Lassan két évtizede a műemlékes szakembereknek szembesülniük kellett azzal, hogy a mégoly szigorúnak és rigorózusnak tartott kulturális örökségvédelmi törvény, az előírások, a rendszeres műemlékfelügyelői szemlék ellenére a védett épületeken, környezetükben sokasodnak a brutális építészeti beavatkozások, az avatatlan átalakítások, szaporodnak az engedély nélküli, illetve korábbi helyzetre (egyes területek, épületek utólagos, például a világörökségi címből következő védettségére) hivatkozó bontások, az értékes épületek elhanyagoltak, alig vagy gondatlanul kezeltek, elhagyva pusztulnak. Akkortájt fogant meg az ötlet, hogy a Műemléki Világnapon ne csak a kiemelkedő színvonalú helyreállításokat, művészi értékű restaurálásokat, jeles régészeti föltárásokat, bemutatásokat, példaadó műemléki gondozásokat ismerjék el, hanem kontradíjjal emlékezzenek meg a rossz tendenciákról.
A Várkert Bazár 1988-ban
Fotó: Fortepan/FŐMTERV/Domonkos Endre
Így született meg a Citrom-díj, amelyet 2006-ban ítéltek oda először. Szép számmal voltak, akik lelkesen fogadták, a műemlékes szakma határozott és régóta várt kiállásaként értelmezték, de akadtak – és nemcsak a „díjazottak” között –, akik úgy vélték, fölöslegesen bántanak meg bárkit, egyébként sem lesz foganatja a próbálkozásnak.
S tegyük hozzá, az alapító szándéka szerint a díj nem személynek, intézménynek, nem épületnek szólt, hanem társadalmi jelenségeknek, melyek a legtöbbet ártanak az épületnek.
Hogy kinek volt igaza, nehéz eldönteni, annyi bizonyos, valóban voltak (és lesznek is még), akik megsértődtek, másokat azonban lépésre késztetett a Citrom. Ahogy az is tény (meglehet, nem szívderítő), hogy mindig a Citrom-díjat kísérte igazán nagy érdeklődés.
A Várkert Bazár megújulva esti fényben, Janotti Judit méltán adta vissza az összeaszott citromot
Fotó: Wikimédia Commons
S hogy mik a kritériumok, melyek közül már egy is elegendő – bár a többszörös érintettség „előny” – a Citrom-díjhoz? A legsikertelenebb új beépítés, illetve átalakítás valamely történeti környezetben; a legtökéletesebben félresikerült műemléki helyreállítás, illetve méltatlan hasznosítás; a legalaposabban kidolgozott, tanulságos épülethiba, lehet az többek között épületszerkezet, pótlás, kiegészítés; a legmegragadóbban félresikerült épületszínezés; a leginkább műemlékszerű rekonstrukció, műemlék-pótlás; a legmaradandóbbra sikerült élőműemlék – növényzet, kert, táj, tó – károsítása; a leghosszabb ideje húzódó műemlék-helyreállítás; a legmeggyőzőbb álműemlék-építés; a legeredményesebb műemlék-elhanyagolás; a karbantartás elmulasztása, a műemlékvédelemre hivatkozó káros elvi tévelygések.
Az első három díjazott jól mutatta a gondolkodás irányát: a gávavencsellői Dessewffy-kastély parkját szétdarabolták, a kastély mellé igénytelen udvarházat emeltek, a kastély pedig eközben rohamosan pusztult.
A Budapest Világörökség Király utcai védőzónájában a Robitsek-ház Hild József alkotása volt, bontásával (hiába épült vissza azóta az eredetit mímelő homlokzat), a rombolással és a ház mögé emelt épületmonstrummal súlyosan sérült a műemléki környezet.
A kecskeméti malom elbontása és a helyébe fölhúzott Malom Center város- és agrártörténeti értéket sértett.
Később többek között kontradíj járt a nyírbátori Báthori-várkastély legfélrevezetőbb helyreállításáért és hasznosításáért, az esztergomi kanonoksor értékeket semmibe vevő felújításáért, a legkedvezőtlenebb hasznosításáért, a váci főtér meglévő barokk értékeit semmibe vevő és a hitelességet mellőző helyreállításáért, a nemtörődömségért, amely a tetőt elpusztító tűzvész után a szakályi Kaposmenti Tájház megsemmisüléséhez vezetett, Kecskeméten a hajdani Rudolf-laktanya szakszerűtlenül, átgondolatlanul megválasztott új funkciója nyomán kialakult állapotáért.
