Minden ősszel ezrével érkeztek a darvak a Hortobágyra. Nem egy madárnak azonban ez egyben az utolsó útja is:
a nagyfeszültségű elektromos távvezetéknek nekirepülve komoly, esetleg halálos sérülést
szenvednek, de ha túlélték is az ütközést, utána a zuhanás több tíz méteres magasságból biztos pusztulást jelent.
Vezetéknek ütközött daru teteme (Tihanyi Gábor felvételei)
Hány madár szokott elpusztulni egy-egy vonulás alkalmával?
Ezt nagyon nehéz megmondani, ugyanis a tetemeknek csupán egy részét találjuk meg. Sokszor előbb bukkan rájuk a róka vagy az aranysakál, esetleg más dögevő, amely aztán boldogan lakmározik belőlük, mi pedig már csak a tollakkal találkozunk, vagy ha elhurcolják az elhullott állatot, akkor azokkal sem. Az elpusztult madarak egy részét viszont megleljük. Két évvel ezelőtt novemberben volt olyan nap, amikor a munkatársam
egyetlen őrjárat alatt tizenöt daru maradványaira
bukkant az egyik távvezeték egy viszonylag rövid szakasza alatt.
Gondolom, nem csak a darvakra veszélyes a nagyfeszültségű vezeték…
Nem csupán rájuk, természetesen, de ők a leginkább veszélyeztetettek a nagy szárnyfesztávolságuk miatt, no meg azért is, mert nagy sebességgel, másodpercenként akár húsz-harminc métert is haladva repülnek. Az esti szürkületben már fáradtan érkeznek a Hortobágyra, s amikor észlelik a vezetéket, már késő… De érheti baleset őket a hajnali húzáskor is, az éjszakázó és a táplálkozó helyek közötti repülés közben, az őszi ködben, illetve az éjszakai vonulásuk alkalmával.
Ezek szerint minél nagyobb egy madár, annál nagyobb veszélynek van kitéve.
Lényegében igen. A gázlómadarakat említeném elsőként, valamint a túzokot, de a kisebb testű madarak sincsenek biztonságban. Ezért is szerelteti fel a Mavir a madárelterelő berendezéseket a vezetékekre.
Miként kell elképzelni ezeket?
Több típusuk létezik. A legutóbbi esetben a működési területünkön használt eszköz
visszaveri a természetes fényt, s egyben ultraibolya-tartományban pulzáló fényt is kibocsát.
Ezt az ember szeme nem látja, ám a madár számára jól érzékelhető. Az eszköz egyébként az áttört kiképzésű optikai része által a vezetéksodrony nappali láthatóságát eleve növeli. A szükséges energiát pedig a vezeték körüli erőtérből nyeri.
QUICKMARK madáreltérítő
Ezt látva tehát a madár már jó messziről tudja, hogy előtte akadály lehet?
Így van, s még időben életmentő manőverezésbe kezd, általában felülről akarja elkerülni a vezetéket.
Ahol azonban egy újabb található…
Ezért is szükséges feltenni valamennyi vezetékszálra egy-egy eszközt. Így aztán ütközés nélkül tudja kikerülni.
RIBE madáreltérítő
Szükséges feltenni, de hogyan? Adott esetben egy 400 kilovoltos névleges feszültségű légvezetékről van szó, aminek már a megközelítése is életveszélyes.
Nemcsak ez az egyetlen probléma a feljuttatásnál, hanem adott esetben a terepviszonyok is. Mocsaras, vizenyős területen például egy megfelelő kosaras jármű csak rendkívüli nehézségek árán tudna közlekedni. De említhetném a taposási kárt is, aminek a szántók gazdái nem örülnének.
A megoldás egy repülő eszköz, a drón.
A céggel, amely a madárelterelő eszközöket megalkotta, a Mavir a felszerelésre is szerződött. Egy speciális drónt fejlesztettek ki e célra, amely megközelíti a vezetéket, ráaggatja, majd felteszi a következőt, olyan tizenöt-húsz méterre. Tapasztalatunk szerint ekkora távolság elegendő, hogy a darvak biztonsággal észleljék a vezetéket, s ki tudják kerülni.
Vonuló darvak (madarpark.hu, a Hortobágyi Madárpark – Madárkórház Alapítvány engedélyével, fotó: Déri Balázs)
Az elektromos hálózaton kívül például a szélerőművek is veszélyt jelenthetnek a madarakra.
Így igaz, azonban a mi területünkön ilyenek egyelőre nincsenek. Az bizonyos, hogy a madarak az ember által létrehozott tárgyakba, eszközökbe, berendezésekbe az egész világon beleütköznek, ami sok élet pusztulását okozza. Ezek elhárítása, de legalábbis mérséklése a természetvédelem felelőssége is. Az elektromos vezetékek esetében a legjobb megoldás a föld alatti hálózat kiépítése lenne. Magyarországon
a földkábeles kiváltás középfeszültségű távvezetékek esetében vált gyakorlattá
– bár ott is számos feltételnek kell teljesülnie. Az e feletti feszültségszint esetében egyelőre a madáreltérítési rendszerek további fejlesztése, tesztelése és egyre szélesebb körben történő alkalmazása marad, mint lehetőség.
A Hortobágyi Madárpark – Madárkórház röpdéjében a gyógyuló madarakat szabadon bocsátásuk előtt a villanypásztor működési elvén alapuló módszerrel megtanítják arra, hogy kerüljék el a veszélyes légvezetékeket. Két villanyoszlop között kifeszített elektromos vezetéknek repülve gyenge áramütés éri őket, amivel elérhető, hogy később elkerüljék a végzetes ütközéseket. Mint dr. Déri János állatorvos, a Madárkórház Alapítvány igazgatója az Országútnak elmondta, a módszer olyan eredményes, hogy az általuk megjelölt madarak közül később egy sem vált áramütés áldozatává.
