Miért tartja fontosnak az egyház a böjtölést?
A böjt, pontosabban a mostani nagyböjt a húsvétra való készülődés időszaka. Rendünk alapítója, Szent Benedek szent negyven napról beszélt, aminek a célja a tudatos emlékezés Krisztus halálára, majd feltámadásának megünneplésére.
A böjt elmélyülésre segít bennünket megtérésünkben, kapcsolódásra Isten fiával. Ez közösségvállalást is jelent vele, vagyis együttérzésünket a szenvedésével,
ami esetünkben a mérsékeltebb ételfogyasztást, a hústól való tartózkodást is jelenti. Különösen igaz ez a böjt kezdeti napjára, hamvazószerdára, valamint nagypéntekre, Krisztus keresztre feszítésének napjára, amikor csak háromszor étkezünk, s csak egyszer lakunk jól. A mai ember sok esetben egészségügyi okokból is böjtöl, illetve eszik kevesebb húst, netán édességet, ami jó, de itt többről van szó. A böjt a keresztény ember számára lelki folyamat, azonosulás Krisztussal.
William Dyce: A pusztában böjtölő Jézus (National Galleries of Scotland/Wikipédia)
Honnan fakadt a gondolat, hogy a pannonhalmi bencések zöld böjtöt tartsanak?
Ferenc pápa Laudato si’ enciklikája által, amely egyebek között környezetünk megóvásának szükségességére hívja fel a figyelmünket. Lírai sorokat használ közös otthonunkkal, a Földdel kapcsolatban, amelyet nővérünknek nevez, s amelyet rossz bánásmódunkkal nehéz helyzetbe hoztunk. Az enciklika, amely az ökológiai kérdésekkel összhangban szociális és társadalmi kérdésekkel is foglalkozik, fél évvel előzte meg az ENSZ hasonló tartalmú felhívását. A pápa azt javasolja tanításában, hogy az önpusztítás spiráljából kilépve ökológiailag is térjünk meg. A bencés zöld böjtben ennek megfelelően igyekszünk tudatosan a teremtett világ felé fordulni.
Úgy tudom, ez öt gyakorlati vállalást jelent.
Valóban, és ami nagyon fontos, hogy nem csak a mostani, böjti időszakban érdemes ezekre odafigyelni. Az első az energiával való takarékosság. A Föld a népességrobbanás, illetve a tehetősebb népek hatalmas fogyasztása miatt nem bírja el a jelenlegi energiaigényt, különösen nem a fosszilis energiákét. Szokták mondani, hogy a tudomány majd ennek a következményeit is megoldja. Nem oldja meg, mert
bár nagyon nagy dolgokra képes a tudomány, de teremteni nem tud. Takarékoskodjunk tehát az energiával – erre mindenki odafigyelhet.
Lehet, hogy „csak” annyit tesz, hogy lekapcsolja maga után a villanyt, energiatakarékosabb háztartási gépet vásárol, kikapcsolja a számítógépét, amikor nem használja azt.
Hortobágyi T. Cirill főapát (Pannonhalmi Főapátság)
Tudatosan vásárolj! – szól a második felhívásuk.
A fogyasztói társadalom csapdája, hogy mindig még korszerűbbet, divatosabbat szeretnénk birtokolni. Amikor aztán megérkezik egy annál is korszerűbb, divatosabb, a régit eldobjuk, vagy felhalmozzuk, de már nem használjuk, s egy csomó fölösleges dolgot birtoklunk. Érvényes ez életünk minden területére, még a karácsonyi díszekre is. Gyermekkoromban minden évben felkerült egy új a fára, most évenként dobjuk el a teljes készletet és vásárlunk újat.
Tölts több időt a természetben! – hangzik a következő tanácsuk.
Ezt biológia–földrajz szakos tanárként személyesen is tudom javasolni. Ma időnk, életünk egyre nagyobb részét töltjük mesterséges környezetben. Így vagyok ezzel magam is, a tantermek, a templom, az étkezőnk, a szobám falai között töltöm az időmet, néha még az udvarra is csak napok múltán jutok ki. Most is egy szobában ülök a telefon, a számítógép és a könyvek társaságában.
Mindenhol emberkéz alkotta tárgyakkal találkozom. A természetben viszont az Isten által teremtett világ vesz körül,
még akkor is, ha már azokat is az ember alakította át. A természetben való időtöltésnek tehát nemcsak jótékony egészségügyi hozadékai vannak, hanem lelkünk is jobban a Teremtőre tud hangolódni.
Daniele Crespi: Borromeo Szent Károly böjtöl (fotó: Giovanni Dall'Orto/Wikipédia)
Táplálkozz egészségesen! – javasolják.
Ez több, mint a mérsékelt húsfogyasztás. A túltápláltság nemcsak túlzott fogyasztást jelent, hanem a civilizációs betegségek melegágya is, ráadásul a kelleténél kevesebbet is mozgunk, így a fáradtság miatt a teljesítményünk is csökken. Ugyanakkor etikai kérdést is felvet, hogy amíg mi túlfogyasztunk, addig a világ másik fele alultáplált. Ha úgy tetszik, a fölöslegesen magunkhoz vett étkeknek náluk lenne a helye. Tetézi mindezt az élelmiszer-pazarlás. Nem véletlen, hogy a diákjainkkal el szoktunk látogatni hulladékfeldolgozókba, lássák, sok esetben milyen pazarlóan élünk.
Végül: Tekints magadra teremtményként, aki Isten vendége a Földön!
Visszatérek Ferenc pápa Laudato si’ enciklikájára, amely arra tanít bennünket, hogy
az ember ugyanúgy része a világnak, teremtménye Istennek, mint a növények, az állatok, s ugyanúgy vendégségben vagyunk itt,
mint azok. Vendégségben pedig illik viselkedni, tisztelni a vendégtársainkat, s tiszteletben tartani a házigazda szokásait. A mostani böjti időszakban és ezt követően is tudatosítanunk kell magunkban, hogy az Isten által teremtett nagyszerű Földön nem felsőbbrendű lények vagyunk, hanem a teremtett világ részei, akikre annak őrzése, védelme bízatott.
Nyitókép: Pixabay
