Akárcsak szerte a világban, nálunk sem friss elképzelés a rozsdaövezet új életre keltése, ha úgy jobban tetszik, a barnamezős beruházás, még ha szép számmal akadnak is ellenzői, mondván, kényelmesebb, könnyebb eltüntetni a régit, a buldózer, netán a robbantás gyorsabb, s a kiüresített terület kötöttségek nélküli lehetőséget kínál. Pedig az egykori ipari csarnokok, a fémszerkezetek által közrefogott csupasz falak tág terei izgalmas lehetőséget kínálnak újragondolásra, újrafogalmazásra, a korábbitól eltérő funkció betelepítésére. Így látják már jó ideje várostervezők, építészek, alternatív formákat kereső, érzékenyen gondolkodó művészek, mi több, különleges helyiségeket kereső cégek képviselői is.

Meglátni a múltban a jövőt sokrétegű szellemi kihívás – így mondta néhány esztendeje Sáfár Zoltán, a Godot Galéria életre hívója, amikor a hajdani Goldberger-gyárépület Fényes Adolf utcai egyik kapuján beléptünk. 

Elénk tárult a hétszáz négyzetméteres, akkor még üresen tátongó és meglehetősen lepusztult egykori üzemcsarnok, a Godot Kortárs Művészeti Intézet éppen kialakuló, azóta már belakott, újabb terekkel is növelt otthona. Akkoriban a designvilág már kezdte fölfedezni a hatalmas épületegyüttest, újabb és újabb cégek telepedtek s telepszenek meg kisebb-nagyobb területeket megvásárolva vagy bérelve, hogy a maguk igényeinek megfelelően alakítsanak stúdiókat, bemutatótermeket, boltokat a hajdani gyárból.

A Goldberger kékfestőnyomó-műhely 1931-ben
Forrás: Goldberger Textilipari Gyűjtemény

 

A történet két és fél évszázados. Morvaországból (más családi legendárium szerint Padova felől) érkezett a XVIII. században a Goltberg család Altofenbe (a mai Óbudára), s a Fő tértől nem messze, a Mitterergassén (korábban Alt Ofner Strasse, Landstrasse, később Obere Hauptstrasse, a mai Lajos utca) házat építtetett. Goldberg, utóbb Goldberger Ferenc már ide született 1755-ben, ő már nem folytatta az apa vándor-kelmekereskedői életét, huszonnégy esztendősen szövetboltot nyitott a családi ház boltozatos kapualjában. A kékfestőkelmének sikere volt, nem telt bele öt esztendő, a fiatalember, aki közben járta a felvidéki manufaktúrákat, hogy ellesse a szakma minden csínját-bínját, 1784-ben kékfestőműhelyt alapított a családi ház szomszédságában. A manufaktúra területe akkor kétszáznegyven négyzetméter volt, az előállított festett vásznak méltán arattak sikert, a krónikák szerint minőségük kifogástalan volt, a festés, a mintázat megnyerte a lányok-asszonyok tetszését immár országszerte. A manufaktúra fejlődött, ahogy nőtt az igény a termékekre, úgy nőtt a gyár is. Ferenctől fia, Sámuel vette át a vezetést 1810-ben, az apa már „csak” az értékesítéssel foglalkozott, s cseperedett az újabb Goldberger nemzedék.

Goldberger Sámuel tizenhat gyermekéből a legidősebb, Fülöp nemcsak kitanulta a vegyészetet, de rendkívüli tehetségnek is tartották, új festékrecepteket, új színezési technológiát kreált.

Goldberger Sámuel halála után felesége, Erzsébet asszony vette át a vezetést, s valódi üzletasszonynak bizonyult, a gyár nem rendült meg, a század közepére többek között gőzgép, hengernyomógép működött már, a műhelyek mellett modellező- és rajzolótermet alakítottak ki. 1851-ben Ferenc József és Erzsébet királyné az Óbudai Hajógyár után meglátogatta a Goldberger-gyárat is, ahol Goldberger Erzsébet összes gyermekével együtt fogadta a királyi párt, s másfél évtizedre rá Ferenc József nemesi rangot és címert adományozott a családnak az iparfejlesztésért, s a Goldbergerek attól kezdve viselhették a Buday előnevet.

Iparfejlesztés – íme, a bűvös kifejezés a XIX. században, ez persze nemcsak a technikai, technológiai fejlesztést jelentette, hanem a gyártelep, a gyárépületek terjeszkedését is.

A zárt sorban épült, romantikus, hattengelyes homlokzatú, kőlábazatos családi lakóházat és az utcai frontján ugyancsak zártsoros egykori manufaktúra kőkeretes, kerékvetős kapuval emelt barokk épülete három utcáról ölelte az egyudvaros, hatalmas üzemcsarnokokba nyíló tégla–beton–vasváz szerkezetű, változó szintmagasságú, tornyos gyárépület-együttest.

A terület jellegzetessége a már messziről látható különleges geometriájú torony, amely nem a terepszintről indul, hanem az egyik épület tetején álló vastraverzeken magasodik a házikót imitáló hajdani víztartály (kellett a víz a kelmefestéshez, mosáshoz), amelyet keskeny teraszként korlátos fagang vesz körül.

Ma még vannak hatalmas, üres műhelycsarnokok, amelyek várják, hogy új életre kelhessenek
A szerző felvétele

 

Goldberger Károly, Berthold, majd Leó következett a dinasztiában a gyár élén, a XX. század elején járunk, amikor a Bécsben jogot végzett Buday Goldberger Leó átvette a családi üzem vezetését, hogy már szövödével, fonodával, selyemszövödével bővítse. Parisette nevű műselyme világsikert aratott, akárcsak a bevezetett filmnyomás és indigófestés. S a fejlődés nem állt meg, a harmincas években Kelenföldön létesült új telephely a vigonyfonoda (a textilhulladék felhasználásával készült durva, laza sodratú fonal) számára.

