Ugyan a világ zaja valóban elkerülte a környéket, Tiszadob mégsem volt ismeretlen, a régészeti ásatások szerint már a honfoglalás előtt lakott település első írásos bejegyzése 1220-ból való, volt királyi birtok, majd az egri püspökség tulajdona. A Báthoriak jegyezték, utóbb II. Rákóczi Ferenc és nővére, hogy azután a Károlyiaké legyen, s tőlük kerüljön a XVIII. században házasodás révén az Andrássyakhoz. És itt indította el 1846-ban gróf Széchenyi István a Tisza szabályozásának nagyszabású tervét. Andrássy gróf – a kiegyezés utáni Magyarország első miniszterelnöke, utóbb a Monarchia külügyminisztere – a korabeli krónika szerint 1872-ben Linzbauer István pesti építésszel gótikus kastélyt terveztetett tiszadobi birtokára. A leendő épület tán nem nyerte el a gróf tetszését, vagy esetleg más oka volt, de akkor nem épült föl csak egy svájci stílusú vadászlak, amely azonban alig tíz évre rá leégett. Így került sor 1880-ban a nagykastély építésének megkezdésére.

Találgatások, föltételezések, tündérmesék kísérték a kastély históriáját, ahogy sok mindenről mesél a helyi legendárium is.

Mondogatták, le is írták, nyomtatásban is megjelent, hogy a gróf maga tervezte a kastélyt, a legkisebb részletekbe sem engedett beleszólást, s a meghívott építész, a Bécsben és Budapesten dolgozó szászországi Meinig Arthur mindenbe beleegyezett. A fáma arról is regél, hogy Andrássy gróf idevárta volna legendás szerelmét, Erzsébet királynét, s a kastélyt valójában számára építtette volna.

A stukkós mennyezetű nagyszalon
Fotó: NÖF

 

Így volt-e, vagy sem, örök titok, már ami a várakozást illeti. Ám kétségtelen, a kastély egységes és határozott stílusa, építészeti megoldása avatott tervezői kézre utal. Meglehet, hogy Andrássy gróf elképzelései, álmai élnek a kastély külalakjában, de azokat csakis biztos tervezői tudású alkotó valósíthatta meg.

Andrássy fantáziáját a Loire-völgyi késő középkori várkastélyok vezették, láthatta őket a forradalom és a szabadságharc utáni franciaországi emigrációjában.

Ezekről beszélhetett Meinignek, ezek adhatták a kastély előképét. S az sem kizárt – jegyezte meg a historikus kastélyokról szóló tanulmányában Sisa Béla –, hogy a stílusválasztásban szerepet játszott a gróf felesége, Kendeffy Katalin is, hiszen a Kendeffy család másik ága hasonló kastélyokat építtetett az 1870-es években Erdély déli vidékén, Őraljaboldogfalván és Kenyeresden. Másfajta értelmezés szerint a vajdahunyadi vár elemei jelennek meg a romantikus kastélyon, talán a brassói Katalin-bástya jellegzetes őrfiatornyai, Marosvécs reneszánsz kapulakótornya, Törcsvár kastélyának délkeleti tornya.
 

A könyvtárszoba a kerek torony aljában
Fotó: NÖF

 

Meglehet, s ami látható, az épület aszimmetrikus főhomlokzatát két torony fogja keretbe, a kúpsisakos kerek és gúlasisakú négyzetes. A négyszögletes toronyhoz közelebb csúsztatott bástyaszerű középrizalit, párkánya fölötti kerek saroktornyaival meghatározó eleme az épületnek.

Különlegessége a középkori várakra emlékeztető, védőfolyosót imitáló, lőrésszerű ablaksor a tornyok és bástyák legfölső szintjén.

Két alacsonyabb négyzetes bástya és egy karcsú lépcsőtorony határozza meg a hátsó front képét, innen nyílik a kastély főbejárata, fölötte az Andrássyak címerével díszített, hatalmas, háromosztatú kőkeretes üvegablak mögött fut a lépcsőház a háromkarú, áttört faragású, tölgyfakorlátos főlépcsővel. A dongaboltozatú, gipszstukkós lovagteremben – amely hajdan közlekedőtérként és a társasági élet helyszíneként egyaránt használatos volt –, a gótikus-reneszánsz kőkandallón olvasható a család vezérlő elve: Fidelitate et Fortitudine – hűség és bátorság.

A hajdani ebédlő hangulatát idézi föl a berendezés
Fotó: NÖF

 

Andrássy gróf művét fia ifjabb Andrássy Gyula fejezte be. A kastély belső berendezéséről bútorzatáról, könyvtáráról és műkincseiről a fennmaradt följegyzések, korabeli fotográfiák mesélnek, ezek alapján lehetett rekonstruálni, berendezni a történeti tereket. A földszinten L alakban sorakozó termek közül az első a szabálytalan alakú, a középrizalit irányába nyújtózkodó, növényi ornamentikájú, stukkós mennyezetű nagyszalon. A terem keletre néző szomszédságában volt Andrássy gróf dolgozószobája, amelyből a kerek torony aljában a bibliotéka nyílt. Az eredeti könyvespolcokról a könyvgyűjteményt széthordták, elpusztították, a ma ott sorakozó kötetek adományból kerültek a könyvtárba. A tagolt tölgyfa burkolatú fekete ebédlő keletre néz, a képnyílások fekete-bordó-arany griffes tapétájának rekonstruált darabja látható.

