A Storno-ház saroképülete, mellette a Tábornokház, majd a Fabricius-ház. Így nevezik a helyiek, így írják le az útikönyvek, s így emlegetik a városképpel, a műemlékvédelemmel foglalkozó szakemberek a Fő tér északi oldalának középkori alapokon nyugvó jelentős épületeit. Azaz így emlegették a közelmúltig, mígnem a három épület és a tér negyedik nevezetessége, a Tűztorony föl nem vette – tán a bécsi Museums-Quartier mintájára – a Múzeumnegyed nevet. A házak őrzik históriájukat, s építészeti emlékként akár önmaguk múzeumai lehetnének, most kortárs építészeti megoldásokkal múzeumi térré alakultak.

Térhálós acélszerkezetű üvegkupola fedi a fogadteret

 

Három épület, amely építészeti emlékeiben, lakói históriájában – többségükben tehetős polgárok, a város életét meghatározó személyiségek – része Sopron múltjának, emlékezetének, részese mai életének. Történetük a XIV. században kezdődött, s alakult az idők során. Lakóháznak emelték mindhármat, majd az idő, a szokások, a tulajdonosok kívánalmai szerint formálódtak. A XV. században a Haberleiter família építtette a ma zárt sarokerkélyes Storno-házat, a história szerint itt időzött a Bécset ostromló Mátyás király 1482 telén, utóbb a Festeticseké lett, hogy a XIX. században idősebb Storno Ferenc, a vándor kéményseprőlegényből lett festő- és építőművész, restaurátor, műgyűjtő vásárolja meg.

A Tábornok-házat a XIV. században emelték, hátsó traktusa az első középkori városfal északi szakaszához csatlakozik.

S ahogy Sedlmayr János építész Az ún. „Tábornok-ház” helyreállítása Sopronban című tanulmányában a Műemlékvédelemben (1980/4.) leírta, a házon „az 1676-os nagy soproni tűzvész után, vagyis 1680 körüli időkből újabb gyökeres átalakítás figyelhető meg. Ekkor készült a kétemeletes késő reneszánsz árkádsor, a keleti és északi szárny előtt. A belső csigalépcső helyett külső, udvarról nyíló lépcső épült, amelynek helye a Storno-házban levőhöz hasonló. Az I. emeleten hatalmas boltozott fogadóhelyiséget alakítottak ki, amely a legtöbb soproni lakóháznak jellegzetes tere. Feltehetően e században még elkészült a háromszintes, nyugati, keskeny összekötő traktus egy része is.” Volt lakóház, s egy időben a városházának adott helyet. Római kori középület maradványaira épült a XIV. században az a ház, amely nevét a XIX. században akkori tulajdonosáról, Fabricius Endre városbíró-polgármesterről kapta. A XVII. századot idézi az udvar két, emeleti loggiája, a faragott mennyezet az utcai szárny első emeletén és a hátsó szárny alatti gótikus pince, valamint a gótikus nagyterem.

Faragott kövek, szobrok szólnak a régi időkről a lépcső alatti kiállító térben

 

A soproni középkori városmag – s benne a Fő téri épületsor – műemléki kutatása, a helyreállítás tervezése, a kivitelezés, a restaurálás a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben az Országos Műemléki Felügyelőség feladata volt, ám az idő előrehaladtával elkerülhetetlenné vált az épületek sorsának újragondolása, a lehetséges további beavatkozás a házak históriájába. Ekkor került előtérbe a múzeumi elképzelés, amely azt sugallta, hogy az eddig külön-külön, bár részben hasonló feladattal működő szomszédos épületek együtt és egységesen újuljanak meg.

Már jó ideje múzeumként működött a Storno- és a Fabricius-ház, s amikor a Fő tér revitalizációjának idején, az 1970-es évek végén Sedlmayr János tervei nyomán felújították, a Tábornok-ház hátsó frontja is múzeumi feladatot kapott.

„A múzeumi egység az épület hátsó szárnyát teszi ki, a várfalak közötti bástyakerttel – írta erről a tervező. – Idetartozik a lepusztult várostorony és a kapcsolódó egyéb középkori maradványok.” A hátsó vasbeton kiegészítés tömege, ahogy Sedlmayr fogalmazott, megfelelt a házat közrefogó másik két épület hátsó szárnyainak.

Középkori falak között átjáró vezet a gótikus fülkébe

 

Néhány esztendeje a három épület összenyitásával körvonalazódott a Múzeumnegyed elképzelése, a kialakított koncepció egyes helyiségek konzerválásáról és restaurálásáról szólt, más terekbe felújításuk után új kiállítási tereket terveztek, megint más helyiségek, térsorok új funkciót kaptak. Nyilvánvalóan a legnagyobb átalakítás a Tábornok-házra várt. A másik két, természetesen kívül-belül felújított épületet, eltekintve a tűzfalak áttörésétől, és ily módon az érintkező terek összenyitásától, azaz átjárható térbeli szerkezet kialakításától, nagyobb belső változás nem érintette. Józsa Dávid vezető tervező-építész és munkatársai – Cseh András, Tátrai Ádám, Németh Dávid, Erdei Attila építész és Bihary Sarolta belsőépítész – tervei szerint a múzeumegyüttes fogadótere, közlekedésének csomópontja a Tábornok-ház immár térhálós acélszerkezetű üvegkupolával lefedett, hajdani belső udvarába került. Mégpedig úgy, hogy

az épület átalakítva, ám a műemléki értékeket tiszteletben tartva is megőrizze és láttassa az eredeti térszerkezetet,

azokat a múltból itt maradt emlékeket (köztük gótikus ülőfülkét, késő reneszánsz oszlopokat, fagerendázatot, a hátsó traktus korábban elbontott, majd Sedlmayr idejében vasbetonból visszaépített, s most is megtartott csigalépcsőjét, és más, vasbeton, a térbe jól simuló kiegészítéseit), amelyek pontosan érzékeltetik az egymásra rétegződött időt. Az egykorvolt épület alaprajza bontakozik ki a fogadótér padozatán – ne tévedjünk, lássuk pontosan, miként építkeztek az elődök, hol vagyunk, merre járunk.
 

Sopron históriájáról mesélnek a kiállítás kőmaradványai

 

Az elegáns, nagyvonalú, természetes egyszerűséggel kialakított fogadótérből pontos térszervezéssel belső átjárókon, közlekedő útvonalakon át úgy vezet az út a Storno- és a Fabricius-házba, hogy a séta egyszerre időutazás, a falak mentén, a mélyedésekben, fülkékben mindenütt jelen vannak a múlt emlékei, tisztán, szemléletesen, szinte építészettörténeti kiállításként bontakozik ki a házak építéstörténete, nem titkolva a kortárs szemléletet, nem födve a szükségszerű hozzátételeket. S hátul, a várfal szélességében látványos függőkert kapcsolja a három ház múzeumegyütteséhez a negyedik épületet, a Tűztornyot, amelynek pincéjéből, az Időkapu római időkbeli Borostyánkő útján és a középkori kőemlékein át vezet a historikus út a múltba, a közelmúlton át a jelenbe – példáját adva, miként érdemes bánni a műemlékekkel, hogyan teremthet méltó életet és funkciót a régi házaknak a múltat tisztelő kortárs építészet.
 
 
Nyitókép: Múlt és jelen együtt él a Tábornok-ház hajdani udvarából kialakított múzeumi fogadótérben
Fotók: A szerző felvételei