A város legöregebb, ma is álló temploma a gótikus Szent Jakab-templom, amely az Árpád-kori minorita templom helyén épült, hogy a XVII. és a XVIII. században részben átépítsék a barokk szellemében, s az 1700-as nagy tűzvész után a főhomlokzat kontyolt nyeregtetejére a tornyot helyettesítve fa harangház kerüljön. Ám az épület nemcsak külső megjelenésében, belső tereiben, hanem a föld alatt is őrzi a múló időt.
A Szombathelyi Egyházmegye hosszú esztendők óta szervezi és koordinálja a vasi templomok felújítását, amit régészeti és művészettörténeti kutatások alapoznak meg.
Így van ez a kőszegi Szent Jakab-templom esetében is, ahol a régészeti föltárások során olyan leletek is előkerültek, amelyek újabb fontos adatokkal járulnak hozzá a város múltjának, polgári világának megértéséhez.
Pap Ildikó Katalin és Simon Zsófia pályája a középkori, kora újkori régészethez kötődik, s mert ebben a történeti periódusban a föld mélyéből felszínre hozott leletanyaghoz sok esetben írott források is föllelhetők, mód nyílik a kérdések többoldalú vizsgálatára, a mindennapi élet jobb megismerésére.
Előzetes ismerettel, elképzeléssel lát-e a munkához a régész, vagy hagyja, hogy meglepetések érjék?
Pap Ildikó Katalin és Simon Zsófia (Fotó: Veress Judit)
Igyekszünk felkészülni, de a régész azt tudja megtalálni egy adott területen, ami ott van – kezdi Pap Ildikó Katalin –, feladatunk, hogy mindent, ami előkerül, a legalaposabban dokumentáljunk, az összes lehetséges információt fölkutassuk, és később értékeljük. A Szent Jakab-templom körül a 2010-es évek elején volt alkalmunk ásni, azóta vágytam arra, hogy belső terében folytathassam a munkát. Két kiváló kutatóhoz, a régész B. Benkhard Lillához és a művészettörténész Mentényi Klárához csatlakoztunk, ők többedmagukkal negyven éve kutatják Kőszeg város történetét.
Mit jelent a körülásás?
Kőszeg főterének rekonstrukciója kapcsán végeztünk régészeti feltárást, néhány olyan ponton nyitottunk szelvényeket, ahol lényeges információt vártunk – folytatja Pap Ildikó Katalin. –
A középkori templomok mellett ott voltak a temetők, de ezeket korán lehatárolták – a városokban leginkább kőfallal –, mert az emberekben megvolt az igény, hogy elválasszák az élők és a holtak világát.
Amikor szelvényeket nyitottunk a Szent Jakab-templom mellett is, azt tapasztaltuk, hogy az alapfalak elvágnak korábbi sírokat, ez pedig azt jelenti, hogy a Szent Jakab-templom Kőszeg város középkori temetőjébe épült bele.
S most, amikor a régészeti föltárás bejutott a templomba…
Először talajradaros eljárással vizsgáltuk a belső teret – magyarázza Simon Zsófia –, amely a földben anomáliákat, üregeket és falakat képes kimutatni. Már ez is meglepetést hozott, ugyanis két, eddig ismeretlen kriptát jelzett a templom terében. Mindkettő lépcsős bejáratú volt, amelyet boltívvel falaztak el. Valamikor a XVII. század végén, a XVIII. század elején zárhatták le őket.
Volt négy ismert kripta is a templomban.
A XIX. században a jeles helyi történész, Chernel Kálmán kutatott a korszak lehetőségeivel, eszközeivel, majd a múlt században is vizsgálták szakemberek, ám a korábbi évszázadokban talán nemcsak szakemberek. Meglehetősen összeforgatott állapotban találtuk azokat a kriptákat, amelyekben előttünk dokumentáltan vagy nem dokumentáltan jártak – teszi hozzá Pap Ildikó Katalin. – Az újonnan fölfedezetteknél nehézséget okozott, hogy régen volt mód bolygatatlan kripta kutatására. Számos veszélye van a föld alatt régóta lezárt helynek, ahol nincs légáramlás, s azt sem tudni, miben haltak meg az eltemetettek, nem fertőzött-e a benti levegő, nem szabadítunk-e ki valamilyen járványt a történelmi időkből.
