Talán nem volt elég vonzó az építtetőknek a Folyamőr cím, mindenesetre a Waterfront City hangzatosnak tetsző nevet kapta az Óbudán, Aquincumtól délre épülő lakópark, amelynek 2017-ben megkezdett kötelező, előzetes régészeti föltárása római kori maradványokat sejtetett. Mint a Budapesti Történeti Múzeum feltárást vezető két régésze, Budai Balogh Tibor és Milbich Tamás elmondta, a hajdani katonai település városszövete rajzolódott ki a korábbi bolygatások ellenére aránylag nem is túl mélyen.
Különleges pillanat volt, amikor az ásatás során Mithras-szentély falaira bukkantak 2023 késő őszén.
A kisméretű, teljes egészében csak 2024-ben feltárt szentélyt Mithras tiszteletére a vallás gyakorlásának helyszíneként építették a Kr. u. II. században, vagyis több mint ezernyolcszáz esztendeje. Bár Aquincum tágabb környezetében korábban több Mithras-szentélyt is feltártak, a katonaváros területén ez az első.
Régészek vizsgálják az ezernyolcszáz éves maradványokat
A korábbi, nyilvános kultuszokhoz a Mithras-misztérium titkos szertartásain csak férfiak vehettek részt, akiket titoktartási eskü letételét követően a vallási vezető beavatott. Ez a vallás a II. századtól az egész Római Birodalom területén elterjed, követői között főként hivatalnok-rabszolgák és katonák voltak. A kultusz középpontjában Mithras isten csodás tettei álltak. A szertartásokat kizárólag barlangszerűvé kiképezett szentélyekben, mithraeumokban tartották, szentélyen kívüli vallásgyakorlatra nem került sor. A IV. század végén más nem keresztény vallással együtt betiltották, így Európában Mithras tisztelete hamarosan megszűnt.
A szarmata betörést (Kr. u. 260) követő zűrzavaros időszakban a szentély elhagyatottá vált, beszakadhatott a teteje, falai a föld alá kerültek, akárcsak a többi római kori épületmaradvány. Ugyan az Óbudai Szeszgyár XIX. századi építése, bővítése és közművesítése során nem maradt érintetlen a terület, a Mithras-szentély viszonylagos épségben vészelte át az időt. Mint a mostani feltárásról és kiemelésről szóló tájékoztatóból kiderült,
a falakon kívül négy stukkó- és festéknyomot hordozó oltárkőre bukkantak, megmaradt a festett föliratú, egyedi Transitus-oltár, fontos lelet a fríg sapkás alakokat ábrázoló ólomvotív (fogadalmi ajándék), egy nagy patás háziállat koponyája az alatta elhelyezett háromlyukú mécsessel, valamint egy kőtál töredéke.
Az egykor a szentély falát díszítő falfestmény leomlott darabjainak összeillesztése során ugyancsak fríg sapkát viselő férfi, talán Mithras portréja rajzolódott ki. A római Mithras-kultusz sajátságos ikonográfiai programját perzsa és görög képi előzmények felhasználásával alakította ki a Kr. u. I. századi Kis-Ázsiában. Így magyarázható Mithrasnak és két fáklyahordozójának jellegzetes sapkamotívuma és keleties viselete.
Kirajzolódó falkép
Bár az aquincumi terület a föltételezett emlékek miatt régészeti védettség alatt állt, a valódi értékek pontos ismerete előtt született beruházási terv teljes egészében elpusztította volna a szentélyt és környezetét. Ahogy arról 2024 februárjában az Országút is beszámolt, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság állásfoglalást adott ki a történeti jelentőségű mithraeum védelmének, megőrzésének, méltó bemutatásának szükségességéről.
Alig több mint egy esztendő telt el, s a beruházó Biggeorge Property elismerésre méltó megértéssel, a kulturális kincs iránti tisztelettel újragondolta beépítési programját, s ahogy Kutasi Gábor fejlesztési igazgató magyarázta,
a szentély maradványai két év múlva a jelenleg tervezési stádiumban lévő védőépületben, a mai járószinten, a majdani mélygarázs tetejére telepített parkban láthatók lesznek.
S addig? A föltárt romfalakat a Budapesti Történeti Múzeum régészei a megtalálás helyszínén „fölszeletelték”, avatott szakemberek gondosan ládákba csomagolták (íme, a sárga ládák titka), daruval kiemelték, hogy az építkezés befejezéséig szakszerűen tárolják.
Nyitókép: Útrakészen a Mithras-szentély maradványait rejtő ládák
Fotók: Kovács Olivér
