Gyakran hangzik el: egy szó, egy mondat nem önmagában él, nem önmagában van értelme, meghatározza szövegkörnyezete, s maga is meghatározza kontextusát. Nincs ez másként az épített örökséggel sem, legyen az lakóház, középület, templom, kastély, palota.

Két sárga láda várakozott a napokban a Folyamőr utcai lakópark már megépült magasházainak tövében, a járószint alatti mélységben, hogy azután érdeklődő pillantásoktól kísérve daru segítségével magasba emelkedjenek. Vajon mit rejtenek a ládák? Hová indulnak?

„Nemzeti múltunknak vannak századai, melyekből... történeti feljegyzést, vagy egy sort nyelvünkön alig vagyunk képesek felmutatni; míg...számos műemlék maradt ránk… Minden ilyen nemzeti műemlék elenyésztével nyilván történetkönyvünk egy-egy lapja szakad ki.”

Nem lebontani, inkább belakni a hajdani ipartelepeket, gyárakat, szerelőcsarnokokat. Megőrizni az építészeti emlékeket akkor is, ha nem vagy csak részben műemléki értékek, ám korukról, városuk fejlődéséről, társadalmi, gazdasági vonatkozásairól mesélnek.

Miközben nincs olyan hét, hogy országszerte ne válna buldózer áldozatává korábban műemlékileg védett vagy a védettség előszobájában várakozó, netán „csak” történeti értékében fontos épület, vigasztaló, hogy megmenekülni látszik a budapesti Király utca három háza.

Különleges kincseket rejt a történeti épületekről és környezetükről, legapróbb részleteikről, múltjukról, jelenükről, sorsuk alakulásáról a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ fotótárának építészeti gyűjteménye.

Különleges kincseket rejt a történeti épületekről és környezetükről, legapróbb részleteikről, múltjukról, jelenükről, sorsuk alakulásáról a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ fotótárának építészeti gyűjteménye.

Egy éve az Országút oldalain hajdani mentorára, Entz Géza (1913–1993) művészettörténész professzorra emlékezett tanítványa, munkatársa. Példaképéről írt, akitől a napi gyakorlatot is megtanulhatta. S most tőle, az építész Harsányiné Vladár Ágnestől búcsúzunk.

Polgárvárosi házak a Várban, egymásra figyelő paloták a Bécsi kapu téren, középkori lakóház a Pala és Kapucinus utca találkozásánál, a Várkertbazár és a Mátyás-templom, a régi budai városháza… helyreállításukat műemlék-felügyelőként Janotti Judit jegyezte.

Megsárgult képeslapon elegáns, historizáló épület 1926-ból, harminc év múltán fekete-fehér felvétel, piszkos, málló vakolat, újabb fotó a hatvanas évek végéről: a házon szürke lux-flex alumíniumborítás, s manapság a régi-új, földszín homlokzat – a Corvin.

Budapesti teátrumok és a soproni színház, a szegedi Új zsinagóga meg a Rumbach Sebestyén utcai, a Krausz- és a Wahrmann-palota az Andrássy úton, a Váci utcai Pesti Hazai Első Takarékpénztár, a Károlyi-palota – új életre kelt házak, korszakos építészpályák állomásai.

Szó esett a beszélgetés első részében arról, miként gondol a közvélemény a régészetre, az őskorral, az ókorral foglalkozó tudományra, és érzékeli-e, mit jelent a középkorral foglalkozni, sötét volt-e, vagy mégiscsak színes a középkor.