2014 elején kezdett működni kaliforniai Mojave-sivatagban az Ivanpah nevű naptoronyerőmű, amely akkoriban a napenergia hasznosítása perspektivikus eszközének ígérkezett, egy évtizeddel később azonban már részleges bezárására készülnek. Áramának fő vásárlója, a Pacific Gas and Electric Company ugyanis felmondta az eredetileg 2039-ig szóló szerződést.
A koncentrált napenergiával működő erőművekben
a nap hőjével nagynyomású forró gőzt fejlesztenek, amely elektromos áramot termel.
A naphőerőmű központi eleme a hőcserélő torony, amelyet parabola alakban megépített, a nap mozgását számítógéppel vezérelve követő tükrök vesznek körül. Ezek a torony tetején lévő kollektorra fókuszálják a napsugarakat, s az itt képződő gőzt turbinán átvezetve fejlesztenek áramot.
A tükrök a hőcserélő toronyra fókuszálják a napsugarakat (képek a Wikipediáról)
A 386 MW kapacitású Ivanpah-komplexum (összehasonlításul: a Mátrai erőmű kapacitása 950 MW) százhetvenháromezer-ötszáz egyedileg mozgatható tükörből felépített rendszer, három, száznegyven méter magas naptoronnyal, melyekben a gőzt ötszázötven Celsius-fokra hevítik.
Jenny Chase, a Bloomberg napenergia-elemzője szerint a kényes technológia soha nem működött a terveknek megfelelően, másrészt az Ivanpah építésének idején
senki sem gondolta volna, hogy a napelemek és az akkumulátorok mára ilyen olcsóvá válnak.
A napfényt közvetlenül árammá alakító napelemek létesítése és működése sokkal egyszerűbb, így az általuk termelt áram kilowattóránként ma már három centbe, feleannyiba kerül, mint a naptoronyé.
Természetvédők, akik kezdettől ellenezték az Ivanpah-projektet, a bezárásban újabb bizonyítékot látnak arra, hogy a létesítményt meg sem kellett volna építeni. Létrehozása ugyanis érintetlen sivatagi élőhelyet, a tükrök intenzív hősugarai pedig rovarok, madarak és denevérek tömegeit pusztítják el.
