a régészet jegyében Valter Ilona régésznek, a történettudományok kandidátusának pályája.

Majorságokat választott el egymástól a Feld Gasse az 1720-as években, amikor Pest városfala a mai Kiskörútnál húzódott. Alig húsz évvel a történelmi városrészek egyesítése előtt Grosse Feld Gasseként jegyezték az okiratokba a majdani Nagymező utcát.

Műemlék-helyreállítások, felújítások, építkezések, fejlesztések (méltók és joggal vitatottak) kísérik a Veszprém–Balaton Európa Kulturális Fővárosa eseménysorozatát. Aligha lehetne más, jobb helyszíne idén az Országos Műemléki Konferenciának.

Újjáépíteni vagy romként megtartani? Identitásra, rosszabb esetben turizmusra hivatkozva újraemelni elpusztított falakat, vagy megőrizni a megmaradottat, s építészettörténeti kutatásokkal megfejteni titkukat és kiegészítve újrateremteni? A műemlékvédelem dilemmái.

Szeptember harmadik hétvégéjén, ha a közintézmények és a magánházak tulajdonosai, lakói is úgy gondolják, országszerte épületkontúr-rajzos és EU-csillagos, kék zászló kerül a homlokzatra, messziről mutatva, hogy az épület várja az érdeklődőket.

Az ünnepelt szoprán nem titkolta az építész előtt, határozott ízlésétől, elképzelésétől minden idegen, ami modern. S leendő villájukhoz férje már meg is vásárolta bontásból a tetőcserepet, az ellipszis vonalú csigalépcsőt, az intarziás parkettát…

A Nemzetitől a Nemzetiig – az indulástól a kiteljesedésig. De Blaskó Péter tökéletesnek tetsző pályaíve az állomások nélkül keveset mond. Színházakról, színészetről, meghatározó rendezőegyéniségekről, a Tragédiáról és Peer Gyntről is beszélgettünk.

Elhanyagolt kert, hámló vakolatú, berendezésétől megfosztott épület – ezt látta nagykárolyi Károlyi László gróf, amikor ötven év után átlépte gyermekévei otthonának kapuját. Álma az volt, hogy a kastély és a park újra olyan lesz, ahogyan az emlékezetében élt.