A két elhagyatott, látszólag pusztulásra ítélt földszintes házat díszes, vasrácsos kerítés kötötte össze, mögötte az elvadult kert hátsó részéből egy vakolatát vesztett, kupolás épület pártázatos vártornyai igyekeztek magukra vonni a tekintetet.

A lépcsőn fekete fejkendős, fekete ruhás, riadt asszony lépdel lefelé. Középtájon megáll, üveges tekintettel hallgatja a lentről monologizáló férfit… A 6Színben a Zichy Szín-Műhely Léner András rendezésében Gazsó L. Ferenc Add tovább! című művét játssza.

Sokáig őriztem egy plakátot, honnan került hozzám, arról ma már csak halvány emlékem van, a Montreux-i Jazz Fesztivált hirdette 1970-ben. Abban az évben, mikor a zenei versenyen második lett a Pege-kvartett. A zongorista Szakcsi Lakatos Béla volt.

Falusi templom, díszes kastély, városképet meghatározó házak – a múltról beszélnek, a jelenről szólnak, sokszor csak fotókról ismerősek. Az építészettel együtt élünk. Mit jelent annak, aki évtizedek óta épületeket fényképez? Hack Róberttel beszélgetünk.

Aki a múlt század második felében elvetődött a rövid és szűk Rumbach Sebestyén utcába, és fölpillantott egy palánkkal eltorlaszolt, pusztuló épületre, netán kellően tájékozott volt az építészettörténetben, azonnal megjegyezte, ha Bécsben állna…

Szeptember harmadik hétvégéje nálunk három évtizede hagyományosan a műemlékeké. A közismerteké, a bejárhatóké és azoké a zárt, belső életüket élőké, amelyek a hétköznapokon ritkán vagy egyáltalán nem látogathatók, viszont ilyenkor kitárják kapuikat.

Szakadt zakó a barna minden tónusában, Garas Dezső viselte, hatalmas vörös palást a Don Carlosból, Shakespeare-figurák fehérben, Raszkolnyikov rozsdaszínben – színek, képek, emlékek. Jánoskúti Mártával színházról, jelmeztervezésről beszélgetünk.

Kastélyok újulnak meg, hajdanvolt várak „épülnek fel” országszerte. Megszépültek, múzeumként látogatókra várnak, valamennyiben van már kávézó is. És azonkívül? Csillagfényes, meleg nyári estéken óhatatlanul felvetődik a hogyan tovább kérdése.

Forog a film, egymásra felelnek képei, régi színházi előadások, korabeli interjúrészletek, mozifilm- és dokumentumfilm-kockák, mai megszólalók. Tavaly lett volna százesztendős Sarkadi Imre, tavaly hatvan éve nincs közöttünk. A Sarkadi 101 emlékezik.

A budai Várnegyed polgárvárosában, ott, ahol a Kard utca ráfut a Bécsi kapu térre, két saroképület néz szembe egymással. Két ház, két korszak. Az évszázadok nyomait magán viselő biedermeier csíkos falfestésű palota és a XIII. századi alapokon nyugvó kortárs mű.

Tündérkastély, az örök szerelem és hűség kastélya – a környékbeliek emlegették így a Nádasdyak romantikus otthonát. Boldogság és tragédiák sora kísérte históriáját, erről is mesél a hazai kastélyépítészetben egyedülálló, romantikus műemlék.

Sűrű nádas kísérte partszakaszok, tóparti sétányok, a kertekben a villaépítészet kiemelkedő alkotásai és a népi építészet élő emlékei, a félsziget nyugati oldalának háborítatlan természeti világa, kenderföld meg levendulás… Ilyen is volt a balatoni táj.