Rövid távon eredményes a kifejlett csípőszúnyogok ritkításában, ugyanakkor
súlyos ökológiai károkat okoz a deltametrin idegméreggel végzett légi szúnyoggyérítés.
A hivatalos tájékoztató szerint a készítmény „kizárólag az érzékenyebb rovarokat pusztítja el”. Ezek közé tartoznak ugyanakkor az ökoszisztémában meghatározó jelentőségű beporzó rovarok, a fecskék táplálékai, s nem utolsósorban a szitakötők, valamint a pókok, amelyek maguk is ritkítanák a szúnyogokat.
A vegyszeres permetezés ráadásul ötvenszer-százszor annyi egyéb repülő rovart pusztít el, mint amennyi szúnyogot.
A deltametrin a szúnyoglárvákkal táplálkozó vízi szervezetekre is mérgező, így a vérszívó rovarok napokon belül újra tömegesen jelentkezhetnek, mi több, a rendszeres permetezés hatására egyre ellenállóbbá válnak a vegyszerrel szemben.
Szúnyoglárvák (Wikipedia)
A kémiai szúnyoggyérítés tehát egyre hatástalanabb, miközben a természetben óriási károkat okoz. Létezik ugyanakkor hatékony, a környezetre és az emberi egészségre is kíméletesebb alternatíva: a biológiai gyérítés. Ennek során a Bacillus thuringiensis israelensis által termelt toxinokkal szelektíven a szúnyoglárvákat pusztítják el. A módszer nehézsége a hatóanyag célba (vízbe) juttatása. Ezek az élőhelyek ugyanis többnyire sűrű növényzettel borítottak, így a kiszórt szerek nehezen jutnak el a vízfelszínig.
Most új, hatékonyabb és környezetbarát hordozóanyagot állítottak elő erre a célra a HUN-REN Természettudományi Kutatóközpont, az ELTE és a Bay Zoltán Kutatóintézet kutatói. A gipsz, a cement és a karboximetil-cellulóz előnyeit kombinálva nagy belső felületű, lyukacsos adszorbenst készítettek, s erre vitték fel a szúnyogirtó szert. A víz felszínére szórt szemcsés készítményből fokozatosan oldódik ki a baktériumtoxin, majd az ártalmatlan hordozó vízzel telítődve az aljzatra süllyed, miközben a hatását kifejtett méreganyag elbomlik.
Nyitókép: balatonkenesei nádas – a szúnyogélőhelyek sűrű növényzettel borítottak (Wikipedia)
