A környékbeliek, az országjárók, hazaiak és idegenből érkezettek, nem túlzás mondani, az egykorvolt monostor maradványaiért, a lankás tájban omladozó voltában is méltóságteljesen magasodó romért zarándokolnak vagy térnek vissza időről időre a Zsámbéki-medencébe. Hogy megcsodálják a hajdani Öregtemplom romját, amely megmaradt és megtámasztott falaival, megmentett hajójával és apszisával, föltárt köveivel a középkorról, későbbi századokról és a műemlékvédelem XIX. század végi nagy pillanatáról beszél. Egyszerre sugározza a pusztulás fájdalmát és a megmenekülés, a megőrzés bizalmát. Tiszteletet parancsoló rom voltában is egész, teljes.

Turisztikai köntösben

Talán nem túlzás úgy fogalmazni, egyfelől ritka fölzúdulás, másfelől éppolyan lelkendezés fogadta a bejelentést tavaly áprilisban: Zsámbék Város Önkormányzata kormányhatározat (1720/2020 (XII. 30.) nyomán a Magyar Turisztikai Ügynökségen keresztül a Kisfaludy-program keretében kiírta a Zsámbéki Öregtemplom és környezetének megújítása című tervpályázatot, amely bár nagyszabású kutatási, történeti, művészettörténeti, tudományos dokumentációt bocsátott a majdani pályázók rendelkezésére, nemigen hagyott kétséget afelől, mi a pályáztató igazi célja, kívánsága.

Elsősorban nem a rom megőrzéséről, állagvédelméről van szó, persze az is szükséges, hanem a hajdani templom és kolostor minél hitelesebbnek látszó rekonstrukciójáról, a templom liturgikus funkciójának visszaállításáról, új premontrei rendház kialakításáról „az egykori kolostor romjai felett vagy azzal szoros kapcsolatban, akár köveinek felhasználásával”, s komplex turisztikai látogatóközpont fölépítéséről.

A tervpályázat nem csinált titkot abból sem, „hogy a beavatkozás során létrejövő alkotás új építészeti entitás, a tervezőtől nem elvárás, hogy az egykori építészeti részletek tekintetében sejtéseket fogalmazzon meg”.

A templomrom északkelet felől 2021-ben
Fotó: Szigetvári Krisztián

 

Kezdeti döbbent csönd, tapogatózás és némi sajtóbeli találgatás után az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság elegáns ajánlást fogalmazott meg, hangsúlyozva az állagmegóvás, a környezetrendezés szükségességét, de kiemelve a műemlékvédelmi értékeket, szempontokat is. Megszólalt a Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete, szót emelt olyan műemlékvédelmi szakember, mint Klaniczay Péter, az egyébként munkatársaival – Szederkényi Lukáccsal, Ghyczy Dénes Emillel (AU Műhely) és Arnóth Ádám műemléki tanácsadóval – a be nem adott „ellentervet” is megalkotó Roth János építész is, mindannyian abban a hitben, hogy lehetséges olyan tervezés és döntés, amely valóban a rom állagromlásának megakadályozásáról, megőrzött rom voltának fenntartásáról, környezetének és megközelíthetőségének kialakításáról, s ily módon szakrális, kulturális és turisztikai használhatóságáról szól, nem tagadva természetesen a premontrei rend kívánságát a szerzetesi templom és kolostor jelenlétére. Roth és csapata így fogalmaz az „ellentervben”:

„Szakralitását maga a Rom tegye nyilvánvalóvá, természetesen annak elvárt védelme mellett.”

Majd így folytatja: „Az északi Sekrestye helyén új Kápolnát építünk, tizenöt-húsz fő részére, ami a Rendház miséző helye is. Mind a Rendházból, mind a Város felől akadálytalanul megközelíthető."

Azután az elmúlt év decemberében megszületett a döntés, Zsámbék városa az Építésügyi és Közlekedési Minisztériummal karöltve eredményt hirdetett, s aligha akad, aki kétségbe vonja: úgy látszik, ismét a rekonstrukció, az újraépítés gondolata került előtérbe. Tegyük hozzá, nem először. Nem titok, Möller István építész, aki a zsámbéki rom állagmegóvásával, falainak megerősítésével és megtámasztásávaltalán akaratlanul is a hazai és európai műemlékvédelem kiemelkedő alkotója lett, mégis élete végéig küzdött a templom teljes kiegészítéséért, s az is tény, hogy Budapesten az Újlipótvárosban az Árpád-házi Szent Margit-templomot Wihart Ferenc építőmester Möller Istvánnak a zsámbéki romtemplomról mintázott tervei alapján építette föl az 1930-as évek elején.

