Nem árt óvatosan autózni az alföldi dűlőkön. Szárazság idején csak úgy porzik az út, és aki nem veszi vissza a sebességet, célját elérve szomorúan tapasztalja, hogy belepte járgányát a finom homok. Hússzal araszolva azonban megúszható a nap végi kocsimosás.
Kecskemét külterületén, a tízpercnyi járásra fekvő Úrréten járok. Ezen a tanyás vidéken valaha virágzó kertgazdálkodás folyt, aminek mára alig látni nyomát.
Az itt élők közül csak kevesen viszik tovább őseik örökségét, jobbára kihalt a szorgos népség, vagy a városba költözött. Akik maradtak, ingáznak a megélhetésükért. Ennek ismeretében meglepő arról hallani, hogy egy fiatal házaspár ideköltözött, sőt még jurtát is építettek maguknak. Pogány Mihály és Pogány-Bagó Petra azért választotta ezt az életformát, mert szeretnének természetközelben élni és önellátásra berendezkedni. Kisfiuk, Misó már itt született.
Szeretnének természetközelben élni és önellátásra berendezkedni (Borzák Tibor fotói)
Miután szétnéztünk a tanyán, betérünk a jurtába beszélgetni. Jólesik a kellemes meleg, az enteriőr amúgy is nyugalmat és otthonosságot áraszt. Mindjárt az elején megtudom, hogy a Pogány-tanya apai ági családi örökség, az 1800-as évek végén az ükszülőké volt, de valószínűleg már azt megelőzően is állhatott. Ha a vén parasztház falai mesélni tudnának, talán azt is felidéznék, hogy riportalanyom édesapjának szülei itt éltek, de ő mégsem ebben az épületben látta meg a napvilágot, hanem a tanyához vezető bekötőúton, mivel az idő tájt épp
akkora hó esett, hogy a mentőautó elakadt,
és a vajúdó édesanyát lovas kocsival kellett odáig kivinni. És a sors úgy hozta, hogy most Petra várandós ugyanitt, de őt ilyen kaland nem fenyegeti, mivel mára megszelídültek a zord telek, és az utak is teljesen járhatók.
Életre kel az öreg porta, a családi örökség
Pogány Mihályt rengeteg gyermekkori emlék köti a tanyához. Mivel közel laktak ide, sokat tartózkodott a nagyszüleinél, nemcsak a nyári szünetekben. Elvarázsolta a hely, szerette a jószágokat, a mérhetetlen szabadságot. És ha úgy adódott, segített is, például a krumpliszedésben vagy a kukoricatörésben. Felesége, Petra kecskeméti sorházban nőtt fel, de szerencséjére szüleinek hobbitelkük volt a közelben, ahol konyhakertet műveltek, baromfit neveltek. Mindazonáltal nem vágyott arra, hogy valaha is tanyára költözzön, ráadásul tizenkilenc évesen. Amiként a jurtában való nomád életforma sem volt számára betervezve, de legalább nem kellett innen elköltözniük, amíg végső otthonukat, az öreg házat átalakítják és felújítják. Csakhogy
időközben úgy megszerették a padlófűtéses jurtát, hogy nem fogják lebontani, más funkciót szánnak neki.
A fiatalok iskolásként ismerték meg egymást, mindkettőjüknek ugyanaz volt a citeratanára, majd hosszabb kihagyás után újra találkoztak egy néptánctáborban, merthogy a néptánccal is kiskoruk óta foglalkoznak. Egyértelműen elköteleződtek a népi kultúra iránt, azóta is fontosnak tartják a régi hagyományok ápolását. Felnőttként újra kereszteződtek az útjaik, öt esztendővel ezelőtt fordult komolyabbra köztük a kapcsolat. Néhány hónap különbséggel mindketten kiköltöztek a tanyára, s két évre rá összeházasodtak, majd megszületett a gyermekük.