Miféle óvintézkedésekre volt szükség?
El kellett zárni a kripta lejáratának levegőjét a templométól, védőfóliás sátor épült a kripták bejárata fölé – mondja Simon Zsófia. –
A Nemzeti Népegészségügyi Központ és a Magyar Honvédség Egészségügyi Központ Járványvédelmi és Tudományos Kutató Intézet tudományos munkatársai voltak a segítségünkre: mintát vettek a templom levegőjéből, a kripták megnyitásakor a lenti levegőből, a talajszinten található üledékből. Ezeket laboratóriumi körülmények között vizsgálták, mi csak azután mehettünk le teljesen zárt védőruhában, maszkban, amikor már kizárták a legveszélyesebb vírusok, gomba- és baktériumfajok jelenlétét.
Megkezdődhetett a feltárás…
Először dokumentáltuk a sírboltokban található állapotokat. Rétegtani adatok alapján a XVI. században épülhettek – folytatja Simon Zsófia. – A nagyobb kriptában, amelyet talajvíz pusztított, kevés maradványt lehetett azonosítani, viszont a templom délnyugati bejárata előtt található kisebbik bolygatatlan volt, az utolsó temetés a XVII. század közepén lehetett. Akkor lezárták, s azóta nem járt lent senki sem.
A kripta belsejében
Sírban, kriptában lelt emlékek a korabeli életről, szokásokról, társadalmi helyzetről mesélnek.
Főként nemesembereket, előkelő polgárokat temettek templomba, kriptába. Nyilvánvalóan minden föllelt textilmaradvány hozzátesz a viselettörténethez, a szövetek minősége, motívumgazdagsága éppúgy beszédes, mint egy-egy ékszer – teszi hozzá Simon Zsófia.
Négy aranygyűrűt leltünk a kriptában, az egyik egy II–III. századi római gemmás gyűrű, amelyet másodlagosan felhasználtak – mondja Pap Ildikó Katalin. – A késő középkorban, kora újkorban nem volt példa nélküli, hogy egy nemesi család tagja valamikor egy római kori gyűrű birtokosa lett, s annak vésete a címerükben öröklődött tovább. Pecsétgyűrű is előkerült, de sajnos a pecsétkép az idők során elpusztult.
Városi plébániatemplomnak épült a Szent Jakab-templom, amelyben a jelentős családok által épített kripták mellett nyolcvanöt temetkezést is megkutattunk. A középkori régészetben igen ritka, hihetetlenül nagy szerencse, hogy sikerült a földsírokból is azonosítani személyeket. A templomnak a szentély alatt kialakított nagy méretű kriptájába pedig nagyrészt a templomot a XVII. századtól a második világháborúig használó szerzetesrendek tagjait temették.
Széchy Mária pecsétgyűrűje
A szentélyhez legközelebb, világi személy számára a legelőkelőbb helyen találtunk egy sírt. Viseletéből látszott, hogy férfi nyugszik ott, s nem akárki lehetett, ezt nyilvánvalóvá tette gyöngyvirág formájú, arany tollforgója, egy remekmívű ötvösmunka. Előkerült türkizköves aranygyűrűje is…
És amiről már volt szó egy másik beszélgetésben az Országút hasábjain, a sírban talált férfi jobb kezénél címeres borítójú könyv volt: Pázmány Péter 1665-ben Bécsben kiadott imádságoskönyve, melyet Széchy Mária, Wesselényi Ferenc nádor felesége adhatott rokonának.