Templomsors

A XIII. században emelt késő román, kora gót, kéttornyos, bazilikális elrendezésű, háromhajós és háromszentélyes templom és a premontrei szerzetesrend kolostora állta az időt, mígnem a XV. században tűzvész pusztította. Mátyás király idejében, 1477-ben a premontreiek helyét pápai engedéllyel a pálosok vették át, gótikus átépítések kötődtek az időszakhoz. A török időben a szerzetesek menekülni kényszerültek, a monostorból erőd lett, s utóbb a településsel együtt a Zichyk birtokába kerül, hogy azután végzete az 1763-as földrengéssel teljesedjék be. A rommá lett épületegyüttes köveit a XIX. század során a betelepülők széthordták, építkezéseikhez használták. De a templomtorzó vállalva sorsát, pusztulva, tán pusztulásra ítélve büszkén állva maradt, a táj része lett.

A romok a Möller-féle téglakiegészítésekkel
Fotó: Szigetvári Krisztián

 

A XIX. század végére végveszélybe került romtemplom állagmegóvása Möller István építész feladata lett, ő az előtte járó építészgeneráció újjáépíteni akaró elgondolásával szemben az eredeti maradványok föltétlen megtartására törekedett. Az omlásveszélyes falakat és alapokat a torony alatt hét méter mélységig kibányászott üregben aláfalaztatta. A statikai pótlásokra követ, ideiglenesen téglafalazatokat alkalmazott.

A Möller-féle kiegészítéseket, téglaaláfogásokat, megtámasztásokat a XX. századi hazai és európai műemlékvédelem a mai napig példaértékűnek, s védendő műemléki értéknek tekinti.

Möller vezetésével kezdődött el az elpusztult kolostorépületek feltárása is, amelyet halála után Lux Kálmán műegyetemi professzor és fia, Lux Géza építész folytatott az 1930-as években. Az újabb emlékmentés ideje 1986-ban jött el, Valter Ilona nagyszabású ásatásai után az Országos Műemléki Felügyelőség szakemberei Sedlmayr János irányításával újra hozzáláttak a megerősítéshez, azóta azonban mintha megállt volna az élet, s mostanra kétségtelenné vált, nincs idő a halogatásra, a monumentális műemlék megmentése nem odázható el. De hogyan? Erre keresik a választ a pályázatra benyújtott tervek.

Tervek, álmok, víziók

És most a lehetetlenre nem vállalkozva, a teljesség igénye nélkül íme néhány a pályázati tervek közül. Mindenekelőtt a díjnyertes a KÖZTI pályaműve, melynek vezető tervezője Tima Zoltán és Kelemen Bálint Zoltán egyértelműen hitet tesz a templom újraépítése mellett, a terv a leendő rendház és látogatóközpont épületét a nagyrészt már kutatott kolostor területén, az egykori falakon felépítve helyezi el. „A templom romjaiban is templom (mindmáig szertartások helyszíne) – fogalmaznak a pályázati anyagban –, a nagyobb pusztulást elszenvedett kolostorrom fennmaradt épületrésze napjainkban kőtár, területe romkert. Azonban így romosan is őrzi az eredeti működés nyomait: ismert a földszinti ajtók és lépcsők helye, járósíkok pozíciója, a földszinti helyiségek és néhány emeleti traktus funkciója is jól beazonosítható. Az eredeti funkciók és azok épített terei jól megfeleltethetők a mai rendeltetésnek, az új funkcionális egységek az eredeti viszonyrendszerek szerint tudnak egymáshoz kapcsolódni.” S ami az anyagszerűséget illeti:

„A konzervált, eredeti töredékes részleteknek egy új, semleges »védő-foglalatba« helyezésével domináns arányú elem marad az »eredeti« középkori anyag és szellemiség, amelynek együtt tart tükröt a »Möller–Lux-féle« műemléki helyreállításait is magába integráló jelen a részben hiteles-rekonstruktív, részben kortárs kiegészítéseivel.”