Buday Goldberger Leó nemcsak szakmai, gazdasági, de hatalmas közéleti sikereket is elért vezető iparmágnásként, ám sem vagyona, sem gazdasági és társadalmi kapcsolatai nem menthették meg a Gestapótól, a német megszállás első napján hurcolták Mauthausenbe, ahol ugyan megérte a tábor felszabadítását, de 1945. május 5-én éhen halt.

Hatvanhét éves volt. A textilgyár a háború után még talpra állt, a család vezette 1948-ig, az államosításig, amely a Goldberger-birodalom végét jelentette. S bár az épület nem ürült ki, sőt, jó ideig a Textilnyomó és Kikészítő Nemzeti Vállalat még viselte is a Goldberger nevet, szép lassan megkezdődött a romlás, hogy azután a múlt század kilencvenes éveiben bevégeztessen a história.
 

Eltolható üvegfalakkal szétválasztható flexibilis irodákat alakított ki a legújabb lakó, a Puzl CowOrKing
Fotó: Puzl CowOrKing/Juhász Norbert

 

Akkorra már az épületeken is meglátszott az idő, a jó karbantartás hiánya, s mire kiürültek, a csupasz falak, a hámló vakolat már nem sok jót ígért. Aztán lassan, fokozatosan mintha mégis elindult volna valami. Először a hajdani lakóház és a kékfestő-manufaktúra Lajos utcai, műemléki védettséget élvező épületeiben nyílt meg a Textilipari Múzeum, amelynek önálló állandó kiállítása a Goldberger-gyűjtemény. Utóbb a gyár Perc utcára néző északi szárnyát újították föl a betelepülő intézmények, bár a külső homlokzatokon egyelőre alig vehető észre, a Fényes Adolf utcai épületek is mintha jobb napokat élnének. Legújabban pedig a Lajos utca felől érkezőt éri jóleső meglepetés.

Az újépítésű lakó- és irodaházak dömpingjében, az egyforma betonkockák világában mi szeretnénk megőrizni az épített örökséget. Hiszünk egyediségében, s ahelyett, hogy eltüntetnénk, megmutatjuk a múltat

– magyarázza a területválasztásról Tóth Zsófia, a Puzl CowOrKing budapesti létesítményének társalapítója. A Puzl CowOrKing (bolgár alapítású közösségi irodaszolgáltató cég) eszménye, hogy nagy múltú ipari épületek újragondolásával inspiráló és produktív munkakörnyezetet hozzon létre informatikai cégek és startupok, a hagyományos munkakörülményektől eltérő lehetőségekre vágyók számára Kelet- és Közép-Európában.

Csigalépcső is visz a galériára 
Fotó: Puzl CowOrKing/Juhász Norbert

 

Miközben az újonnan kialakított, áttekinthető, világos, tágas, flexibilisen változtatható térosztású helyiségekben sétálunk, Dima Gyudzhenova, a Puzl CowOrKing főépítésze arról beszél, hogy a fejlesztéskor előnyt jelentett a Goldberger régi gyárépületében nyolcezer négyzetméternyi rugalmasan és szabadon, változatosan osztható, kreatívan alakítható, tágas, nagy belmagasságú terület, az épület szerkezeti stabilitása, s nem mellékesen az utcai és az udvari homlokzatok óriási ablakfelületsora.

Szinteltolások is osztják a teret 
Fotó: Puzl CowOrKing/Juhász Norbert

 

Láthatóan arra törekedtek a tervezők az új irodaház építészeti kialakítása során, hogy az egykori gyár lehető legtöbb eredeti építészeti elemét – falazatokat, látványos tartószerkezeteket, hatalmas portálokat – megőrizzék, annak ellenére, hogy pontosan tudták, csak a homlokzat élvez műemléki védettséget. (Jó lenne efféle, az egykorvolt iránti tiszteletet tanúsító építészi szemlélettel, magatartással találkozni műemlék épületek megújításakor.) A belső terekben a régi téglafalazatokat, födémszerkezeteket látszóbeton egészíti ki. Harmonikusan élnek együtt a természetes anyagok, mint például az agyagvakolat, a zöldfalak meg a tégla, a fém, a fa, az üveg a belsőépítészeti megoldásokban, ahogy a közösségi és irodaterek tagolását a szinteltolások, a galériák adják.

A hajdani nagy belmagasságú textilgőzölőből a tervek szerint közösségi teret alakítanak ki
A szerző felvétele

 

Lezárult a Puzl CowOrKing Goldberger gyári fejlesztésének első üteme, amely kétszáz informatikus és IT-szakember számára biztosít XXI. századi közösségi munkafeltételeket. De már mutatják a terveket, a következő lépés a ma még levert vakolatú, romos, üres, földszinti területen étterem, kávézó, majd az udvari épületekben, a nyitott területen tágas közösségi helyiségek létrehozása, s az egykori textilgőzölő rendkívüli belmagasságú, hatalmas csarnokának rendezvénytérré alakítása. Mindezzel ékesen bizonyítják, hogy az értékek őrzése nem öncélú, magáért való, s a cégfejlesztésben éppúgy, mint a kreatív építészeti gondolkodásban lehet (kell, hogy legyen) jövőjük az ipartörténeti emlékeknek. 

 

Nyitókép: A Goldberger Textilgyár épülettömbje, a háttérben balra az egyik épületre emelt hajdani víztartály a 1900-as évek elején 
Forrás: Goldberger Textilipari Gyűjtemény