Kiköltöztek a tanyára – egy letűnt világ emlékei
Kezdetben a nagyszülők házában húzták meg magukat, ahol igencsak mostoha körülmények uralkodtak, csak egy szobát lehetett fűteni, és konyha sem volt. A vizet a kinti kútról hordták vödörrel. Petra szóvá is teszi, hogy amikor először lépett be az épületbe, nagyon meglepte a látvány. Előzőleg sem élt luxusban, de valahogy másra számított. Persze egyikük sem csinált ebből nagy ügyet, inkább nekiláttak a tatarozásnak, apránként komfortossá tették választott otthonukat. Misi hozzáteszi: azzal próbálta megnyerni szíve választottját, hogy lelkesen beszélt neki a terveiről, miként is képzeli el a jövőjüket távol a várostól, ahol sokkal szabadabb az élet. Sikerült támogatást nyerniük egy tanyapályázaton, abból újították fel a pincét. Aztán belevágtak a jurtaprojektbe, ami szintén nem egyik napról a másikra valósult meg. De minden várakozásnak megvolt a maga szépsége, vélik mindketten.
Pogány Mihályt kezdettől fogva
a teljes önellátás lehetősége motiválta;
ha bármi történne is a világban, legalább a megélhetésükre legyen garancia. Ezt a tervet egyelőre elodázták, hiszen pillanatnyilag túl nagy vállalás lenne. Ettől függetlenül két és fél hektáros birtokukon maguknak termelnek zöldséget, néhány sor szőlőjük, kis gyümölcsösük is van, és előnyben részesítik a környékbeli őstermelők által előállított háztáji termékeket, húst, tejet, egyebeket. Gondoltak kecsketartásra, de inkább a birkát választották. Nem zárják ki, hogy később sajtkészítéssel is foglalkozzanak. Elképzelhetőnek tartják, hogy vállalkozásuk kulturális profilt kapjon, melynek részeként népzenei, néptáncos tudásukat kamatoztathatják alkalmi összejövetelek vagy nyári táborok formájában.
Néhány sor szőlőjük is van
Utóbbira már volt példa, Petra kisgyermeknevelő végzettséggel többször táboroztatott óvodásokat, mindegyik alkalommal sikeresen, tehát érdemes folytatnia. Szálláshelynek ott lesz a majdan üresen maradó jurta, amely egyébként vendégháznak is megfelel, ha valaki el akar tölteni itt pár napot. A városi lurkóknak nagy élmény a tanya; aki a panelrengetegből jön, rácsodálkozik az állatokra. Misi mint pénzügyi tervező abban is lát fantáziát, hogy portájuk kellemes légkörű turisztikai találkozóhellyé váljon, ahol baráti vagy szakmai társaságok együtt kemencézhetnek vagy borkóstolón vehetnek részt. Netán ő is meghívhatná ide az üzleti partnereit.
Pogányék tanyája vakítóan fehér jurtájukról messziről felismerhető. Amint említették, átmeneti megoldásnak szánták, amíg az öreg házat lakhatóvá teszik, de nincs szívük lebontani. Sok tapasztalatot gyűjtöttek vele kapcsolatban, mesélnek is róla az interneten elérhető videóblogjukban.
Magyarországon négy-öt profi jurtakészítő dolgozik,
többféle kínálattal. A modern konstrukciók közép-ázsiai elődjükhöz képest akár napelemmel, esőgyűjtővel, padlófűtéssel, dupla rétegű, szigetelt ablakokkal és ajtókkal is felszerelhetők.
Komfortos otthon
A kecskeméti házaspár másfél évig várt a mesterre, mivel nagy divat mostanság a lakójurta, nagyon sok a megrendelése, évente ötvennél is többet készít. Egyebek között azért népszerű ez a megoldás, mert lényegesen olcsóbb a kőépületnél. Amikor 2022-ben felszállt a füst, Misi előkészítette a terepet, kivette részét az alapterület betonozásából, a padlófűtés megépítéséből, az ivóvíz- és a szennyvíz bekötéséből, majd jött a jurtaépítő szakember, aki másfél nap alatt megalkotta a vázszerkezetet, a tündököt (kupolát) és elvégezte a szigetelést, a takaróponyva felhelyezését.
