Hogyan születtek a Pécsről induló, Bécsben, utóbb Weimarban, a Bauhausban tanuló, majd az asztalosműhely tanáraként dolgozó, Németországban, Angliában, még inkább Amerikában naggyá lett építész-bútortervező, a magyar származású Breuer Marcell az ipari formát és a kényelmet egyesítő, méltán világhíres bútordarabjai? Mitől, vagyis inkább kitől lett Vaszilij a Vaszilij-szék, mitől/kitől a Cesca? A történet a Bauhaus idejére, 1925-re nyúlik vissza, Breuer Marcell

hajdan B3-nak nevezte a széket, amelynek a legenda szerint Adler típusú kerékpárja, annak is a kormánya volt az ötletadó ihletője.

Úgymond, ha a bicikli könnyű, bírja az igénybevételt, miért ne lehetne mintája egy acélcsővázas széknek.

A festőművész barát, Kandinszkij volt a névadója a Vaszilij-széknek
Fotó: Hack Róbert/MÉM MDK sajtófotó 

 

Alakította, finomította a kezdeti terveket, mígnem megszületett az első hajlított, krómozott acélkeretlábú, szinte lebegő hatású szék, melynek kárpitja (inkább huzatnak mondhatjuk) megerősített, Eisengarn pamutszövet volt. A B3 egyik első példánya a festőművész barát, Vaszilij Kandinszkij lakásának kedvelt darabja lett. S amikor az 1960-as években először Itáliában ismét gyártani kezdték, kapta a Vaszilij nevet. A B3-at három esztendő múlva követte a B64, Breuer fogadott leányának, Francescának, Cescának ajánlotta a csőszerű acélvázas, fonott ülésű és hátlapú bútordarabot, amely könnyed változatban ötvözi a kézműves hagyományt és az ipari formát. Breuer 1936-ban, már Londonban megbízás alapján tervezte a csővázas székek rétegelt lemezes pihenőszék-változatát, az Isokon-hosszúszéket.

Breuer Marcell tervezte az Isokon-heverőt is 
Fotó: Hack Róbert/MÉM MDK sajtófotó

A modernista művésznek, a pillangó formájú tetőkapcsolatok megalkotójának sikere az építészetben sem maradt el. Lakó- és családi házak követték egymást, az elsők sorában a wiesbadeni Harnischmacher-ház, saját, Gropiusszal együtt tervezett otthona Massachusettsben, és középületek, köztük a párizsi UNESCO-székház, New Yorkban a MoMa, a Museum of Modern Art mintaháza és a Whitney Múzeum.
 

Breuer Marcellnak azonban itthon nincs épülete, s tőle származó tárgy is kevés jutott el szülőhazájába.

 
A Magyar Építészeti Múzeum – Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (MÉM MDK) most ezt a hiányt igyekszik, ha pótolni nem is, de talán kisebbíteni a két amerikai magángyűjteményből megvásárolt jelentős tárgyegyüttessel. Egyik része Breuer Marcell Cape Cod-félszigeten álló wellfleeti nyaralójából származik, a másik Szarvasy Mihály, New Yorkban élő magyar gyűjtőnek köszönhetően került a MÉM MDK gyűjteményébe.
 
 

Breuer Marcell Wellfleetben
Fotó: Tamás Breuer/MÉM MDK sajtófotó

 
Tamás Breuertől, az építész fiától vásárolta meg tavaly a félsziget modern építészeti örökségének megőrzésére, megmentésére és hasznosítására életre hívott alapítvány, a Cape Cod Modern House Trust az 1949-ben épült wellfleeti nyaralót, s idén nyárra fejeződött be a ház felújítása – meséli Sebestyén Ágnes Anna, a MÉM MDK főmuzeológusa, aki maga is járt Wellfleetben, szakértőként tartotta a kapcsolatot az alapítvány alapító igazgatójával, Peter McMahonnal (akárcsak New Yorkban Szarvasy Mihállyal), s szakmailag koordinálta a műtárgybeszerzést.
 

