„Aki nem tud, az tanít, aki tud, az teremt. Amit én elértem, azt csak azért sikerült, mert nem az iskola négy fala közé bújtam meg, hanem megismertemazt az emberanyagot, amit alakítani akartam” – Számvetésében írt így Turi Sándor, a paszabi tanító.

Hatvanesztendős a hol alapműként emlegetett, hol vitatott, imádott és átkozott Velencei Karta, s harmincéves a sorfordító Narai Dokumentum. A Műemléki Világnap tudományos tanácskozásán a karták mai értelmezéséről, újragondolásáról lesz szó.

Szabolcsban a Holt-Tiszánál, a folyó hajdani árterén, ahogy a helyiek emlegetik, a korábbi ólaskertekben talált rá Andrássy Gyula gróf uradalmának arra a magaslati területére, amelyet érdemesnek s a világ zajától elég távolinak vélt álomkastélya fölépítésére.

Csakis belülről lehet megérteni a színházat. Csak aki a színpadon van, az tudja, hogyan működik az egész. Kevés, ha a rendező elméletben útba igazítja a színészt, érezni kell az egységet. Ott kell élni együtt, ez a színház lényege – Tordy Gézát idézem.

Zsámbék neve manapság egyet jelent késő román templomának aszimmetrikus tornyaival, magasba meredő oromfalával sejtelmes sziluettet kirajzoló, szoborszerű romjával. Memento. A hajdani templomé, pusztulásé, az elhagyatottságé, a műemlékvédelemé. Memento. Vajon meddig?

Egy új lemezalbum három LP-koronggal, két dalnok – múlt s jelen: Cseh Tamás és Víg Mihály, a dalszerző író Bereményi Géza, a homályból földerengő, hajdani színházi előadás: az Uránbányászok, László Lajos igaz története meg a rendező: Paál István.

Színházuk megmentőjét, a Színészt, a nagy Bogusławskit várja a vilnai társulat. Kiábrándult, idős ember érkezik. A Mester? Próbálni kezd, unott teatralitással mondja a szövegét, ám ahogy belefeledkezik, kinyílik, fékezhetetlen lesz. Játszik és játszani tanít.

Vajon van-e még építész, akinek munkássága, megépült házainak sora oly mértékben hatással volt az elmúlt öt évtized budapesti városképének alakulására, mint Finta Józsefé. Az akkor fiatal tervező neve a Duna Intercontinental Szállóval lett egyszeriben ismert.

Egy új lemezalbum három LP-koronggal, két dalnok – múlt s jelen: Cseh Tamás és Víg Mihály, a dalszerző író Bereményi Géza, a homályból földerengő, hajdani színházi előadás: az Uránbányászok, László Lajos igaz története meg a rendező: Paál István.

A négy nagy – így jegyzi az építészettörténet az Árpád-korból csekély számban fennmaradt román templomunkat. Ják, Lébény, Zsámbék, Türje. Az első háromról sok szó esik, megújulásról, méltatlan sorsról, újraépítésről. S eközben a negyedik csöndben életre kelt.

Élhető, fejlődő Budapest, amely hitelesen őrzi és a jövő számára továbbadja múltját, jelenét. Erő Zoltán három éve a város főépítésze, nem kinevezésekor kezdett a főváros építészeti, műemléki, városrehabilitációs és városfejlesztési kérdéseivel foglalkozni.

Középkori kistemplomok, apátságok, kolostorok, temetők, üveghuta, kovácsműhely, oskolamesteri ház… a Bodrog vidékén, a Mátrában, szerte Nyugat-Magyarországon. Hat évtized a régészet jegyében Valter Ilona régésznek, a történettudományok kandidátusának pályája.