Petra mutatja komfortos otthonukat: minden, a gyerekszobától a nappalin, a dolgozón, a fürdőn át a konyháig az ötvennégy négyzetméteres légtérben található, de ezt már megszokták. A hagyományos kályhát is kipróbálták, ami képes rövid idő alatt felmelegíteni a jurtát, de a kellemes hőmérséklet fenntartásához folyamatosan táplálni kell a tüzet, így maradtak a kényelmesebb padlófűtésnél.
Megszerették ezt a nomád életformát, másoknak is ajánlják.
A fiatalasszony csupán az egerekkel nem tud megbarátkozni, már a gondolatától is irtózik, hogy bárhol felbukkanhatnak, és mindenütt otthagyják a névjegyüket. Férjének vannak hatékony csapdái, nyár óta legalább hat-nyolc cincogót tett ártalmatlanná.
Öröm látni-hallani a fiatalok boldogságát
Azt a nyugalmat, amire vágytak, megtalálták Úrréten. Nincsenek a közelben szomszédok, ami nem utolsó szempont. Világvégi tanyára vagy erdő rejtekén megbúvó hajlékba is elvonulhattak volna, csakhogy számukra fontos volt, hogy legyen áram és víz, valamint Kecskeméttől sem akartak teljesen elszakadni. A családfő innen jár be a munkahelyére, és ahogy majd cseperednek a gyerekek, nekik is a városban keresnek óvodát, iskolát. A nagybevásárlásokat szintén ott intézik. Persze csak a legszükségesebb dolgokat veszik meg, mert az év nagy részében megtermelik maguknak a zöldségeket, a tyúkok pedig ellátják őket tojással, és csirkehúshoz is hozzájutnak. Macska, kutya „alapból” van a tanyán, de
egy időben népes fürjcsapat is színesítette az állományt.
A birkáknál nincs jobb fűnyíró a ház körül, jutalmul friss szénát kapnak érte a legelőről. Amint hallom, a tavaszon csüngőhasú malacok érkeznek majd az ólakba. A későbbiekben lovakat is szeretnének tartani.
A birkáknál nincs jobb fűnyíró a ház körül
És ha már a terveknél tartunk, említsük meg azt is, hogy a tanya csinosítása addig nem kerül le a napirendről, amíg el nem készülnek vele. Remélik, őszre beköltözhetnek az álomházukba, és megépítik végre a kemencét, ahol nyári estéken sütögetnek, s új funkciót adnak a melléképületeknek is. Nagyobb hangsúlyt akarnak fektetni a veteményesre, amit a klímaváltozás okozta, egyre fenyegetőbb elsivatagosodás miatt minden bizonnyal át kell alakítaniuk, s nem is a távoli jövőben a kertjükben olyan kultúrnövények válthatják fel a mostaniakat, melyek
bírják a szárazságot, és elviselik a vízhiányt.
Netán füge, kivi, datolya és banán is lesz? – nézünk egymásra fürkésző tekintettel.
Nem tudni, mit hoz a jövő, én mégis arra vagyok kíváncsi, hogy a fiatal tanyalakók miként képzelik el az életüket húsz év múlva. Petra negyvenöt lesz, vágyai szerint háromgyerekes anyuka. Szeretné, ha mindegyikük diplomát szerezne. A tanyáról semmiképp nem költözne el, főleg, ha a környezet is elnyeri végső formáját, és az utolsó fűszálig minden a helyén áll. Képesítésének megfelelően gyerekek felügyeletével foglalkozna, akár jógát is oktatna a kicsiknek, és rengeteg szabadtéri programot szervezne nekik.
Mihály ötvenévesen továbbra is pénzügyi tervezőként teremtene családjának anyagi biztonságot, miközben élvezné a tanyasi létformát, ahol pezsgő közösségi események váltogatnák egymást. Annak is
örülne, ha a Pogány-tanya tánccsoportok, népzenészek országos hírű találkahelye lenne,
s itt lehetne azokat a táncokat bemutatni és tanítani, melyeket a múlt században élő folkloristák a kecskeméti tanyavilágban (így Úrréten is) gyűjtöttek. Hogy miből lesz valóság, azt majd húsz év múlva megtudhatom, ha lesz módom újból ellátogatni a jurtalakó családhoz. Addig is drukkolok nekik.