A Breuer-nyaralo Wellfleetben
Fotó: Sebestyén Ágnes Anna/MÉM MDK

 
Mint elmondta, Tóbiás Tas, az Offbeat Budapest & Vienna szerzője hívta fel az intézmény figyelmét a vásárlás esetleges lehetőségére, és kötötte össze a Cape Cod-i alapítvánnyal, amely gyakorlata szerint a helyi Nemzeti Parkban lévő modernista épületeket felújítja, nyaranta turisztikai célra hasznosítja, valójában ez fedezi a karbantartást, a működés költségeit, ahová majd ősszel beköltözhet egy képzőművész vagy más alkotó, aki valamilyen projekten dolgozik, télre azután bezárják az üdülőházakat. A Breuer-nyaraló az alapítvány egyetlen saját épülete, s az az összeg, amelyet a megvásárolt tárgyakból kaptak, a felújítást segítette.
 
 

A nyaraló terasza még az eredeti bútorokkal 
Fotó: Sebestyén Ágnes Anna/MÉM MDK

 

Öt, egykor Breuer által használt bútort vásárolt meg a MÉM MDK a wellfleeti nyaralóból: egy hajlított fából készült Isokon-heverőt, a híres csővázas Vaszilij-szék egy példányát és egy Cesca-széket, valamennyi a múlt század hatvanas éveiből való, továbbá
 

betonelemekből és kőlapból összeállított asztalát és egy hozzá tartozó, az építész fia által ácsolt faszéket,

utóbbiak kimondottan a nyaralóba készült, egyedi darabok, hajdan a pihenőház teraszán álltak. Különlegesség az a két épületelem-makett, amelyek ugyancsak a nyaralóból kerültek elő, és az egykori Breuer-iroda munkáját, Breuer építészeti vízióit láttatják. Az egyik makett a franciaországi IBM kutatóközpont egyik tervezett pillérjét, a másik a svájci Baldegg-kolostor részletét láttatja.
 

A wellfleeti ház teraszának asztala is a Magyar Építészeti Múzeumba került Fotó: Hack Róbert/MÉM MDk sajtófotó

 
Megvettünk húsz dedikált könyvet – folytatja a főmuzeológus –, Breuer barátainak, kollégáinak, tisztelőinek, köztük Kepes György festő- és tervezőművésznek, Bőhm Viktor építésznek a bejegyzésével, ezek szépen mutatják Breuer kapcsolatrendszerét, emellett száz fénykép digitális másolati jogát, a fotográfus Tamás Breuernak a családról és az épületről szóló, az időpillanatokat regisztráló, több ezer felvétele közül.
 

Breuer építészeti vízióját mutatja a Baldegg-kolostor makettrészlete 
Fotó: Hack Róbert/MÉM MDK sajtófotó

 

Szarvasy Mihály New Yorkban élő magyar származású gyűjtőnek köszönhető az új Breuer-gyűjtemény másik része. Breuer Marcell egykori társának és kollégájának,

Hamilton Smithnek a hagyatékából származó bútorokat, könyveket és dokumentumokat,

Smithnek dedikált Breuer-monográfiákat, Breuerhez kötődő személyes tárgyakat helyezett letétbe Szarvasy a MÉM MDK-ban. Idekerült egy oklevél, amelyet Breuer Marcell és Hamilton Smith kapott a fordított zikurrat formájú, brutalista Whitney Múzeum építéséért.

Az IBM kutatóközpont egyik pillérjének makett terve 
Fotó: Hack Róbert/MÉM MDK sajtófotó

 

A Magyar Művészeti Akadémia támogatásával megvásárolt, illetve a letétbe helyezett értékes tárgyak, fontos és figyelemre méltó dokumentumok bemutatásuk után rövid ideig láthatók voltak a Walter Rózsi-villában. S hogy mi a sorsuk azonkívül, hogy az Építészeti Múzeum rangos gyűjteményét gyarapítják? A Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ tervei szerint ott lesznek a jövő évi brutalizmuskiállításon.

 

Nyitókép: A wellfleeti Breuer-nyaraló egyik belsó tere
Fotó: Tamás Breuer/MÉM MDK sajtófotó