Önálló karakterrel rendelkező entitás a klasszicizmus, amely pontosan és érzékletesen tükrözi a polgári öntudatot, és markánsan próbál különbözni a megelőző stíluskorszaktól is, melyet javarészt a katolikus egyház generált. Európa számos országában az 1790 és 1830 közötti négy évtized a forradalmak (ipari és polgári) időszaka, tehát nem meglepő, hogy a polgárosodás pozitív folyamatai az építészeti alkotásokban is testet öltenek.

Homlokzatdísz az ablak fölött a Mária utca 11. számú épületén
Fotó: Szigetvári Krisztián

 

Nem kivétel ez alól a reformkori Magyarország és ezen belül Pécs városa sem, ahol a barokk korszak XVIII. századi egyházi építkezéseit követően a XIX. század első harmadában a lakosságszám lassú gyarapodásával már a polgárság is egyre nagyobb szerepet kezd játszani a városkép kialakításában. Nemzetiségként a német származású polgárság az élet minden területén igazi katalizátorként működött. (Ne feledjük: Somogy, Tolna és Baranya nem véletlenül kapta a Sváb-Törökország – németül Schwäbische Türkei nevet 1844-ben a jó tollú bölcseleti doktortól, Haas Mihály püspöktől, aki IX. Pius pápa titkos kamarása volt.) Ez a tekintélyes német polgári hatás az építőiparban is érvényesült.

Német származású építőmester volt a XIX. század első felében Piatsek József is, aki magas színvonalon tervezett és kivitelezett, egyben a klasszicista Pécs arculatformáló mesterévé is vált.

Neve mintha feledésbe merült volna, noha építészettörténeti szempontból valójában olyannyira fontos figurája Pécs városának, hogy Sonkoly Károly 2003-ban teljes kötetet szentelt életének és életművének A klasszicista Pécs építőmestere – Piatsek József (1781−1854) című kötetben. Sonkoly számos listát készített, így külön csoportba válogatta a máig meglévő, szinte eredeti állapotában föllelhető épületeket, melyek számunkra leginkább tükrözik Piatsek József építőművészetét. Másik kalapba azok a házak kerültek, melyek ugyan még megvannak, de az idő előrehaladtával átalakították őket. Ezek többségükben az eklektika áldozatául estek a XIX. század utolsó harmadában. S vannak még épületek, melyek Piatsek-leszármazottak vagy Piatsek-követők nevéhez fűződnek, valójában ezekbe a házakba a biztos Piatsek-alkotások részletmegoldásainak ismeretében legföljebb analógiákat láthatunk bele. A negyedik, egyben legszomorúbb csoport a mára már elbontott épületek sora, ezeknek a megmaradt dokumentumai, emlékei Piatsek József fontosságáról, arculatteremtő képességéről tanúskodnak. Piatsek ugyan nem volt diplomával rendelkező építész, de építőmesterként remekül megállta a helyét, így nem véletlen, hogy számos középület tervezését bízták rá. Többek között a klasszicista Városháza, a Városi Színház, a Nemzeti Casino, a Lyceum-Könyvtár, a közfürdő tervei kerültek ki a keze alól.
 

Az ablakot elegánsan keretezi a díszítés a Mária utca 13. számú házon 
Fotó: Szigetvári Krisztián

 

Ha visszarepülhetnénk az 1848-as Pécsre, ahol bár teljesen más városkép fogadna, mégis otthonosan mozognánk, mert a belváros utcaszerkezete, utcái, homlokfalai sok-sok helyen változatlanok csaknem száznyolcvan év távolából is. Ez már önmagában kisebb csoda, és feltételezésünk korántsem puszta fikció, mivel a néhány évvel későbbi, 1865-ös színes kataszteri térképen nagyszerűen nyomon követhető a városkép alakulása.

Piatsek József 1848-ban még élt és alkotott. Ha végigment a városon, minden utcasarkon a saját épületei köszöntek rá.

A Fő téren, korabeli nevén Szentháromság téren (Dreifaltigkeitsplatz) magasodott a Városháza, melyet mára elbontottak, vele szemben (ma Széchenyi tér 8.) emelkedett a Piacsek-ház, melyet Piatsek József unokája alakíttatott át eklektikus stílusban.

De ez a ház legalább még megvan, és kelet felől szépen határolja az Elefántos-tömböt, amelynek témánk szempontjából legfontosabb eleme a Jókai tér 6. szám alatti egykori Kajdatsy-ház, vagy népszerűbb nevén Elefántos-ház. Az épület 1820 óta nagyjából építéskorabeli állapotát őrzi. Névadója a konzolra állított szürke elefántszobor a ház északnyugati sarkán. A mai vendéglátóhely őrzi hajdani funkcióját, eredetileg a Fehér Elefánthoz címzett vendéglő fogadta itt vendégeit, hogy aztán az 1870-es években átmenetileg a Fekete Elefánthoz címzett fűszer-, vas- és gyarmatáru kereskedésként működjön. Ebből a korszakból származik az említett szobor is. Az Elefántos-tömb rekonstrukciója nagyszabású műemlékes felújítás volt, mely Kistelegdi István nevéhez fűződött az 1980-as években.

