A veszprémi, mai formájában kéttornyos neoromán Szent Mihály-főszékesegyház alapjait, a régészeti kutatások úgy vélik, az államalapítás korában tették le, de egy körtemplom valószínűsíthetően már Géza fejedelem idejében állt ott, ahol a mai bazilika északi része helyezkedik el. A templomot, amelyet a legendák szerint Gizella királyné alapított, az évszázadok során többször súlyos károk érték, a török időkben tizenkétszer cserélt gazdát Veszprém, 1552-ben a főtemplom leégett. 1704-ben Heister generális a megmaradt részeket is ágyúval lövette büntetésként, mert a város a Rákóczi-szabadságharc mellé állt.
A Szent Mihály-főszékesegyház altemploma
A díszes síremléken a hajdani püspök életnagyságú fekvő szobra
Megújult Padányi Biró Márton püspök temetkezési helye is az altemplomban. Padányi Biró Márton a katolikus megújulás nagy alakja volt, aki a török hódoltság után a kifosztott, elpusztult egyházmegyében indította újra az életet, templomokat és iskolákat építtetve. Mivel a püspök a királyné kancellárja és főispán is volt, a világi hierarchiában is fontos pozíciót töltött be – magyarázza az érseki általános helynök. A több mint két és fél évszázados, látványos barokk síremléket a püspök életnagyságú szobra, valamint az elmúlás szimbólumait kezükben tartó, allegorikus szoboralakok díszítik, a síremléken szereplő női alakok nagy része mintha álomba szenderedett volna. Takáts István szerint
a síremléket díszítő számos jelkép: a becsukott könyv, a koponya, az elhervadt virág, a lezárt lakat, a kialvó fáklya, a lepergett homokóra és a halálmadárnak is hívott bagoly az élet törékenységéről, mulandóságáról beszél.
Nem Padányi Biró Márton püspöké az egyetlen sír az altemplomban. Már a XVII. században temetkezőhelyként is szolgált ez a templomtér, az elhunytakat a járószint alatti sziklafelszínbe vájt sírokba, és több esetben a korábbi, középkori sírgödrökbe temették. A régészek tizenhárom sírhelyet azonosítottak, néhány koporsó fedlapján pedig rézszegecsekből kirakott feliratokat találtak, köztük jó állapotban lévőket. A feliratokból derült ki, hogy a XVII. századi várkapitány, Babocsai Ferenc családjának tagjait temették az altemplomba, többek között egy fiatal lányt, akinek megmaradt a hajfonata, csipkedíszes selyemruhájának nagy része, egy bőrszíjra kötött kis kereszt, valamint hegyes orrú, magas sarkú bőrpapucsa. Utóbbi különösen értékes lelet, Magyarországon ugyanis kevés emlék maradt fenn a XVI. és XVII. század női és férfi viseleteiből. (Hasonlóan értékes késő középkori textíliák az elmúlt időszakban Jákon a Szent György-templom, Kőszegen a Szent Imre-templom feltárása során kerültek elő. Lásd az Országút írásait: A pecsétgyűrű titka, Mesélő díszes szövetek, Templomok titokzatos mélyén 1., Templomok titokzatos mélyén 2. –Szerk.)
Nyitókép: Padányi Biró Márton síremléke a veszprémi bazilika altemplomában
Képforrás: Nagy Lajos/Szent Mihály Főszékesegyház sajtóközlemény