Az 1910-ben Möller István tervei nyomán az épülethez toldott télikert üvegablakait Rippl-Rónai József festményei alapján Róth Miksa alkotta.

Az eredeti fölső üvegtáblák megmaradtak, a kiegészítések Balogh Eleonóra rekonstrukciós munkái Annak idején ez a helyiség volt hivatott befogadni a budapesti Andrássy-palotából érkező, Rippl-Rónai József tervezte szecessziós ebédlőberendezést. A nagyszalontól nyugat felé a királyi vendéglakosztály nyílt, míg a királynői fölötte, az első emeleten kapott térsort. Ugyancsak az első emeleten voltak a grófi házaspár lakosztályai, míg a vendégszobák a második emeletre kerültek.
 

Áttört faragású tölgyfakorlátos lépcsőház vezet az emeletre 
Fotó: NÖF/Csutkai Csaba

 

Itt nevelkedett ifjabb Andrássy Gyula korán elhunyt testvérének, a műgyűjtő Andrássy Tivadarnak négy lánya, köztük Andrássy Katinka, a későbbi „vörös grófnő”. Az Andrássy család azonban nem sokáig élvezhette a romantikus kastélyt, látványos kialakítású angol- és franciaparkját, rózsalugasát, főhomlokzata előtt a magasból nézve középkori liliomot ábrázoló bukszuslabirintust – ahonnan az erdőn át nyiladék vezetett a Tiszáig – közepén Fadrusz János Leányszöktetésével.
 

Fadrusz János Leányszöktetése a kertben 
Fotó: NÖF/Wisnovszky István

 

Zord idők következtek a kastélyra, s erre, mint oly sok másiknak, nem is kellett a második világháborúig várnia. Fegyveres forradalmárok érkeztek Polgár felől 1918-ban, az ablakokat szétlőtték, betörtek az épületbe, kifosztották, berendezését földúlták, szétzúzták, a műtárgyakat összetörték, széthordták, nem kíméltek semmit.

Hogy mi történt, mi sem a két világháború között, arról kevesebb történet szól, ám ahogy az itt élők mondják, Andrássy gróf többet nem tette be a lábát megcsúfolt, megszentségtelenített kastélyába.

A második világháború végén román katonai kórházat rendeztek be az épületbe, majd az akkortájt szokásos államosítás után gyermekek menhelye lett. S tegyük hozzá, nem is akármilyen gyermekotthon, az itt élők nemcsak lakták a kastélyt, de amennyire tudták, gondozták, nevelőtanáraik és szakemberek irányításával karbantartották, kisebb szakmunkákat maguk végeztek el, aztán 2007-ben a településen fölépült a gyermekek új otthona.

Az Andrássyak történetéről mesél a kastélyban berendezett kiállítás
Fotó: NÖF 

 

Ideje volt, hiszen akkor már két esztendeje megkezdődött a kastély fölújításának tervezése. A tetőszerkezet és a külső homlokzatok után sor került a belső terek, az eredeti térszerkezetek helyreállítására, avatott kő-, fa-, üveg-, fém és festőrestaurátorok munkájával. Nem maradhatott el a teljes közműrendszer korszerűsítése sem, akárcsak a kertépítési rekonstrukció. Komoly művészettörténeti kutatómunka előzte meg a megújuló kastély falfestésének, tapétázásának rekonstrukcióját éppúgy, mint a berendezés kialakítását, sikerült eredeti bútorokat is visszavásárolni, a többi bútor, műtárgy részben rekonstrukcióval, részben analógiákkal és múzeumi kölcsönzésekkel méltó módon idézi föl a hajdanvolt Andrássy-kastély megjelenését. S bár manapság, a kastély közelmúltbeli újranyitásának ünnepi forgatagában erről alig esik szó, a műemléki építészet- és művészettörténeti kutatások nyomán a külső- és belső helyreállítás tervezője, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat megbízásából 2005 és 2009 között a Zoboki–Demeter és Társai Építésziroda volt, társtervezőként közreműködött a B5 Építészstúdió Kft., Gereben és Társai Építésziroda Bt., vezető tervezőként Zoboki Gáborral, Turi Zoltánnal és Balázs Tiborral.

A fölújítás végül 2011-re befejeződött, ám jó időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a sokat megélt kastély önmagára leljen, azaz fönntartói megtalálják hivatását. Most úgy tetszik, a földszinti teremsorban, a lovagteremben, az első emeleti terek egy részében, illetve a toronyszoba két szintjén a Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztés Nonprofit Kft. gondozásában berendezett kiállítás, amely az Andrássy család históriáját, az Andrássyak műgyűjtő szerepét, a kastély történetét és velük együtt a XIX. és a XX. századi arisztokrata életmódot mutatja be, valamint az épületegyüttesben fél évszázadig működő gyermekotthon hétköznapjainak fölelevenítésével színvonalas múzeumi funkciót kapott. Kérdés, vajon mit hoz a jövő.

Meg tud-e maradni múzeumként, képes-e majd olyan időről időre megújuló szellemi programot adni, amellyel túllép a hosszú távon kétségtelenül fenntarthatatlan „a kastély önmaga múzeuma” léten?

Vagy más utat jelölnek (jelöltek) ki számára az állami tulajdonú (netán állami tulajdonból ki nem adható) kastélyok sorsáról gondolkodók.

Nyitókép: Az Andrássy-kastély északi homlokzata előtte a középkori liliomot kirajzoló sövénylabirintussal 
Fotó: Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztés Nonprofit Kft./Bata Tamás