Potsdam első, szerény, favázas helyőrségi temploma, a Garnisonkirche 1720 és 1722 között épült az evangélikus katonai és a református polgári egyházközség számára. Ám néhány évre rá a mocsaras területen az épület megsüllyedt, repedezni kezdett. Philipp Gerlach tervei alapján 1731 és 1735 között építették föl az új templomot I. Frigyes Vilmos király parancsára. Gerlach nevéhez kötődik a szigorú porosz barokk másik jelentős egyházi épülete, a berlini Parochialkirche is. A torony alsó szintjei masszívak, aztán fölfelé – elérve a nyolcvannyolc és fél méteres magasságot – egyre könnyedebbek. Oldalfalait keskeny ablakok törték át. A toronyhoz csatlakozó hajó négyszög alakú, tizenhét méter magas kontyolt tetővel, nagy, köríves záródású ablakokkal és a hajó mindhárom oldalán középrizalittal. A belső térben a pilléreket kosárívek kötötték egybe, melyek kétszintes karzatot és sík födémet hordoztak. Eredetileg háromezer hívő fért el a templomban, a polgárok a földszinten, míg a katonák a karzaton foglaltak helyet.
1740-ben a templomban temették el az építtető katonakirályt, I. Frigyes Vilmost, majd fiát, II. (porosz hagyomány szerint Nagy) Frigyest 1786-ban. A második világháború idején a királyi koporsókat bizarr vándorútra indították, hogy ne kerüljenek a közelgő oroszok kezére.
Végül a német újraegyesülés után Helmut Kohl kancellár gondoskodott arról, hogy II. Frigyes végakarata teljesüljön – kedvenc kutyáival nyugszik a hajdani porosz királyi kastély, a Sanssouci teraszán. A helyőrségi templomban a négy monumentális oszlop tartotta konkáv főpárkány és a szószék baldachinjával megszakított timpanon koronázta királyi sírhely a szószékoltár mögött volt. Az alkotás némi hasonlóságot mutatott Bernini cibóriumával, oltárépítményével, melyre Michelangelo kupolája borul a római Szent Péter-bazilikában, ami egyúttal kihívást és hatalmi ambíciókat jelez. II. Vilmos császár reprezentációs igényének megfelelően a XIX. század végén a templombelsőt felújították, a karzatmellvédek aranyozott díszítése ugyan ellentmondott az egyszerűség porosz erényének, de az uralkodó személyes kivagyisága ezt több esetben felülírta.
A Garnisonkirche Carl Hasenpflug festményén (1827)
Forrás: Stadtmuseum Berlin
Részben monarchista, részben szélsőjobboldali csoportok egyik fontos találkozóhelyévé vált a helyőrségi templom a weimari Németország idején. A nácik 1933-ban hatalomra kerülve fölfedezték a templom propagandisztikus potenciálját és március 21-én Paul von Hindenburg birodalmi elnök Adolf Hitler kancellár, kormánytagok, képviselők és meghívott vendégek részvételével a templomban tartotta azt az állami ünnepséget, amely megelőzte a birodalmi gyűlés megalakulását. Ezzel a nácik tudatosan a császárok örökébe akartak lépni. Hindenburg és Hitler történelmi kézfogására is templom előtt került sor.
Azonban korántsem tűnt el ezzel a régi Poroszország szelleme. Nem messze a templomtól állomásozott a „gróf kilences gyalogezred” („Infanterie-Regiment Graf Neun”) ragadványnéven ismert egység – azért „gróf”, mert számos porosz nemesi család fiai szolgáltak a tisztikarban, akik közül sokan a helyőrségi templom egyházközségéhez tartoztak és szembefordultak a nácikkal.
Csak két nevet említek, akik életüket adták meggyőződésükért: Helmuth James von Moltke gróf, az ellenálló „kreisaui kör” intellektuális feje, és Henning von Tresckow tábornok, a katonai ellenállás egyik vezetője.
Brit légitámadás következtében a második világháború végső napjaiban, 1945. április közepén a helyőrségi templom kiégett, csak a külső falak és a csonka torony maradt állva. S fennmaradt harangjátéka, annak idején félóránként váltva csendült föl egy korál és egy világi ének, majd 1797 óta – már az új templomban – Mozart Varázsfuvolájából Papageno áriájának dallama, amely a népszerű porosz költemény első sorára illik: Üb’ immer Treu’ und Redlichkeit (légy mindig hű és tisztességes) mintegy a porosz erények jelszavaként. Ezeket az erényeket később gyakran kritizálták, mint az állítólagos porosz reakció és militarizmus szellemi alapjait, holott mindennek épp az ellenkezőjét jelölték: a vallási türelmet, az igazságérzetet, a szabad szellemet.
