Alig egy éve a Magyar Nemzeti Bank felújítása után az eredeti szintmagasság fölé emelt, az arányokat megváltoztató, arany bádogtetejű, hivalkodó teraszán állva egy pillanatig nem tudtam másra gondolni, mint a szemközt magasodó Tőzsdepalotára.

Különös torony magasodott évszázadokon át elhagyatottan a somogyi tájban, Ádánd község határában. Az Árpád-kori hetyei templomnak csak négyzetes téglatornya maradt meg a pusztában szoborként, végső pusztulásra vagy megmentőkre várva emlékeztetett a régmúltra.

Évtizedeken át rangot jelentett a Világörökség cím, de elhangzanak olyan vélemények is, melyek szerint inkább tehertététel, mintsem öröm. Felvetődik a kérdés, vajon van-e értelme újabb és újabb tételeket világörökséggé tenni. Erről is beszélgettünk Fejérdy Tamással – PODCAST

Egy éve sincs, hogy arról írtunk, az intézményes műemlékvédelem régi adósságát törlesztve megkezdődött Magyarország műemléki értékeinek egységes szempontrendszerű és metodikai földolgozása, járásról járásra haladva építészeti topográfiájának leírása.

Régi történet. Késő tavaszi délután volt, a budai lakás nagy teraszán beszélgettünk színházról, színészetről, színházi famíliákról, amikor Voith Ági váratlanul azt mondta, jó lenne egy könyv édesanyámról, ahogy én láttam, neked elmesélném…

„Nevezzék őt csillagnak, csalogánynak, tündérnek, csak egyet nem mondtak el róla, hogy milyen nagy drámai művésznő! Úgy vagyunk Blahánéval, mint a holddal, mindenki látja, gyönyörködik benne, lantokban dicséri – de senki sem ismeri…”

Végig ennek az anyaföldnek a szülötte e szép épület, nincs ehhez köze se idegen múltnak, se modern külföldi jelennek: idevaló, tövesgyökeres alkotás – a művészettörténész Lyka Károly jegyezte föl e mondatot Lechner Ödön Postatakarékpénztár palotájáról.

Hajlított fa Isokon-heverő, ívelt csővázas Vaszilij- és Cesca-szék, kézműves, betonelem-kőlap asztal és egy szék, két épületelem-makett, dedikált könyvek, száz fotó digitális másolati joga – Breuer Marcell hagyatékának Amerikából hazatért darabjai.

Nem lebontani, inkább belakni a hajdani ipartelepeket, gyárakat, szerelőcsarnokokat. Megőrizni az építészeti emlékeket akkor is, ha nem vagy csak részben műemléki értékek, ám korukról, városuk fejlődéséről, társadalmi, gazdasági vonatkozásairól mesélnek.

Két sárga láda várakozott a Folyamőr utcai lakópark már megépült magasházainak tövében, a járószint alatti mélységben, hogy azután érdeklődő pillantásoktól kísérve daru segítségével magasba emelkedjenek. Vajon mit rejtenek a ládák? Hová indulnak?

„Darvas Ivánról szeretnék írni. Bocsássák meg, ha közben rólam is szó esik, de ki- és visszakapcsolódó mágnesként pályánk újra és újra találkozott” – Várkonyi Zoltán sorai 1978-ból, akkortájt nála jobban kevesen ismerték Darvas igazi arcát, színészetét.

Negyven éve egy születésnapi interjúban azt mondta, az ember lehet ugyanabban a pillanatban egyik énjével hatéves, a másikkal ötszáz. Akkor Makk Károly, a múlt század második felének kiemelkedő filmes egyénisége hatvanesztendős volt. Ma száz lenne.