Nádasdy Ferenc gróf nem visszavenni szándékozott gyermekéveinek álomkastélyát, ahhoz nem volt elég tehetős, hanem azért érkezett, hogy elmondja, jobbnak, biztonságosabbnak tartaná, ha állami kézben maradna a hatalmas parkban álló kastélyegyüttes és a hozzá tartozó melléképületek sora. Úgy hitte, nagyobb az esély, hogy nem hordják szét maradványait, s előbb-utóbb talán felújítására is lehetőség nyílik.

És elérte, amit akart, a kastély felkerült az „állami tulajdonból ki nem adható” legértékesebb ingatlanok listájára. Kanadában és az Egyesült Államokban 1992-ben létrehozta a Nádasdy Alapítványt a művészetért és a környezetért.

Az alapítvány, melynek fővédnöke a Magyar Köztársaság elnöke, Kanada főkormányzója, New York Állam kormányzója és Habsburg Ottó volt. Azután hazatelepedve mindent megtett azért, hogy a kastély újra régi fényében ragyogjon, és eleven szellemi centrum jöjjön létre benne.

Tenni a közjóért – e kétségtelen nemes szándék vezethette Nádasdy Ferencet.

Ahogy gróf Károlyi Györgyöt is, amikor feleségével, Angelicával nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy hatalmas erőfeszítéssel, sok munkával, saját vagyonát is áldozva, pályázati – elsősorban európai uniós – támogatások segítségével helyreállítsa és új életre keltse a hajdani családi kastélyt és angolparkot, s európai kötődésű és kitekintésű kulturális központot hozzon létre Fehérvárcsurgón. Ám míg Nádasdy gróf még az állami kezelésben sejtette a biztonságot, Károlyi grófnak 2001-ben már megadatott, hogy legalább a vagyonkezelői jogot megkapja kilencvenkilenc évre.

Nádasdy gróf álma, bár ezt ő már nem érte meg, részben megvalósult, a kastély központi szárnya a kastély- és várprogram keretében megújult, s úgy látszott talán valamikor lesz esély a munka folytatására is. Hogy mikor? Az a mai pénz szűkében épp annyira ködbe vész, mint a remélt ökológiai centrum létrehozása. Ezt valószínűleg a gróf is megértené, elfogadná,

az talán már több magyarázatra szorulna, hogy miért és hogyan is született az a kulturális örökség fenntartható fejlesztéséről szóló törvénytervezet, amely újfajta magánosítást tenne lehetővé, azaz ingyenes tulajdonátruházással vagy vagyonkezeléssel szabadulna az utóbbi években jelentős részben EU-támogatásból, valamint magyar állami finanszírozásból sok milliárdért felújított, berendezett, műtárgyakkal kistafírozott, hatalmas anyagi és legalább olyan szellemi értékkel rendelkező kastélyoktól, parkoktól. Hogy mely műemlékek magánosodhatnak, az a javaslatból nem derül ki.

Persze nem örökre kaphatnák az érdemes és vállalkozó kedvű jelentkezők, ők is „csupán” kilencvenkilenc esztendőre, s felügyeletet is gyakorolna fölöttük a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (Kérelmet természetes vagy jogi személy nyújthat be az építési és közlekedési miniszterhez, aki döntéséhez európai uniós támogatással érintett ingatlan és ingóság esetében kikéri az európai uniós források felhasználásáért felelős miniszter véleményét – fogalmaz a tervezet.) S ha az új tulajdonos vagy vagyonkezelő úgy gondolná, hogy változtatni akar a homlokzaton, netán az ingatlan alapozását vagy tartószerkezetét is érintő építésbe, bontásba kezdene, előzetesen építési miniszteri engedélyt kell kérnie. Az ugye, csak rémálom, hogy a gondos gazdaként viselkedő tulajdonos/vagyonkezelő az újonnan helyreállított, műemlékileg egyedileg védett épületekhez kívánna ily módon nyúlni?!

De félre a tréfát!

A törvényjavaslat komoly figyelmet, szigorú ellenőrzést, törvényszegés esetén akár szerződésbontást ígér, ám arról nem szól, miféle előzetes vizsgálat, áttekintés után szerezhet valaki tulajdont, szükséges-e, hogy bármiféle programmal rendelkezzék, milyen tervei vannak a kastély állagmegóvásával, fejlesztésével, további helyreállításával, fenntartásával, üzemeltetésével kapcsolatban. Egyáltalán mihez kezd vele?

Életvitelszerűen lakja, kénye-kedve szerint használja, vagy hajlandó a közérdeklődés előtt is megnyitni az államtól ingyen megszerzett tulajdont? Erre kötelezettsége csak a közgyűjteménnyel gazdagított ház tulajdonosának/vagyonkezelőjének lesz. Földi halandó beléphet-e majd az épületbe, vagy csak a parkjában gyönyörködhet? Az irat szerint a kerteket látogathatóvá kell tenni napközben. Kérdések, egyre sűrűsödő kétségek… és az idő sürget, bár a kulturális örökség fenntartható fejlesztéséről szóló törvénytervezet, amely mind a mai napig olvasható az Építési és Közlekedési Minisztérium honlapján, az eredeti javaslat ellenére július elsején nem lépett hatályba, de valószínűleg nem került ki megalkotóinak gondolkodásából.

Vajon mit mondana most Nádasdy gróf? Talán finoman, elegánsan önfegyelemre, önmegtartóztatásra intene.

Nyitókép: Ősök csarnoka a nádasdladányi Nádasdy-kastélyban. Fotó: Bata Tamás/NÖF