A templom az 1920-as években
A helyőrségi templom visszaépítésének gondolata 1990 után ismét fölvetődött. 2004-ben Potsdam városa és az evangélikus egyház, valamint huszonötezer támogató összefogásával egyesület alakult az újjáépítésre. Az adakozási kampányhoz számos közéleti személyiség csatlakozott, köztük II. Erzsébet angol királynő is, aki ezt bizonyára engesztelő gesztusnak is szánta. (Az egyházközség összefogott a nemzetközi Szögkereszt Szövetséggel – Community of the Cross of Nails –, amely a náci légitámadás során elpusztult coventryi katedrális vasszögekből készült keresztjét, a béke és a megbékélés szimbólumát állíttatta, s juttatta el többek között a potsdami templom kápolnájába is.) 2008. június 23-án egyházi alapítványt hoztak létre a Garnisonkirche újjáépítésére. Potsdam városa a szabályozási terv módosításával biztosította az újjáépítés településrendezési jogalapját – ebben Potsdam történelmi, templomtornyokkal és a Nikolaikirche kupolájával fémjelzett sziluettjének visszanyerése játszott fontos szerepet. A város és az egyház a helyőrségi templom kimagasló építészeti minőségével érvelt:
Philipp Gerlach épülete megállja a helyét a XVIII. századi protestáns templomépítészet két másik jelentős példája, a hamburgi Szent Mihály-templom és a drezdai Frauenkirche mellett.
További érv, hogy az ellenállás hagyományán kívül a Garnisonkirche a porosz demokratikus hagyománynak is része: itt ülésezett 1809. augusztus 3-án – a Stein–Hardenberg-reformok egyik eredményeként – Potsdam első szabadon választott városi képviselő-testülete.
Heves ellenállásba ütköztek az újjáépítés támogatói. Az időközben ugyan részben lebontott számítógépes központ megmaradt épületének homlokzatán tizennyolc mezőből álló és Az ember legyőzi a kozmoszt bombasztikus feliratú üvegmozaik-ciklus van (jelenleg állagmegóvás céljából letakarva). Fritz Eisel szocialista realista alkotása műemléki védettséget élvez, ami ugyan nehezíti a templomhajó újjáépítését, de elvben nem akadályozza meg, mert a védettség csak magára a képciklusra vonatkozik, nem az épületre. Az NDK-nosztalgikusok nehezményezik, hogy a német egység újjászületése óta a cél a történelmi városközpont visszaépítése (az NDK egyik utolsó presztízsberuházásaként tervezett, befejezetlen színházépületet valóban lebontották a tartományi gyűlés székhelyeként újjáépített városi palota kedvéért). A kritika a náci szellemet, a „porosz militarizmus” jelképét emlegeti, holott a hadsereg a XVIII. században valójában a társadalmi emancipáció irányában hatott. Ezért az újoncok többségét az év nagy részében hazaengedték, hogy dolgozhassanak a mezőgazdaságban, katonai státusuk megmaradt, kivonva a parasztlegényeket a földesúri bíráskodás hatálya alól. Ugyanis I. Frigyes Vilmos, a templom építtetője irtózott a háborútól, abból a nem szükségképpen humanista, de nagyon is helytálló utilitarista meggondolásból kiindulva, hogy minden jól kiképzett katona elvesztése nemcsak emberi, hanem súlyos anyagi veszteség is.
Politikai huzavona után 2013-ban a város kiadta az építési engedélyt a torony újjáépítésére, ami azonban finanszírozási problémák miatt elhúzódott és de facto csak 2017. október 29-én, a reformáció ötszázadik évfordulójának előestéjén kezdődött el, miután a szövetségi állam tizenkétmillió eurót adományozott (később ezt majdnem huszonötmillióra emelte) és Frank-Walter Steinmeier köztársasági elnök átvette a projekt védnökségét. A torony építését 2024-ben fejezték be, a toronysisak a tervek szerint 2025 végén kerül a helyére. A templomhajó újjáépítéséről egyelőre nem döntöttek. A belső térben a Versöhnungszentrum (engesztelési központ) kiállítása egyértelműen elítéli a nemzetiszocializmust és hitet tesz az emberi jogok mellett. A homlokzaton Lukács evangéliumából vett idézet (Lk 1,79) olvasható, Luther fordításában: „Richte unsere Füsse auf den Weg des Friedens” (magyarul Károli Gáspár szerint: „hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára”).
Vajon szabad volt újjáépíteni a helyőrségi templom tornyát, vagy a nácik által örökké mérgezettnek kell tekinteni? Objektív válasz nyilván nincs. Szubjektív véleményem szerint emlékhelyként betölti feladatát, arra emlékeztet, hogy az erőszak soha többé ne diadalmaskodjék. Napjainkban ez az üzenet nagyon is aktuális.
Nyitókép: A modern épületekkel körbevett helyőrségi templom 2023-ban. A toronysisak előreláthatólag idén kerül föl az épületre