Csak az emléke maradt meg a Jánossy György és Laczkovics László tervezte egykori Diplomata-lakóháznak
Fotó: Fortepan/Középületépítő Vállalat - Kreszán Albert - Koczka András - Kemecsei József
Voltak évek, amikor a bizottság nem adott ki Citrom-díjat. Nem akadt jelölt? Vagy a jelölők belefáradtak a szélmalomharcba? Azok győztek, akik úgy vélték, fölösleges a díj?
S akkor, 2016-ban váratlan döntéssel az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága önmagának ítélte a Citromot. Az indok:
a műemlékvédelem elméletében és gyakorlatában föllelhető lépéshátrány, s ebben az ICOMOS MNB felelőssége.
Önkritikus megfogalmazás, amely nem állt távol a valóságtól. Más kérdés, hogy ehhez a lépéshátrányhoz nagymértékben hozzájárult, hozzájárul az a döntéshozatal, amely igyekszik kielégíteni a történeti épületek, épületegyüttesek tulajdonosainak, lakóinak nemegyszer műemlékellenes akaratát.
Sajátossága a Citrom-díjnak, hogy a szervezők előre nem értesítenek róla senkit abból a csapatból, amelyiknek a nevéhez a jelenség, a teljesítmény kötődik, ez a Műemléki Világnap meglepetése, így az veheti át, aki – így mondják az alapítók – elsőként sértődik meg és tiltakozik az odaítéléséért. Volt már, hogy műemlékfelügyelő nyúlt a díjért, egyszer-egyszer megesett, hogy megbízó, tulajdonos lépett a nyilvánosság elé, de sokszor az ICOMOS-nál maradt a Citrom, várva, hogy talán valaki mégiscsak felelősséget érez az elrontott, elrontottnak tartott munka iránt.
Fotó: Wikimédia Commons/Johannes Maximilian
Akadt építész, aki hosszú cikkben, pontokba szedett magyarázatokkal mondta el, miért nincs igazuk a döntnököknek, személyeskedéssel is vádolta a bírálókat. S előfordult az is, hogy 2009-ben a területért felelős műemlék-felügyelő átvette a Citrom-díjat, korántsem megsértve, hiszen egyértelmű volt, hogy a Várkert Bazár (akkoriban a világ száz legveszélyeztetettebb műemlékének listájára is fölkerült az épületegyüttes) drámai állapotban van, hanem azért, hogy ezzel is hangsúlyozza a felelősséget Ybl Miklós XIX. századi remekének elhanyagoltságáért, a felújítás elmaradásáért.
Aztán amikor nagy nehezen és komoly erőfeszítések árán a Várkert Bazár megújult, Janotti Judit visszaadta az addigra összetöpörödött citromot. Idén Sajti Zsuzsa műemlék-felügyelő egy lassan másfél évtizede száradó citrommal állt elő, 2010-ben a Belvárosban még nyomokban föllelhető, XV. századi pesti városfal méltatlan állapotáért vette át a díjat, most joggal adta vissza, bemutatva a pesti városfal Bástya utcai szakaszán kialakított történeti-régészeti parkot,
amely nemcsak emléket állít a város építéstörténetének, hanem játékosan tanítva ismerteti meg a gyerekeket a régmúlt idők históriájával. S ugyan erre még nem került sor, de valaki (ha átvette, s megőrizte) ugyanígy visszaadhatná a Drechsler-palotának ítélt Citromot. A néhány éve még legrosszabbul kezelt történeti ház értéktisztelő megújulásáért ma méltán lehetne ICOMOS-díjas.
A veszprémi hajdani Szent György-kápolna védőépületének külső héjazata bontás előtt
Fotó: Jankovich György/MÉM MDK
Budapest egységes, a Világörökség által elismert városképének megsértéséért lett Citrom-díjas a MOL-torony, s ugyanabban az évben a díjjal ítélte el az ICOMOS azt a pusztítást, amelynek áldozatául esett a Szentháromság téri Diplomata-ház, így megsemmisült a múlt század második felének értékes építészeti alkotása. S ha már pusztítás, az idei Műemléki Világnap sem maradt Citrom-díj nélkül: az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság a veszprémi Szent György-kápolnát védő, a terepszintből elegánsan kiemelkedő, trapéz formájú, könnyed vasbeton héjszerkezet – Erdei Ferenc tervezői és Szlávik Tibor statikusi munkájának – értelmetlen elbontását az 1945 utáni magyar építészet újabb pótolhatatlan veszteségének tekinti. A díjat egyelőre senki sem vette át.
Nyitókép: Tíz éve lett Citrom-díjas Ybl Miklós és Wagner János két utcára nyíló bérpalotája, azóta is várja sorsa jobbra fordulását
Fotó: Heltai Ákos