 

Az Elefántos ház
Fotó: Szigetvári Krisztián

 

S ha tovább követnénk Piatsek József 1848-as, képzeletbeli reggeli sétáját, a főtér északkeleti sarkán még szemrevételezhette az azóta ugyancsak elbontott Városi Színházat (ma a Pécsi Járásbíróság épülete áll a helyén) és a jócskán átalakított Nádor Szállót is. A mai Király utcán (korábban Fő/Kossuth utca) sétálva a Nemzeti Casino épülete volt a legfontosabb épülete, valamint a városfalon kívüli közfürdő. Mára mindkettőt elbontották, így kissé idejétmúlttá vált a zsinagóga előtt végigfutó Fürdő utca elnevezés is. Ezek az épületek egy letűnt korszak mementói – de térjünk vissza a még élő Piatsek-örökséghez.

Szerencsére a megmaradtak is számosak. Kissé megkopva, de áll még a Király utca 61. szám alatti lakóépület, a Mária és a Felsőmalom utcában több ház és

mindenekfölött Piatsek legnagyszerűbb alkotása a mai Pécsi Tudományegyetem Történeti Gyűjtemények Osztálya – a Klimo Könyvtár és Egyetemtörténeti Gyűjteményt befogadó épület, amely eredetileg papi líceumnak épült 1830-ban.

Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy ez az épület vetekszik a korszak magyarországi sztárépítészének, Pollack Mihálynak legjelentősebb alkotásaival. A kissé szűk Szepessy Ignác utcában ugyan nem tud érvényesülni az épület monumentalitása, pedig szépen tetten érhető rajta a klasszicizmus minden alapvetése. A négy vaskos, kör keresztmetszetű oszlopon nyugvó triglif (a dór oszloprendszer képpárkányában levő díszítmény), és rajta a timpanon az egyik legkarakteresebb homlokzatú középület a XXI. századi városban, ráadásul olyan hátsó kerttel büszkélkedik, amely valódi ritkaság az egyre jobban beépített belvárosban. Klimo György (1710−1777) pécsi püspök, könyvgyűjtő, mecénás alapította a több száz éves, gazdag gyűjteményt őrző könyvtárat.

A Káptalan utcai épület ma a Vasarely Múzeum hajléka
Fotó: Szigetvári Krisztián

 

A mai Széchenyi térről nyíló Mária utca első szakasza, valamint a városfalon kívül, keletre elhelyezkedő Felsőmalom utca őrzi a leghívebben a XIX. század első harmadának építészetét. Ezek a házak pedig javarészt Piatsek Józsefhez kötődnek, errefelé a szó szoros értelmében kézzelfoghatók a klasszicizmus építészeti lenyomatai. S hogy miben is különbözik a legmarkánsabban egy klasszicista lakóépület a barokk házaktól?

Ha szabadonálló épületről van szó, akkor tömegében bizony nem sokban. Mégpedig azért nem, mert sok esetben a meglévő barokk épülettömeg megőrzésével születtek meg a klasszicista homlokzatok, sok esetben az architektúra „lecsendesítésével”. Zártsorúság esetében viszont csak a homlokzatot vizsgálhatjuk. Közhely, hogy a klasszicizmus kevésbé díszes, mint a barokk. Igazság szerint van díszítés, csak másként. A szoborfülkék, a mozgalmas homlokzati architektúra valóban a múlté, ugyanakkor a klasszicizmus sem elégszik meg a dísztelen homlokzatokkal. A párkányzatok továbbra is hangsúlyosak, a nyílászárók keretezése egyszerűbb kőkeret vagy vakolatdísz, a homlokzat legtöbbször simára vakolt. Az ablakok felett különböző, félhold vagy téglalap alakú keretbe helyezett domborművek teremtik meg az épületek egyediségét. Nagyon finom architektúra ez, a pécsi belvárosban a Ferencesek utcája, a Szent István tér és az Apáca utca által határolt területen, valamint a korábban említett utcákban a klasszicista épületek olyanok, mint a gyöngyszemek, melyeket a szemrevételező egyetlen láncra tud felfűzni a már említett apró homlokzatdíszek segítségével. Voltaképp ezek kötik össze az egy stíluscsoportba tartozó épületeket, a hozzáértő szem pedig mögé látja az egész korszakot, a reformkori Pécs növekvő gazdagságát.

 

Nyitókép: A Klimo Könyvtár és Egyetemtörténeti Gyűjteményt befogadó épület klasszicista homlokzata Wikimedia Commons