Régi időkről mesél Sopron Fő terének három egymás melletti, mára összekötve új életre kelt háza. Egyikük Mátyás királynak adott szállást, a másik a XV. században városháza volt, a harmadikat középkori részleteket megőrizve a XVII. században emelték.

Legyen szeptember harmadik hétvégéje a műemlékeké, az épített örökségé, vegyük észre hol, milyen környezetben élünk, mit mesélnek a házak, a falak, a díszítések a régmúltról és a közelebbi időkről – ez az alapgondolata a Kulturális Örökség Napjainak.

Néhai Esterházy „Fényes” Miklós kastélyában ma is idézik Mária Terézia mondását: ha jó operaelőadást akarok hallgatni, Esterházára megyek. Hűen a legendához, hajdani szellemiséggel, korhű előadásban és mai gondolkodással szervezi programját a Haydneum.

Tizenhárom év, tizenötezer perc örökségvédelem, ezerkétszáz riport, a hang- és szöveganyagot kísérő megannyi fotográfia – így összegzi Kovács Olivér szerkesztő-riporter a Közkincs-kereső archívumát, amely 2013-tól gyűjti a műemlékes, régészeti rádióműsor adásait.

Huszonnégy esztendeje minden augusztus első hétvégéjén Vas vármegyében, a Rum–Zsennye–Rábatöttös háromszögben letelepedett művészek elképzelése nyomán a három falu szellemi életének újrateremtői megrendezik a Cicelle Aranyháromszög Művészeti Napokat.

Elegáns építészeti albumot forgatok. Írások elsősorban kortárs, esetenként műemlék épületekről, nagyvonalú fotók, tervrajzok. A szerzővel, Okrutay Miklós építésszel, műemlékvédelmi szakmérnökkel a könyvről, pályájáról, eszményeiről beszélgetünk.

Nánit, a szobalányt még Benke Rozália játszotta, Thisbe, Gertrud a Hamletban és Gertrudis a Bánk bánban, Cleopatra, Margit királyné a III. Richárdban, Stuart Mária, Zrínyi Ilona, Malborough hercegnő az Egy pohár vízben már Laborfalvi Róza volt.

Készülődik a Körszálló bontása – söpört végig az építész szakmán éppúgy, mint a főváros, elsősorban budai lakóin a hír. S bár a múlt század második felében emelt épületek megsemmisítése sokszor népszerű, ezúttal az ujjongás elmaradt, sőt…

Kőszeg óvárosában, a középkori szerkezetét máig őrző Jurisics téren, ahol minden háznak önálló históriája van, egymás tőszomszédságában magasodik a XVII. században emelt Szent Imre és a középkori, Szent Jakab tiszteletére szentelt templom.

Két egymásra tekintő, egymásra felelő, monumentális palota a Szabadság téren. Alpár Ignác szinte azonos időben épült, tekintélyt parancsoló alkotásai. A hajdani Tőzsdepalota és a Nemzeti Bank épülete. Egyikük megújulásra vár, a másik épp túl van rajta.

Gyakran hangzik el: egy szó, egy mondat nem önmagában él, nem önmagában van értelme, meghatározza szövegkörnyezete, s maga is meghatározza kontextusát. Nincs ez másként az épített örökséggel sem, legyen az lakóház, középület, templom, kastély, palota.

„Nemzeti múltunknak vannak századai, melyekből... történeti feljegyzést, vagy egy sort nyelvünkön alig vagyunk képesek felmutatni; míg...számos műemlék maradt ránk… Minden ilyen nemzeti műemlék elenyésztével nyilván történetkönyvünk egy-egy lapja szakad ki.”