Önálló karakterrel rendelkező entitás a klasszicizmus, amely pontosan és érzékletesen tükrözi a polgári öntudatot, és markánsan próbál különbözni a megelőző stíluskorszaktól is, melyet javarészt a katolikus egyház generált. Európa számos országában az 1790 és 1830 közötti négy évtized a forradalmak (ipari és polgári) időszaka, tehát nem meglepő, hogy a polgárosodás pozitív folyamatai az építészeti alkotásokban is testet öltenek.

Homlokzatdísz az ablak fölött a Mária utca 11. számú épületén
Fotó: Szigetvári Krisztián
Német származású építőmester volt a XIX. század első felében Piatsek József is, aki magas színvonalon tervezett és kivitelezett, egyben a klasszicista Pécs arculatformáló mesterévé is vált.

Az ablakot elegánsan keretezi a díszítés a Mária utca 13. számú házon
Fotó: Szigetvári Krisztián
Piatsek József 1848-ban még élt és alkotott. Ha végigment a városon, minden utcasarkon a saját épületei köszöntek rá.
A Fő téren, korabeli nevén Szentháromság téren (Dreifaltigkeitsplatz) magasodott a Városháza, melyet mára elbontottak, vele szemben (ma Széchenyi tér 8.) emelkedett a Piacsek-ház, melyet Piatsek József unokája alakíttatott át eklektikus stílusban.
De ez a ház legalább még megvan, és kelet felől szépen határolja az Elefántos-tömböt, amelynek témánk szempontjából legfontosabb eleme a Jókai tér 6. szám alatti egykori Kajdatsy-ház, vagy népszerűbb nevén Elefántos-ház. Az épület 1820 óta nagyjából építéskorabeli állapotát őrzi. Névadója a konzolra állított szürke elefántszobor a ház északnyugati sarkán. A mai vendéglátóhely őrzi hajdani funkcióját, eredetileg a Fehér Elefánthoz címzett vendéglő fogadta itt vendégeit, hogy aztán az 1870-es években átmenetileg a Fekete Elefánthoz címzett fűszer-, vas- és gyarmatáru kereskedésként működjön. Ebből a korszakból származik az említett szobor is. Az Elefántos-tömb rekonstrukciója nagyszabású műemlékes felújítás volt, mely Kistelegdi István nevéhez fűződött az 1980-as években.

Az Elefántos ház
Fotó: Szigetvári Krisztián
S ha tovább követnénk Piatsek József 1848-as, képzeletbeli reggeli sétáját, a főtér északkeleti sarkán még szemrevételezhette az azóta ugyancsak elbontott Városi Színházat (ma a Pécsi Járásbíróság épülete áll a helyén) és a jócskán átalakított Nádor Szállót is. A mai Király utcán (korábban Fő/Kossuth utca) sétálva a Nemzeti Casino épülete volt a legfontosabb épülete, valamint a városfalon kívüli közfürdő. Mára mindkettőt elbontották, így kissé idejétmúlttá vált a zsinagóga előtt végigfutó Fürdő utca elnevezés is. Ezek az épületek egy letűnt korszak mementói – de térjünk vissza a még élő Piatsek-örökséghez.
Szerencsére a megmaradtak is számosak. Kissé megkopva, de áll még a Király utca 61. szám alatti lakóépület, a Mária és a Felsőmalom utcában több ház és
mindenekfölött Piatsek legnagyszerűbb alkotása a mai Pécsi Tudományegyetem Történeti Gyűjtemények Osztálya – a Klimo Könyvtár és Egyetemtörténeti Gyűjteményt befogadó épület, amely eredetileg papi líceumnak épült 1830-ban.
Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy ez az épület vetekszik a korszak magyarországi sztárépítészének, Pollack Mihálynak legjelentősebb alkotásaival. A kissé szűk Szepessy Ignác utcában ugyan nem tud érvényesülni az épület monumentalitása, pedig szépen tetten érhető rajta a klasszicizmus minden alapvetése. A négy vaskos, kör keresztmetszetű oszlopon nyugvó triglif (a dór oszloprendszer képpárkányában levő díszítmény), és rajta a timpanon az egyik legkarakteresebb homlokzatú középület a XXI. századi városban, ráadásul olyan hátsó kerttel büszkélkedik, amely valódi ritkaság az egyre jobban beépített belvárosban. Klimo György (1710−1777) pécsi püspök, könyvgyűjtő, mecénás alapította a több száz éves, gazdag gyűjteményt őrző könyvtárat.

A Káptalan utcai épület ma a Vasarely Múzeum hajléka
Fotó: Szigetvári Krisztián
A mai Széchenyi térről nyíló Mária utca első szakasza, valamint a városfalon kívül, keletre elhelyezkedő Felsőmalom utca őrzi a leghívebben a XIX. század első harmadának építészetét. Ezek a házak pedig javarészt Piatsek Józsefhez kötődnek, errefelé a szó szoros értelmében kézzelfoghatók a klasszicizmus építészeti lenyomatai. S hogy miben is különbözik a legmarkánsabban egy klasszicista lakóépület a barokk házaktól?
Ha szabadonálló épületről van szó, akkor tömegében bizony nem sokban. Mégpedig azért nem, mert sok esetben a meglévő barokk épülettömeg megőrzésével születtek meg a klasszicista homlokzatok, sok esetben az architektúra „lecsendesítésével”. Zártsorúság esetében viszont csak a homlokzatot vizsgálhatjuk. Közhely, hogy a klasszicizmus kevésbé díszes, mint a barokk. Igazság szerint van díszítés, csak másként. A szoborfülkék, a mozgalmas homlokzati architektúra valóban a múlté, ugyanakkor a klasszicizmus sem elégszik meg a dísztelen homlokzatokkal. A párkányzatok továbbra is hangsúlyosak, a nyílászárók keretezése egyszerűbb kőkeret vagy vakolatdísz, a homlokzat legtöbbször simára vakolt. Az ablakok felett különböző, félhold vagy téglalap alakú keretbe helyezett domborművek teremtik meg az épületek egyediségét. Nagyon finom architektúra ez, a pécsi belvárosban a Ferencesek utcája, a Szent István tér és az Apáca utca által határolt területen, valamint a korábban említett utcákban a klasszicista épületek olyanok, mint a gyöngyszemek, melyeket a szemrevételező egyetlen láncra tud felfűzni a már említett apró homlokzatdíszek segítségével. Voltaképp ezek kötik össze az egy stíluscsoportba tartozó épületeket, a hozzáértő szem pedig mögé látja az egész korszakot, a reformkori Pécs növekvő gazdagságát.
Nyitókép: A Klimo Könyvtár és Egyetemtörténeti Gyűjteményt befogadó épület klasszicista homlokzata Wikimedia Commons