Akad persze a fertődi Esterházy-kastély legendáriumában másfajta szállóige is. Maga a kastélyépítő herceg mondta volna: Amit a császár megtehet, én is megtehetem. Így gondolta-e vagy sem, arra nincs felelet, mint ahogy arra sem, hogy valójában Schönbrunn vagy inkább Versailles volt-e példa, az azonban tény, hogy

az Esterházyak hajdani vadászkastélyát bővítve, továbbépítve, újjáalakítva 1762 és 1781 között több szakaszban épült ki az a pompázatos, barokk-rokokó kastélyegyüttes,

amelynek ma főépületét, megmaradt melléképületei közül immár helyreállítva a Kiskastélyt, a Marionettszínházat, a Narancsházat ismerhetjük. S valaha, utóbb a tűz martalékává lett, négyszáz főt befogadó, barokk opera is állt a parkban. Jacoby Miklóst tartják építészének, hozzátéve, dolgozott ott Hefele Menyhért és Johann Ferdinand Mödlhammer is, s talán maga a herceg sem idegenkedett attól, hogy ötleteivel segítse építészeit.

Az Esterházy-kastély esti fényben
 
 
Korabeli feljegyzések szerint Esterházy „Fényes” Miklós (1714–1790) – aki 1765-ben az uralkodó testőrségének főparancsnoka lett – legnagyobb szenvedélye a mulatság és a fényűzés volt, udvartartásával, ünnepségeivel, a színházi- és operaelőadásokkal megteremtette Eszterháza ragyogó magaskultúráját. A kastély alkalmazottainak sorában Kapelmeisterként, azaz az udvari zenekar vezetőjeként 1766 és 1790 között ott volt Joseph Haydn, akinek zeneművészete a rendkívül támogató, ám mégis a világtól elzárt környezetben teljesedhetett ki, s a kastélyban töltött esztendők alatt számos barytonra – maga Esterházy herceg is játszott a hangszeren – írt darabja, operaműve, szimfóniája született itt. Neve és személyisége abban a korszakban meghatározta a magyar zenei életet.
 

Vashegyi Görgy, Szélpál Szilveszter, Vasilisa Berzhanskaya, Megyesi Zoltán, Ella Smith, Léo Guillou-Keredan, Varga-Tóth Attila

 

Akár természetesnek is mondható, hogy az utolsó másfél évtizedben megújuló Esterházy-kastély művészeti programjai időről időre Haydnhoz fordulnak. A harmadik szezonban rendezett Haydneum Eszterháza Fesztivál, melynek szervezője a régizene föltámasztását, megismertetését, a magyar vonatkozású barokk, bécsi klasszikus és kora romantikus repertoár népszerűsítését küldetéséül választó intézmény, a Haydneum idei kiemelt eseménye volt a zeneszerző Armida című operájának koncertszerű bemutatója Vashegyi György vezényletével, az Orfeo Zenekar közreműködésével, korhű hangszereken a kastély nagyszerű akusztikájú, rokokó Apolló-termében.

A Torquato Tasso Megszabadított Jeruzsálem című eposzának részletén alapuló mű volt Haydn első egész estés opera seriája (’komoly operája’), egyben az utolsó, Eszterházán bemutatott műve, amelyben együtt él szerelem és vágy, lovagi kötelesség és varázslat, bosszú és misztérium.

A korabeli feljegyzések szerint az előadást nagy lelkesedéssel fogadták a premieren, utóbb még ötvennégy előadást ért meg. Vashegyi György minden bizonnyal hisz, s előadását hallgatva, nem ok nélkül hihet, Mária Terézia legendás mondatában. Az Armida előadása – címszerepben az orosz szopránnal, Vasilisa Berzhanskayával, a többi szerepben Megyesi Zoltánnal, Varga-Tóth Attilával, Szélpál Szilveszterrel, Ella Smith-szel, és Léo Guillou-Keredannal – méltó Haydn és Eszterháza szelleméhez, méltó a Haydneum vállalásához. Csak remélhető, hogy nem marad egyszeri előadás, másutt máskor is pódiumra kerül.

A Haydneum Eszterháza Fesztivál második hétvégéje vándorlás a zenei időben.

Szeptember 4-én Andreas Staier fortepiano-művész koncertjén a kora romantikus bécsi klasszikus szólóirodalom darabjai csendülnek föl, köztük Mozart c-moll fantázia zongorára, Carl Philipp Emanuel Bach e-moll szonáta, C-dúr fantázia, Haydn f-moll variációk, Esz-dúr szonáta, Beethoven Hat bagatell. Másnap Haydn G-dúr divertimentója és A-dúr divertimentója után XVIII. századi kelet-európai cigányzene, a barokk és a klasszika muzsikája szólal meg az Il Suonar Parlante hangversenyén, a szólista Graciela Gibelli, a karmester és viola da gamba művész Vittorio Ghielmi. A szeptember hatodiki zárókoncert szólistája Berecz Mihály, aki számos különböző korban és stílusban mozog otthonosan, ahogy az est karmestere, az Orfeo Zenekart vezénylő Attilio Cremonesi is. Ezúttal Antonio Rosetti-, Josef Antonín Štěpán- és Wolfgang Amadeus Mozart-darabokat adnak elő.

 

Nyitókép: Az Armida premierjén az Apolló-teremben, középen Vashegyi György karmester
Képforrás: Haydneum / Pilvax Films