A korona fölött a kétfejű, kiterjesztett szárnyú sas a Széchyek címere, mindezek az adatok arra utaltak, Széchy Péter nyughelyére leltünk. Ő Vas vármegye főispánja volt, Kőszeg várának és uradalmának örökös ura, mert az édesapja megvásárolta a birtokot. Széchy Péterrel (akinek két fiútestvére, György és Gáspár korábban meghalt, őket valószínűleg ugyancsak a Szent Jakab-templomban temették el) fiúágon kihalt a család, az örökjog elveszett.
Térjünk még vissza Chernel Kálmánhoz – veszi át a szót Simon Zsófia –, ő Kőszeg történetét kutatva úgy vélte, hogy Széchy Máriát a Szent Jakab-templomban helyezték örök nyugalomra, s a középső kriptában nyugszik. Az ásatások során megtaláltuk ennek konkrét tárgyi bizonyítékát is. Amikor a Széchy-kriptában fémkeresővel vizsgálódtunk, a betaposott földből előkerült egy aranygyűrű, amelyről tisztítás után kiderült, hogy Széchy Mária pecsétgyűrűje.
A kis átmérőjű gyűrű míves pecsétképén jól kivehető a Széchy-címer, fölötte az A M S monogram, Széchy Anna Mária nevének kezdőbetűi.
Régészként ebben azt tartom csodálatosnak – egészíti ki Pap Ildikó Katalin –, hogy immár nemcsak föltételezzük források nyomán, hanem kézzelfogható tárgyi emlékkel is sikerült bizonyítani, hogy a magyar történelem egyik nagyasszonyának, Széchy Máriának a Szent Jakab-templomban van a nyughelye.
Egy bolygatatlan sírban?
Nem, ezt a sírt már bolygatták, a kriptában elég kevés érintetlenül maradt tárgyat leltünk. Nem is számítottunk különösebb leletre, de a fémkereső segített abban, hogy előjöjjön a gyűrűn kívül néhány érdekes tárgy, illetve fémszálas paszománydarab – folytatja Simon Zsófia. – A kriptában talált két női koponya közül Tóth Gábor antropológus azonosította a halálozási életkor alapján a valószínűleg Széchy Máriához tartozó maradványt.
Ezekbe a kriptákba nagyon szűk lépcső vezet le – érzékelteti Pap Ildikó Katalin.– A Széchy-kripta lejáratát még le is szűkítették, amikor több ízben megemelték a templom padlóját. Hajdan gyertyákkal mentek, mi már reflektorokkal, mégis botladozva jutottunk le a lépcsőn a másfél-két méter mélységben lévő kis helyiségbe, ahol szét voltak gurulva a csontok. Fontos volt Tóth Gábor antropológus jelenléte, aki meg tudta vizsgálni, egyáltalán kora és neme alapján van-e Széchy Máriához köthető maradvány a sírboltban.
Mi az „utóélete” a megtalált koponyának?
Szombathelyen háromdimenziós szkenneléssel és 3D-nyomtatással pontos koponyamásolat készült. Ha szerencsések leszünk, születhet róla szobrászi vagy digitális arcrekonstrukció is – mondja Simon Zsófia.
Föltárás, kutatás, szakmai vizsgálat után mi történik a maradványokkal?
Gyakran éri a régészeket az a vád, hogy a tudomány kedvéért bolygatják a halottakat – válaszol Pap Ildikó Katalin.– Mi úgy gondoljuk, az ismeretekre,
a tudásra szükség van. Mindent dokumentáltunk, a viseleteket, tárgyi emlékeket felhoztuk, ám az emberi maradványoknak meg kell adni a tiszteletet. Így a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Archeogenomikai Kutatóintézetének antropológiai és DNS-vizsgálatához szükséges mintavétel után az összes maradvány, így Széchy Mária koponyája és csontjai is, egyházi szertartás keretében visszakerültek eredeti nyughelyükre, a Szent Jakab-templom kriptájába.
Nyitófotó: A nagyobbik, eddig ismeretlen kriptába szűk lépcső vezet
Fotók: Simon Zsófia