Ezzel szemben a kolostor a régi falakon kortárs épületként emelkedik majd, ez a pályázat szerint hangsúlyozottan megjelenik a felületképzésben: a templom síkfelületű téglafalaival ellentétben a téglaelemek három-ötcentis térbeli megmozgatásával kialakítandó, „vibrálóbb felületről” szólnak a pályázók.

Megosztott harmadik díjat elnyert (a másodikat nem adták ki) a 4N Építésziroda Kft. tervezői, Tóth Csaba és Schadl Zoltán is értik, hogy a pályázati kiírás visszaépítést akar, s persze látogatóközpontot a turizmus kedvéért, ahogy idézik is: „Az ikonikus épületegyüttes megújításának általános célja elsősorban turisztikai jellegű.” Munkájuk meg is felel a követelménynek. Az ugyancsak harmadik díjas Tarnóczky Tamás Attila (Építészkohó Kft.) számára a funkcionalitás a lényeg, elutasítja a konzerválást, a sérült állapot megőrzését, tehát jöhet a visszaépítés. A cél a külső megjelenésében eredeti kőtemplom helyreállítása, a belső térben a meglévő kő és az új előregyártott, az eredeti formákat és anyagmegjelenést teljes mértékben lekövető műkő tartószerkezetek, pillérkötegek anyagának és színének megmutatásával. Az eredeti kolostor visszaépítése nem cél, az új a jelenlegi kőtár területét veszi igénybe. A látogatóközpont egy része a terepszint alá kerül.

A premontrei templom megmaradt oszlopa, ívei a múltról mesélnek
Fotó: Szekrényessy Réka/Fortepan

 

egesen eltérő gondolkodású tervek is. A LEN Architects – Román László, Nagy Zsuzsa, Horváth Gábor, Burda Dániel, Kovács Martin – koncepciójában a romtemplom karakterében és állagában megőrzendő. A tervek szerint a ledőlt főhajó északi oldalának pilléreit, valamint a csúcsíves gótikus keresztboltozat bordáit karcsú acélszerkezetből visszaépítenék, ezzel rekonstruálnák a templom főhajóterét, helyére kerülne a szentély, a templom így alkalmassá válna szabadtéri misék, szertartások megtartására. A templom lábánál elhelyezkedő rendház új épületegyüttese vizuálisan nem konkurál, a háttérben marad. A kiállító- és rendezvénytér tér a föld mélyébe kerül.

A Vikár és Lukács Építésziroda kiemelt megvételt nyert terve is szembemegy a pályázati kiírással, a romot romként őrzi meg, a hangsúlyt az állagmegóvásra, az igényes környezeti és tájépítészeti elrendezésre, a rendház és a kiszolgáló terek jól kialakított elhelyezésre teszi.

A romjelleg megőrzését, a történeti, építészeti, szakrális folytatást hangsúlyozza a Napur Architect vezető tervezője, Ferencz Marcell. A liturgikus tér használatát a romon belül, a legkevésbé szembeötlő szerkezettel, az üveggel kívánja megoldani, alkalmassá téve a vallás gyakorlására.

Egyetlen tömbbe helyezi a rendházat, a kiállítóteret, a látogatóközpontot. Ily módon egységet teremtve múlt és jelen, műemlék és kortárs építészet között. A Bord Építészeti Stúdió sem az újjáépítésre szavaz, különleges kiegészítésekkel tenné teljessé a romállapotot. A templom új terének hossztengelye az eredeti főhajóját az egykori apszisban metszené, megidézve ezzel a középkori templom háromhajós szerkezeti felépítését. A kolostor és az új látogatóközpont tömegei részben a park szintje alá kerülnének, így a jelenlegi templomkert nem sérülne, a tekintet egyértelműen a templomra irányulna.

Építészeti tervek, pontosan megfogalmazott elgondolások, álmok, víziók a fölépült múltról és a XXI. századi eszközökkel megőrzött monumentális romról. S hogy mi valósul meg, ha valóban lesz rá pénz és akarat, azt ma még csak sejteni lehet.

Nyitókép: A premontrei monostor romja Zsámbék fölött, 1929 
Fotó: Schermann Ákos/Fortepan