Hagyományosan április tizennyolcadika a Műemléki Világnap, mióta a Műemlékek és Történeti Együttesek Nemzetközi Tanácsa, az ICOMOS 1983-ban javasolta, hogy legyen minden évben egy nap, amely világszerte az épített örökségről, megőrzéséről, jó karban tartásáról szól. A nap, amely nemcsak a műemlékes szakembereké, ahogy mondják, egy szűk köré, hanem mindazoké – higgyük, egyre többen vannak –, akik megértették és fontosnak tartják hajdani építészeti és tárgyi emlékek, régészeti elemek, épületek, történeti tájak megtartását, mindazt, amit a jelen a múltból örökölt, hogy a jövőnek adja tovább.  

Az idei Műemléki Világnap központi témája a kartákról szól, azokról a fontos nemzetközi állásfoglalásokról, deklarációkról, dokumentumokról, amelyeket a műemlékes tanácskozások során a szakemberek megfogalmaztak, elfogadtak, mérvadónak tekintettek és jelentős részben tekintenek ma is.

Akad persze köztük olyan, amelyik fölött talán eljárt az idő, amelyet meghaladt a műemlékes elmélet és gyakorlat is. Ugyanakkor a fejlődés, a folyamatosság szempontjából – az első, az Athéni Karta 1931-ben született – fontos beszélni, tudni róluk, érvényes elemeiket figyelembe venni. A tudás, az ismeret hangsúlyozandó, hiszen sokan, sokszor úgy emlegetik ezeket az irányelveket, különösen a műemlékek és műemlékhelyszínek konzerválásáról és restaurálásáról szóló, gyakran fölhánytorgatott Velencei Kartát, hogy jó esetben fölszínesen ismerik, rosszabb esetben csak szitokszóként használják.

Most a Világnapra megszületett a Velencei Karta új fordítása – ennek szükségességéről, értelmezéséről tart előadást a MOM Kulturális Központ Kupolatermében megrendezett konferencián Takács Katalin. Fejérdy Tamás a Narai Dokumentumról szól három évtized távlatából.

1994-ben a szakemberek számára Narában vált világossá, az isei nagyszentély húszévenkénti újjáépítésével szembesülve, hogy éppen a kulturális értékekre vonatkoztatható hitelesség fogalma nem jelenti mindenkinek ugyanazt, s hogy értelmezésénél tekintetbe kell venni a régiók sokszínűségét.

A két dokumentum mai megítélése és kritikája Rácz Miklós témája. Nagy Gergely a karták kultúrájáról és a kultúrák kartájáról szól. Klaniczay Péter Cesare Brandi restauráláselméletéről és a hatvanas évektől a nyolcvanas évek közepéig a magyar műemlékvédelmi gyakorlatban alkalmazott elvekről és módszerekről beszél. Nagy Gergely Domokos a műemlékvédelmi szemlélet változásairól, Arnóth Ádám az ICOMOS-díjas alkotások és a Velencei Karta szellemiségéről tart előadást.

A jáki műemlékegyüttes: a Szent Jakab-kápolna és a Szent György-templom 

 

Ezen a napon adja át díjait, kontra-díját és elismeréseit a tradíció szerint az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság. ICOMOS-díjas lett a Cserépváralja, Munkás Szent József-templom – az 1960-as években épült templom műemléki helyreállításának magas minőségéért. A Ják, Szent György-templom – helyreállításáért, alapos kutatásáért, gondos kivitelezői és restaurátori munkáiért, a Sopron, Múzeumnegyed – építészeti megoldásaiért, a korábbi korszakok és helyreállítások részleteinek megőrzéséért, az épületegyüttes működésének példamutató kialakításáért, valamint a Veszprém, Ruttner-ház – kiemelkedő építészeti színvonaláért, a kutatási eredmények bemutatásáért, az új funkció gondos elhelyezéséért.

Cserépváralja, Munkás Szent József-templom
Fotó: Danyi Balázs/ICOMOS

 

Példaadó Műemlékgondozásért díjat kapott Bedekovich Éva építész, műemléki szakmérnök több évtizedes műemlékvédő tevékenységéért, különösképp Abony műemlékei méltó megőrzésének elősegítéséért, Kecskemét Önkormányzata a Városháza helyreállításáért, az épület bemutatásáért és a Market Zrt. Romvándor programja, amelynek keretében a kivitelező vállalat társadalmi felelősségvállalás keretében középkori romok sorát állítja helyre.

Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága Citrom-díjat ítélt a veszprémi Szent György-kápolnát védő, a terepszintből alig kiemelkedő, trapéz formájú, könnyed vasbeton héjszerkezet elbontásáért, a modern építészetre jellemző, nagyvonalú héjtetők egyik jelentős emlékének – Erdei Ferenc tervezői és Szlávik Tibor statikusi munkájának – elpusztításáért. Ahogy a kontralaudáció fogalmaz: A veszprémi Szent György kápolna elegáns védőtetőjének szenvtelen, minden konszenzust elutasító és a szakmai közvélemény kizárásával történt elpusztítása újabb áldozata annak a káros tendenciának, amely az 1945 utáni kiváló építészeti alkotásokat minden különösebb vizsgálat, dokumentálás és elemzés nélkül, pusztán keletkezésük ideje okán semmisíti meg. A magyar műemlékvédelem első íves héjtetőjének elbontása az 1945 utáni építészetünk újabb pótolhatatlan vesztesége.

Nyitókép: Sopron főterének palotáiban újult meg a Múzeumnegyed
Fotó: Múzeumnegyed